Eleven nőcik – Sebestyén Kitti: "Mindig voltak a megszokottól kicsit merészebb álmaim"

2018 telén egy jótékonysági célú kiállítással vette kezdetét A nőci, ha eleven című interjú- és fotósorozat, mely során a kezdeményezővel, Horváth Reni (Horen) fotóssal együtt összesen 30 nőt mutattunk be. 2019 decemberétől a sorozat folytatódik, újabb "eleven nőciket" ismerhettek meg, természetesen a teljesség igénye nélkül. Sokan közülük közösségükben, vagy épp szűkebb-tágabb régiónkban már ismertek, de most talán egy újabb oldalukat mutatják meg. A hölgyek mindegyike ugyanazokat a kérdéseket kapta, rajtuk múlt, milyen terjedelemben válaszolnak. Aktuális sorozatunk huszonharmadik részében lássuk és olvassuk Sebestyén Kitti bolttulajdonost, rendezvényszervezőt.

Eleven nőcik – Sebestyén Kitti: "Mindig voltak a megszokottól kicsit merészebb álmaim"
Sebestyén Kitti (Fotók: Horen)
A nőci, ha eleven sorozatban eddig szerepelt hölgyek: 
 
Horváth Reni (kezdeményező) – Antal ÁgotaBabos KittiBartalos Tóth IvetaBertók Tóth KatalinBíró BeaBokor RékaBotka IldikóBott Domonkos LíviaBugár AnnaCsölle RitaDékány NikolettDobos BacuDudás Viktória, Durica Kati (interjú nélkül), Eliaš Bosák TündeGasparik Kriszta MajaGál Mislay EnikőHodossy KatalinHorváth MelaniIgari AnnamáriaJakoda Rátz KatalinKacz ÉvaKaszmán-Saróka LiliánaKiss Kósa AnnamáriaKiss Limpár ÉvaKiss MártaKurucz KlaudiaLantos Borbély KaticaLovas MáriaMészáros KrisztinaMolnár Karácsony EmőkeMórocz MagdolnaNagy Szilas IldikóNagy TímeaNorina HellaOllé Kulcsár GabiPálfy EllaPápay AnnamáriaPukkai JuditRencés Kovács JuliannaRécsei NoémiŠtefkovič Patasi ÁgiSzarka ZsófiSzarka ZsuzsannaTakács NoémiTóth ErikaTóth HelenTóth TündeVarga LíviaVirág AnitaVolner Nagy Melinda.

SEBESTYÉN KITTI
 
Az emme design room tulajdonosa, rendezvényszervező
 
Itt keresd:
 
Facebook / Instagram: emme design room, Sebestyén Kitti

Ha egyetlen bővített, de tömör mondatban kellene bemutatnod, ki vagy, és mivel foglalkozol, az hogy hangzana?

Elsősorban anya vagyok. Számomra ez a legfontosabb jellemzésem. Ezenkívül Dunaszerdahely első és egyetlen design boltjának tulajdonosa vagyok, ahova tehetséges tervezők egyedi, különleges munkáit gyűjtöm össze. Workshopok és rendezvények szervezésével is foglalkozom. Végzettségemet tekintve pedig bőrműves és televíziós szerkesztő – riporter is vagyok.

Tevékenységedet, szívügyedet illetően mire vagy a legbüszkébb?

Bár nemrég nyílt meg az üzletem, sok ismert tervező szavazott nekem bizalmat, akikkel úgy érzem, baráti, vidám hangulat alakult ki köztünk, folyamatosan kommunikálunk. Nagyon pozitívak a visszajelzések, a nyitás óta eltelt rövid idő alatt sok megkeresés érkezett már, olyan lehetőségek találtak meg, amikre bár vágytam, de álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan sikerülni is fognak. Ezek még nagyobb lendületet adnak.

Tevékenységedben, szívügyedben mit szeretsz a legjobban és legkevésbé?

Szeretem a sokszínűséget benne, az izgalmas munkafolyamatokat. Szeretem, hogy sok emberrel ismerkedek meg, legyen szó akár vásárlóról, akár tervezőről. Összehoz minket a közös munka, amiből aztán szuper dolgok születnek.

Azt is fontosnak tartom, hogy tudom közvetíteni, hogy a kézműves munka mekkora érték.

Amit legkevésbé szeretek, hogy vannak, akik nem értékelik mások tudását és idejét. Legyen szó fotósról, manikűrösről, kétkezi munkásról vagy éppen arról, hogy nehezményezik, kritizálják, hogy egy-egy dizájnerdarab ára miért annyi, amennyi. Nem látják a belefektetett időt, munkát és profizmust. Az üzletben szerencsére eddig nem találkoztam ezzel és bízom benne, hogy ez így is marad.

Kérlek, írj le egy, a tevékenységedhez kötődő konkrét kedves/emlékezetes szituációt/történetet!

Minden szituáció kedves számomra, mikor valaki bejön hozzám vagy megkeres egy ötlettel, kellemesen elbeszélgetünk, vagy mikor egy tervező elküldi a legújabb munkáit, amiken látszik, hogy milyen precizitással és szívvel készültek.

De most az egyik legkedvesebb momentumom, mikor egy nagyon aranyos fiatal hölgy azt mondta, ez az üzlet hiányzott Dunaszerdahelyről. Nagyon jól esett. :-)

De az is nagy öröm és visszaigazolás számomra, hogy több tervezőm van, akit nem én kerestem meg, hanem ők engem, mert érdemesnek találták a pici boltocskám arra, hogy kiállítsam a munkáikat.

