Eleven nőcik (interjúk): Štefkovič Patasi Ági: "Néha elég csak néhány praktikus trükk"

December elején "A nőci, ha eleven" címmel nyílt jótékony célú kiállítás a dunaszerdahelyi Buena kávézóban Horváth Reni (Horen) fotográfus varázslatos őszi portréiból. A kiállítás két hétig tekinthető meg, ez idő alatt bárki hozzájárulhat a vele párhuzamos gyűjtéshez, mégpedig a kávézóban kihelyezett urnán keresztül. A kiállított fotókon 29 "eleven nőci" szerepel a tágabb régiónkból, akikkel egy-egy interjú is készült, melyek közül naponta egyet közlünk a Paraméteren. A hölgyek mindegyike ugyanazokat a kérdéseket kapta, rajtuk múlt, milyen terjedelemben válaszolnak. Az interjúsorozat tovább tart, mint a kiállítás, várhatóan január első hetében érünk a sor végére. A sorozat harmadik részében következzék a dunaszerdahelyi Štefkovič Patasi Ági, szoptatási tanácsadó. Olvassák szeretettel! (3/30)

Eleven nőcik (interjúk): Štefkovič Patasi Ági: "Néha elég csak néhány praktikus trükk"
Štefkovič Patasi Ági és egy babahordozó kendő (Fotók: Horen)
A kiállításon szereplő hölgyek (a listát fokozatosan kattintható linkekkel töltjük fel): 
 
Horváth Reni – Antal Ágota, Babos Kitti, Bartalos Tóth Iveta, Bertók Tóth Katalin, Bokor Réka, Bugár Anna, Dékány Nikolett, Dudás Viktória, Durica Kati, Gasparik Kriszta Maja, Gál Mislay Enikő, Igari Annamária, Kiss Kósa Annamária, Kiss Limpár Éva, Kurucz Klaudia, Mészáros Krisztina, Molnár Karácsony Emőke, Mórocz Magdolna, Nagy Tímea, Pápay Annamária, Pukkai Judit, Rencés Kovács Julianna, Štefkovič Patasi Ági, Szarka Zsuzsanna, Takács Noémi, Tóth Helen, Tóth Tünde, Varga Lívia, Volner Nagy Melinda.

ŠTEFKOVIČ PATASI ÁGI
 
"Eredeti szakmámat tekintve pszichológus vagyok, a gyermekvédelemben dolgoztam. Három évvel ezelőtt egy nagy tanítót küldött nekem a Sors a fiam személyében, az ő érkezése új ajtókat nyitott meg előttem. Két éve foglalkozom hivatalos szoptatási tanácsadással, ami annyit jelent, hogy a gyakorlati tanácsok mellett, közösen az anyákkal keressük azt a belső ráhangolódást a babájukra, amely minden nőben évezredek óta ott lakozik. Ez egy nagyon szép, ám egyúttal kényes téma is, mert minden anyának megvan hozzá a saját története, a saját tapasztalása. Én leginkább a lelki részét igyekszem kiemelni és támogatni. Három évvel ezelőtt megalapítottuk a dunaszerdahelyi hordozóklubot, mely azóta egy igazán összetartó és aktív közösséggé nőtte ki magát. Az anyasággal, neveléssel, szülőséggel kapcsolatos gondolataimat havi rendszerességgel a Klikk Out hasábjain osztom meg a nagyvilággal." / Dunaszerdahely
 
Itt keresd:
 
Web: www.mamila.sk
Facebook: Szülő-kör, Hurciklub Dunaszerdahely, Szoptatást támogató csoport (dunaszerdahelyi régió)

Ha egyetlen bővített, de tömör mondatban kellene bemutatnod, ki vagy, és mivel foglalkozol, az hogy hangzana?

Ha azt kéred tőlem, mondjam el egy tömör mondatban, mivel foglalkozom, azt mondom, hivatalos szoptatási tanácsadással foglalkozom. De ez annál sokkal több. A gyakorlati tanácsadás mellett ugyanis sokkal nagyobb hangsúlyt fektetek a lelki támogatásra, hiszen ez az eredeti szakmám, pszichológus vagyok. Megadom az anyának azt az ősi bizalmat, amit sokszor a saját környezetétől se kap meg. Elhiszem neki, hogy képes a babáját a saját testéből táplálni. Mindamellett pedig van több mint háromévnyi saját tapasztalatom is. Ezekből áll össze, hogy mit is csinálok.

Tevékenységedet, szívügyedet illetően mire vagy a legbüszkébb, és mit szeretsz benne legjobban?

A legbüszkébb talán arra vagyok, hogy ezidáig több mint 150 anyukával, kismamával kerültem kapcsolatba személyes, telefonos vagy írásos formában. Erdélytől egészen Svédországig vannak elégedett kisbabák, akik az anyukájuk által és az én pici segítségemmel anyatejet kapnak.

