Eleven nőcik – Gyenge Veroni: "Rappelhetek arról is, hogy nem látom az ofinámtól a jövőm"

A nőci, ha eleven sorozatban eddig szerepelt hölgyek: 
 

Horváth Reni (kezdeményező) – Antal Ágota, Babos Kitti, Bartalos Tóth Iveta, Bertók Tóth Katalin, Bíró Bea, Bokor Réka, Botka Ildikó, Bott Domonkos Lívia, Bugár Anna, Csölle Rita, Dékány Nikolett, Dobos Bacu, Dudás Viktória, Durica Kati (interjú nélkül), Eliaš Bosák Tünde, Gasparik Kriszta Maja, Gál Mislay Enikő, Hodossy Katalin, Horváth Melani, Igari Annamária, Jakoda Rátz Katalin, Kacz Éva, Kaszmán-Saróka Liliána, Kiss Kósa Annamária, Kiss Limpár Éva, Kiss Márta, Kurucz Klaudia, Lantos Borbély Katica, Lovas Mária, Mészáros Krisztina, Molnár Karácsony Emőke, Mórocz Magdolna, Nagy Szilas Ildikó, Nagy Tímea, Norina Hella, Ollé Kulcsár Gabi, Pálfy Ella, Pápay Annamária, Pukkai Judit, Rencés Kovács Julianna, Récsei Noémi, Sebestyén Kitti, Štefkovič Patasi Ági, Szarka Zsófi, Szarka Zsuzsanna, Takács Noémi, Tóth Erika, Tóth Helen, Tóth Tünde, Varga Lívia, Virág Anita, Volner Nagy Melinda.

---

GYENGE VERONI
 

Magyar és szlovák slammer, Minorma Polgári Társulás - projektmenedzser (25) - Vágkirályfa
 

Itt keresd:
 

Instagram: @vonniewee

Ha egyetlen bővített, de tömör mondatban kellene bemutatnod, ki vagy, és mivel foglalkozol, az hogy hangzana?

Én vagyok a Gyenge Veroni. Főképp aktivista, szervező, szlovák és magyar slammer; néha fordító, takarítónő, tanár, rapper, önkéntes, grafikus, költő, előadó, festő, projektmenedzser és még sok minden, mer' nekem-olyat-ne-mongyá, hogy csak egy valami lehetek! :D

Tevékenységedet, szívügyedet illetően mire vagy a legbüszkébb?

A projektemre, ami a Pestré Slovensko – Színes Szlovákia nevet viseli, ami az az esemény, ahol mindent két deci toleranciával iszunk. Előadásaink vannak a magyar, zsidó és roma kisebbségekről. Slam poetry és storytelling a rasszizmusról, az intoleranciáról, xenofóbiáról. Majd az egész komolyságot legurítjuk egy csomó zenével meg egy nagy bulival. Ami a slamet illeti, talán arra, hogy beledobtam magam a szlovák slam világába is, elkezdtem szlovákul írni és a legnagyobb meglepetésemre ott is megtaláltam a közönségem.

Tevékenységedben, szívügyedben mit szeretsz a legjobban és legkevésbé?

A slamben megtalált a hangom. Imádom, hogy mindent lehet. Rappelhetek arról, hogy nem látom az "ofinámtól" a jövőm, de ugyanúgy kiállhatok elmondani azt is, hogy most épp nagyon nehéz magamat szeretni. Lehetek az összes gyengeveroni, aki vagyok.

Csak rajtam múlik, hogy megélem-e a pillanatom. A szervezői tevékenységben pedig azt, hogy elképesztően inspiráló és érdekes emberekkel találkozhatok.

A nyomor része talán mindkettőnek ugyanaz. Néha bele lehet szomorodni, ha túl érzékeny és empatikus vagy. Vannak napok, amikor az ember magára veszi a világ történéseit, picinek érzi magát és ügyetlennek, mert bármit is tesz, az kevésnek tűnik.  

Kérlek, írj le egy, a tevékenységedhez kötődő konkrét kedves/emlékezetes szituációt/történetet!

Pár éve az egész Slam Poetry Felvidék elment az Orfűn megrendezett legelső slam táborba. Mit mondjak, terrorban tartottuk a magyar népet. Hangosak voltunk, boldogok és nagyon túlzók. Kedvenc pillanataim azok voltak, amikor szeméthordó kistraktorral mentünk fröccsért, mikor bevezettük a „nyerd meg a bort” kántálást a versenyzők feltapsolása helyett, meg ekkor láttam életem egyik legszebb napfelkeltéjét is.

Jó, azért akad az életemben nagyobb rock and roll is, de a csúnyább sztorik csak az emlékirataimba kerülhetnek bele. :D

Ki az az inspiráló személy vagy melyik az az esemény, aki/ami erre a pályára terelt?

A vágkirályfai Féktelen Komédiások. Emlékszem, hogy gyerekkoromtól arra vártam, hogy betöltsem a 15-öt és beléphessek, majd meg is tettem. Ők lettek a második családom, akik sosem hagyták, hogy egyedül kelljen megküzdenem a problémáimmal, akik akkor is szerettek és hittek bennem, mikor én erre képtelen voltam. Jobb akartam lenni, több, és ezek az emberek elhitették velem, hogy ez menni fog. Mert amúgy csak ennyi kell, hogy higgyen benned valaki akkor, amikor te még erre nem vagy kész.

Említs olyan tényezőket, amiktől a kezdetek után, egy folyamat végén az lettél, aki ma vagy!