Ki az az inspiráló személy vagy melyik az az esemény, aki/ami erre a pályára terelt?

Gyermekkoromban egy ideig divattervező szerettem volna lenni. Bár ez megmaradt álomnak, utána is sokat rajzoltam és festettem. Később iparművészeti iskolába jelentkeztem, ahol bőrműves végzettséget szereztem. Már ekkor megfogott ez a közeg, a kreatív munkára való igény mindig jelen volt az életemben.

Említs olyan tényezőket, amiktől a kezdetek után, egy folyamat végén az lettél, aki ma vagy!

A középiskolás éveimet már Magyarországon, Győrben kezdtem meg, utána pedig Budapesten, majd Londonban éltem egy ideig. Sokat voltam egyedül, de nem bántam, tanultam, kerestem az utam. A barátnőimmel sokat stoppoltunk, kirándultunk, ezekre máig meghatározó és nagyon jó élményként emlékszem. Az utazások, a sokféle ember és mentalitás, a sport, a közös élet a párommal, belevágni a saját vállalkozásomba, de a kudarcok, csalódások is mind formáltak, tapasztalatot adtak.

De a legnagyobb tapasztalás számomra az anyaság, igazán felnőtté a fiaim által váltam, az ő vidámságuk a legnagyobb örömöm. Mégis, mikor dolgozom egy új projekten vagy együttműködésen, az egy teljesen másféle izgalom.

Hogyan tekintesz ma a kezdő, évekkel ezelőtti önmagadra, mi az, amiben leginkább megváltoztál mostanra?

Mindig voltak a megszokottól kicsit merészebb álmaim, de nem bíztam eléggé magamban és abban sem, hogy mások bíznak bennem. Ma már csak a kisfiaimnak és a páromnak szeretnék megfelelni és természetesen magamnak is.

Az élethosszig tartó tanulásban hiszek, minden téren. Hiszem, hogy mindig tudok fejlődni, tanulni, kedvesebbnek lenni, jobb palacsintát sütni, jobb anyának, társnak lenni. Ma már határozottabb vagyok a céljaimat illetően.

Egy idézet, gondolat, ami inspirál az életben, illetve ami legutóbb szöget ütött a fejedben /”életfilozófiád”/?

Nem vagyok kifejezetten „idézetes típus“. Sokan elengedik az álmaikat, ki előbb, ki utóbb. És bár én nem vagyok karrierista, fontosnak tartom, hogy megőrizzem saját magam is, a saját vágyaim, és ha valami örömet okoz, azt beépítsem az életembe.

Nevezd meg, kérlek, a három legmeghatározóbb tulajdonságod, aminek a sikeredet/életed alakulását köszönheted!

Végtelenül optimista és kitartó tudok lenni, ha hiszek abban, amit csinálok. Ha valami nagyon fellelkesít, hajlamos vagyok akár hajnali háromig is fent lenni, ötleteket gyűjteni, inspirálódni, mindennek utánaolvasni. A tervezőim szerintem már nem lepődnek meg, ha éjszaka érkezik tőlem üzenet. :-)

Magadban mit értékelsz leginkább, illetve szeretsz legkevésbé?

Szívesen változtatnék a türelmetlenségemen és azon, hogy többször foglalkoztat mások (negatív) véleménye, mint kellene. A kreativitásom és a küzdőszellemem említeném, amit fontosnak tartok. Végtelenül szentimentális is vagyok, ez néha jó, néha kevésbé jó tulajdonság.

A nőci, ha eleven logója

Másokban mit értékelsz leginkább, illetve szeretsz legkevésbé?

Nagyon szeretem a kedvességet, a vidám kisugárzást, az igazságosságot, a segítőkészséget, az önzetlenséget, az viszont zavar, ha valaki rosszindulatú, egocentrikus, nem őszinte, ezenkívül a zsugorisággal is ki lehet kergetni a világból.

Említs 3 olyan szlovákiai magyar nőt, akit te a saját értékrended szerint nagyra tartasz!

Elsőre Lívikét (Varga Lívia) említeném meg. Nála lenni felér egy terápiával, annyira kedves és még csinosabban is jövünk el tőle. :-) 

Strieženec Zsuzsi barátnőm, aki a több ismert zenekara és a két cuki kisfia mellett nemrég egy gyermekzenekart is alapított, ahol ő énekel. 

Nagy Mónika (Moku), akinek nagyon vagány szakmája van, építőmérnök, de nem féltek a férjével megnyitni a saját játszóházukat.

Ha valaki tanácsot kérne tőled, mi kell ahhoz, hogy „eleven“ (= erős, ügyes, talpraesett stb.) legyen, mit tanácsolnál?

Az életünket csak mi irányíthatjuk, nem szabad mások elvárásai szerint élni, merjünk nemet mondani! Nem kell szabadkoznunk a döntéseink miatt! Ha hibázunk is, az is egy tapasztalat lesz, aminek majd hasznát vesszük egyszer.

De ami nagyon fontos, az idő mindenképpen telik, töltsük olyan dolgokkal és emberekkel, amik/akik megnevettetnek, boldoggá tesznek, tisztelnek, elfogadnak, támogatnak, mindezt önzetlenül.

Merjük meglépni a nagy lépéseket. Ha pedig megvan a mi utunk, akkor adjunk bele mindent, szívvel-lélekkel, örömmel, bátran és akkor minden a helyére kerül majd. Közhely, de igaz, a saját céljaink útjába csak mi állhatunk.

(szt, rhn)