Nagyon büszke vagyok a több mint 800 fős facebookos, szoptatást támogató közösségünkre, szerintem egy igazán jó csoport alakult ki, ahol a tagok közt orvosok, nővérkék, szülésznők is jelen vannak.

Kérlek, írj le egy, a tevékenységedhez kötődő konkrét kedves szituációt/történetet!

Sok olyan történet van, amelyre szeretettel gondolok vissza. Mindig meghat, ha azokra a babákra gondolok, akik komoly egészségügyi problémával születtek, s annak ellenére sikerült megbirkózniuk a szoptatással. Ilyen kisfiú Zolika is, aki azóta komoly szívműtéten esett át. Felnézek az anyukájára, mert hosszú nappalokat és éjjeleket töltöttek el egymás nélkül. De a kedvenceim az ikres anyukák, akik egyszerre két babát szoptatnak. Hihetetlen erőfeszítés lehet. A koraszülöttek szoptatása sem egy egyszerű élethelyzet, Maja (Gasparík B. Krisztina) és kisfia is egy sikertörténet számomra. Boldog vagyok, hogy ezeknek a történeteknek a részesei lehettem. 

Ki az az inspiráló személy vagy melyik az az esemény, aki/ami erre a pályára terelt?

Azt hiszem, gyakran előfordul az életben, hogy egy számunkra nehézkes élethelyzetre való megoldás után kutatva valami új, valami inspiráló történik az emberrel. Így alakult ez velem is. Megszületett Félix fiam, aki egy nagyon sírós, keveset alvó, nyugtalan természetű baba volt.

Rengeteg kérdőjel kavargott bennem: "Éhes? Miért sír? Miért aludt csak 20 percet? Miért akar állandóan rajtam lenni, hisz ott a csudaszép festett bölcső, meg a kézzel varrt pólya. Miért akar állandóan mellen lenni? Mit csinálok rosszul? Ne sírj már! Tuti éhes, pedig most evett, 10 perce. A reklámokban minden baba olyan békésen alszik. Megint fent van, megőrülök!“

Nem értettem meg a babák evolúciós működését.  A baba 9 hónapig állandó testkontaktusban van az édesanyával. Mindig hallja a szívverését, a hangját, érzi az illatát. S valójában a megszületése után is csak azt akarja, az anyával, az anyán lenni. A szoptatás nemcsak táplálékhoz való hozzájutás, hanem kapcsolat anya és gyermek közt, fájdalomcsillapítás, szomjoltás, éhségcsillapítás, biztonságkeresés. Ennek útján találtam rá a hordozásra, ekkor értettem meg a szoptatás lelki vonatkozását is. Megalakult a hordozóklub, valahogy az anyukák mindig engem találtak meg szoptatási kérdésekkel, én pedig szívesen beszélgettem erről a számomra kedves témáról. Végül a férjem és a családom biztatására hivatalosan is elvégeztem a tanácsadói tanfolyamot és sikeresen levizsgáztam a MAMILA szoptatási liga tanácsadójaként.

Említs olyan tényezőket, amiktől a kezdetek után, egy folyamat végén az lettél, aki ma vagy!

Fiatalkoromtól kezdve azt csináltam és a mai napig azt csinálom, ami érdekel, amit teljes odaadással tudok végezni.  Már kisdiákként felismerték a tanáraim, közülük is Gúgh Éva tanító nénire gondolok őszinte szeretettel, hogy miben vagyok jó és tehetséges. Szavaltam, néptáncoltam, színjátszókörre jártam, állandóan szerveztem valamit, diáktanácsot vezettem, rádióztam, újságot szerkesztettem, és még folytathatnám a sort. Lubickoltam ezekben a tevékenységekben, felhőtlen örömmel tudtam csinálni őket, s nagyon sok tapasztalást kaptam cserébe: sikerélményt, dicséretet, kudarcot, megtapasztaltam, hogy mi a versenyszellem, milyen érzés emberek előtt szerepelni.

A szüleim sem kényszerítettek ilyen vagy olyan irányba, látták, hogy mi az én utam, s ebben támogattak. Azt hiszem, ezáltal sikerült felépítenem magamban egy egészséges önbizalmat, hogy merek és tudok menni a céljaim után. Most a férjemnek és a családomnak köszönhetően vagyok ott, ahol épp tartok.

Ők azok, akik átvállalják a fiaimat, a feladatokat, amikor én önmegvalósítok. Nélkülük, a nagyszülők, keresztszülők nélkül sokkal kevesebb időm jutna a tevékenységeimre. Hatalmas hálával tartozom nekik.  

Nekem nagyon fontos, hogy legyen valami, amiben el tudok mélyülni, ami feltölti az energiatankomat, amikor szükséges. Nemrég tudatosult bennem, hogy nálam ez a sütés-főzés a konyhában. Nem azért, mert kell, mert valakik elvárják, hanem mert imádom várni, hogy megkeljen a tészta, nézni, ahogy összeállnak az egyes struktúrák, kihívás, amikor valami nehéz receptet találok, s csak azért is megbirkózom vele. Ezen kívül pedig van hat fantasztikus barátnőm, akik szintén erős bástyái a személyiségemnek.