Sokat bántottak a külsőm miatt, nem kaptam bókokat, nem törődtek velem, láthatatlanná váltam és egy ideig ezt el is fogadtam. Aztán jött az írás, ahol már nem tudtam menekülni magam elől. Megírtam az első slamem, amelyben beszéltem olyan dolgokról, amik akkor teljesen a komfortzónámon kívülre estek. Állva tapsoltak. Sosem éreztem még olyan extázist, sosem éreztem annál szabadabbnak magam. Szóval az írás lett a terápiám, leírom a félelmeimet, a kínos helyzeteket, leírom, mikor imádom magam és azt is, mikor épp nem tudok a tükörbe nézni. Ezáltal el tudtam fogadni, hogy nem baj, ha épp nem vagyok a toppon, vagy nem vagyok elég erős, az is én vagyok, és a rosszat is szeretném megélni, nem pedig elnyomni, hagyni, hogy megmérgezzen.

A fontos tényezőim pedig: Erb Kotiers Rebeka, Dékány Nikolett, Ivanics Júlia, Bokor Réka, Gerényi Tóth Zsuzsanna, Mucha Dorka. Ezek a csodanők mind nagyon különbözőek, mindegyikük más-más módon inspirál, vagy inspirált az életem során. Nem bírom eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire fontos, hogy ennyi kreatív, aktív és öntudatos nőt mondhatok a barátomnak.

Ezután már csak annyit remélek, hogy egy nap én is lehetek az, aki utat mutat.

Hogyan tekintesz ma a kezdő, évekkel ezelőtti önmagadra, mi az, amiben leginkább megváltoztál mostanra?

Nem veszem figyelembe a félelmeim, és már nem szeretnék megfelelni mindenkinek, meg nem is veszem magam túl komolyan.

Sokkal jobban megválogatom a hozzám közeli embereket. Egyre kevésbé fogom fel tragédiának, ha elrontok valamit, mert a siker jó érzés, és az adja a szükséges motivációt, de tanulni leginkább a hibáinkból lehet.

Egy idézet, gondolat, ami inspirál az életben, illetve ami legutóbb szöget ütött a fejedben /”életfilozófiád”/?

„Igazából nem is kéne itt lennünk! De itt vagyunk. Olyan ez, mint a nagy regényben, Frodó úr, amikre mindenki emlékszik. Mind teli voltak sötétséggel és veszéllyel, és néha még a végüket sem akartuk tudni, mert boldogan semmiképpen sem végződhettek.

Hogy lehetne a világ újra olyan, mint volt, ha ennyi szörnyűség történt közben? De végül is ez csak egy múló dolog. Ez a sötétség, még a sötétségnek is el kell múlnia, új nap virrad majd fel! És ha egyszer kisüt a nap, annál tisztábban fog ragyogni. Az ember azokra a történetekre emlékszik, amik jelentettek valamit, még ha túl kicsi is volt hozzá, hogy megértse, miért. De azt hiszem, Frodó úr, én igen is értem, most már tudom! E történetek szereplői gyakran visszafordulhattak volna, de nem tették. Továbbmentek, mert volt mibe kapaszkodniuk. Akad még jó ebben a világban, Frodó úr, amiért érdemes küzdeni.” – Gyűrűk Ura

Nevezd meg, kérlek, a három legmeghatározóbb tulajdonságod, aminek a sikeredet/életed alakulását köszönheted!

A bátorságom, a humorom, a magam sem tudom honnan jövő energiám.

Magadban mit értékelsz leginkább, illetve szeretsz legkevésbé?

Szeretem az őszinteségemet, sokkal könnyebb az élet, ha tiszta lapokkal játsszuk. Legkevésbé pedig azt, hogy sokszor minden és mindenki mást fontosabbnak tartok magamnál. Egyébként most épp ezen dolgozom, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül tudjak néha szusszanni egyet.

A nőci, ha eleven logója

Másokban mit értékelsz leginkább, illetve szeretsz legkevésbé?

Tisztelem, ha valaki többet tesz annál, mint amit muszáj. Azt, ha az ember hasznos része a társadalomnak. Nem kell itt óriási dolgokra gondolni, néha elég élni a szavazati jogunkkal is. Ezzel is megtiszteljük azokat, akik ezt kivívták nekünk.

Elfogadhatatlannak tartom mások elítélését bőrszín, vallás, származás alapján, és elfogadhatatlannak tartom megvonni a segítséget a rászorulóktól.

Említs 3 olyan szlovákiai magyar nőt, akit te a saját értékrended szerint nagyra tartasz!

A gyönyörű, csodás és odaadó anyukám, Gyenge Natália.

A lélegzetelállító barátnőm: Dékány Nikolett, a nyitrai Andrej Bagar Színház színésznője.

Ivanics Júlia, a Minorma Polgári Társulás munkatársa, akinek rengeteget köszönhetek, és akivel világuralomra törünk a Minormával.

Ha valaki tanácsot kérne tőled, mi kell ahhoz, hogy „eleven“ (= erős, ügyes, talpraesett stb.) legyen, mit tanácsolnál?

Nem kell hasonlítani senkire, nem kellenek példaképek, csak próbálj minden nap egy kicsit jobb lenni. Kell egy-két ember, aki jól tud ölelni. Meg kell hinni az élet flow-jában, hogy ahol épp vagy, pont ott kell lenned, ne erőltess magadra olyan dolgokat, amire még nem vagy készen! És nyugi, nem lesz semmi baj, mert a problémáid fele megoldódik magától, a másik fele meg nem is olyan nagy probléma.  Ami a legnagyobb erőt adja nekem, az a tudat, hogy ez az én életem. Én döntöm el, ki legyen benne, én döntöm el, mi legyen vele, csak rajtam múlik, hogy felfújom-e a pofámat és kezdek valamit magammal, vagy csak kínlódok napról napra.

És nevessetek sokat, földön fekve, röfögve, sírva nevessetek, úgy könyebb!

(szt, hrn)