Hogyan tekintesz ma a kezdő, évekkel ezelőtti önmagadra, mi az, amiben leginkább megváltoztál mostanra?

Úgy érzem, még mindig van mit tanulnom, tökéletesítenem. Sokat tanultam arról, hogy ha meglátogatom az anyukát otthonában, ki tudjam szűrni, mi az, amit elvár tőlem.

Néha elég csak néhány praktikus trükk, hogyan kell helyesen mellre tenni a babát, hogy ne fájjon, néha elég pár biztató szó, amit a környezetétől nem kap meg, hogy igen, mindent szuperül csinál, ne adja fel.

Hiányoznak a nagy családok, amikor az egyes generációk egy fedél alatt éltek, s a gyereknevelés nemcsak az anyára hárult, hanem ott volt a nagymama, a nagynéni, a keresztmama, akik megfőztek, megsütötték a kenyeret, ellátták a babát.  A friss anyukák a lakások falai közé szorulnak, az apukák reggeltől estig dolgoznak, ahogyan a nagyszülők szintén dolgozni kényszerülnek. 

Egy idézet, ami inspirál az életben, illetve ami legutóbb szöget ütött a fejedben /”életfilozófiád”/?

Nagy hatással vannak rám az egyes dalszövegek, illetve imádom a verseket. Mindig az adott életszakaszomhoz kötöm őket, az épp aktuális Szabó Balázs Bandájának Ikarosz c. dalszövegében található meg: 

„Most nem azért nézek a napba, hanem csak azért, hogy más is kutassa, most nem azért szállok a fénynek, hanem magamért, hogy tudjam, hogy élek"

A kiállítás megnyitójakor készített videónk:

Nevezd meg, kérlek, a három legmeghatározóbb tulajdonságod, aminek a sikeredet/életed alakulását köszönheted!

Kíváncsiság, nyitottság, tenni akarás.

Magadban mit értékelsz leginkább, illetve szeretsz legkevésbé?

Önzetlenül tudok segíteni bárkin, legyen az ismerős vagy ismeretlen. Ha látom, hogy valaki bajban van, segítséget kér, bekapcsol a segítő énem. Nagy szívem van, sokan beleférnek, nagyon fontosak az emberi kapcsolataim. S ez talán összefügg azzal, amit viszont kevésbé szeretek magamon, mert rengeteg energiát felemészt, hogy nehezen tudok nemet mondani. Sajnos a pontosság sem tartozik az erényeim közé, mindkettőn folyamatosan dolgozom.

Másokban mit értékelsz leginkább, illetve legkevésbé?

Nagyra tartom azokat az embereket, akik mernek önazonosak lenni, akik merik vállalni magukat, szőröstül-bőröstül, a hibáikkal, a rossz napjaikkal együtt, sőt, ezen nevetni is tudnak. Imádom az öniróniát, mert képes minden gödör legmélyéről kihúzni az embert.

Nagyon szeretem a jó humorú embereket. Értékelem, ha valaki őszinte érdeklődéssel fordul mások és a világ felé, szeretek beszélgetni csak úgy, mindenről. Az igazságtalansággal nem tudok mit kezdeni, valamint a tapintatlanság is ki tudja verni a biztosítékot nálam.

Említs 3 olyan szlovákiai magyar nőt, akit te a saját értékrended szerint nagyra tartasz!

Talán kissé elfogultnak tűnik a válasz, de anyukámat és a nővéremet választanám. Anyukám, Patasi Ilona hihetetlen energiával és teherbírással rendelkező nő, üzletasszony. A mezőgazdaságban dolgozik, javarészt férfiak közt. Kivívta magának, hogy elismerjék őt, s ebben nem kevés szakmai tudása és energiája van. A nővérem, Kosár Kinga az élet egy másik területén, a gyógyításban találta meg a helyét, ő gyermekorvosként dolgozik. Kevés olyan lelkiismeretes, alapos és a munkáját szerető embert ismerek, mint ő, akit mindezek mellett körülleng egy végtelen harmónia. Büszke vagyok, hogy ilyen Nők mellett nőhettem fel, és formáltak engem.  

Szerinted mit kéne szem előtt tartania más nőknek ahhoz, hogy ilyen „elevenek” legyenek, mint te? :-)

Ez rettentő nehéz kérdés, nem is tudok rá semmi okosat mondani, fontosnak tartom az önazonosságot.

Valószínűleg nem is mindenki vágyik efféle „elevenségre“. S ez így van jól. Ettől vagyunk izgalmasak és különbözőek, színesek és eltérőek, megférünk egymás mellett így is, csak tudjunk mindig őszinte nyitottsággal egymás felé fordulni, akkor nem lesz gond.

(SzT)