Eleven nőcik (interjúk): Horváth Reni – Horen

December elején "A nőci, ha eleven" címmel nyílt jótékony célú kiállítás a dunaszerdahelyi Buena kávézóban Horváth Reni (Horen) fotográfus varázslatos őszi portréiból. A kiállítás két hétig tekinthető meg, ez idő alatt bárki hozzájárulhat a vele párhuzamos gyűjtéshez, mégpedig a kávézóban kihelyezett urnán keresztül. A kiállított fotókon 29 "eleven nőci" szerepel a tágabb régiónkból, akikkel egy-egy interjú is készült, melyek közül naponta egyet közlünk a Paraméteren. A hölgyek mindegyike ugyanazokat a kérdéseket kapta, rajtuk múlt, milyen terjedelemben válaszolnak. Az interjúsorozat tovább tart, mint a kiállítás, várhatóan január első hetében érünk a sor végére. Elsőként lássuk mindjárt a 30. vagy épp az 1. legelevenebbik nőcivel, a kiállítás ötletadójával és megvalósítójával, Horváth Renivel készült interjút. Olvassák szeretettel! (1/30)

Eleven nőcik (interjúk): Horváth Reni – Horen
Horváth Reni (Fotó: Horen) - A galéria további képeit a kiállítás megnyitóján készítette Cséfalvay Á. András
A kiállításon szereplő hölgyek (a listát fokozatosan kattintható linkekkel töltjük fel): 
 
Horváth Reni – Antal Ágota, Babos Kitti, Bartalos Tóth Iveta, Bertók Tóth Katalin, Bokor Réka, Bugár Anna, Dékány Nikolett, Dudás Viktória, Durica Kati, Gasparik Kriszta Maja, Gál Mislay Enikő, Igari Annamária, Kiss Kósa Annamária, Kiss Limpár Éva, Kurucz Klaudia, Mészáros Krisztina, Molnár Karácsony Emőke, Mórocz Magdolna, Nagy Tímea, Pápay Annamária, Pukkai Judit, Rencés Kovács Julianna, Štefkovič Patasi Ági, Szarka Zsuzsanna, Takács Noémi, Tóth Helen, Tóth Tünde, Varga Lívia, Volner Nagy Melinda.

HOREN – HORVÁTH RENI
 
Fotográfus, blogger, dizájner / Dunaszerdahely
 
Itt keresd:
 
Web: www.horen.sk
Facebook: Horen
Instagram: @renihoren, @rokkorokush

Ha egyetlen bővített, de tömör mondatban kellene bemutatnod, ki vagy, és mivel foglalkozol, az hogy hangzana?

Egy lelkes fényképész vagyok, aki immáron 10 éve igyekszik minőségi szolgáltatást és egyben élményt nyújtani a fotózkodni vágyóknak, a különféle esküvős és egyéni fotózásokon megszerzett tapasztalataimat, egyénileg szervezett tematikus fotózásaimat, munkáimat, ötleteimet szívesen osztom meg a blogomban, az érdeklődők pedig különféle workshopok keretein belül is tanulhatnak tőlem.

Tevékenységedet, szívügyedet illetően mire vagy a legbüszkébb, és mit szeretsz benne a legjobban?

A szinte korlátlan szabadságot, az alkotást, a változatosságot, a rengeteg élményt, érzést és tapasztalást, amit ad. Amikor egy nő, aki rossz passzban van éppen, de a képeimen szépnek látja magát és ez visszaadja az önbizalmát, vagy az anyukák, akik a családi fotóik láttán elpityerednek örömükben, vagy az esküvőkön megélt rengeteg megható pillanat, amit általam kapnak emlékbe a párok. Hogy másoknak örömet, boldogságot okozok a képeim által, hatalmas motiváló erővel bír.

A kiállítás megnyitójakor készített videónk:

Kérlek, írj le egy, a tevékenységedhez kötődő konkrét kedves szituációt!

Amikor végigkísérhetem valakinek az életét, az nagyon kedves számomra – lefotózom az egyéni portréját, majd egy páros fotózást a szerelmével, aztán jön az esküvő, kismamás fotózkodás, majd sok-sok családi fotózás.

Amikor más fotósok jönnek hozzám fotózkodni, vagy kezdők írják, hogy én vagyok a példaképük; amikor valaki az írásaimból merít ötletet vagy erőt, vagy amikor az én elérhetőségemhez igazítják a párok az egész esküvőt. Ettől nagyobb megbecsülést nem is kívánhatnék.

Ki az az inspiráló személy vagy melyik az az esemény, aki/ami erre a pályára terelt?

Van az a nagyon hasznos tulajdonságom, hogy önmagamból merítkezem, így nem volt szükségem terelgetésre, a szüleim pedig szerencsére nem fogtak vissza soha semmiben. Ilyen vagy olyan formában mindig is hajtott az önkifejezési vágy, és mertem azt csinálni, amit szerettem. Van egészséges önkritikám, így tudatosan, a képességeimhez mérten mindig csak olyan dolgokba engedtem bele magam, amelyekről tudtam, hogy van hozzájuk tehetségem, és nem vágytam többre vagy elérhetetlenre. 

Említs olyan tényezőket, amiktől a kezdetek után, egy folyamat végén az lettél, aki ma vagy.

Számomra az érzelmi biztonság a legfontosabb a kiegyensúlyozott élethez, talán pont ezért alakult úgy az életem, hogy tanító céllal ebben tört meg a legtöbbször. Sokáig csiszolódtam, volt, hogy már le is mondtam önmagamról, mert nem sikerült az elvárásoknak megfelelően élnem. A nehézségek által szelídebb, belátóbb és elfogadóbb lettem, ezért nem hagynám ki egyetlen megpróbáltatásomat sem. Teljes végleteiben tudom megélni az érzéseket.

A szüleimről való leszakadásból adódó hatalmas diszharmóniát a férjem megismerésével beköszönő hatalmas harmónia váltotta fel, és azt hiszem, ezek nevezhetőek a mérföldköveimnek, amik által az lettem, aki ma vagyok.

Hogyan tekintesz ma a kezdő, évekkel ezelőtti önmagadra, mi az, amiben leginkább megváltoztál mostanra?

Most már elhiszem magamnak, hogy fotós vagyok, anélkül, hogy hajtana a bizonyítási vagy megfelelési vágy. Sosem felejtem el, milyen jó érzés volt rácsodálkozni, hogy engem fotósnak tartanak az emberek, ezt hatalmas elismerésnek éltem meg.

Álmomban nem hittem volna, hogy ebből meg fogok tudni élni, ez lesz a hivatásom és ez fogja kitölteni az életem. Ha nem is vagyok művész az „igazi művészek” szemében, a skálán valahol ott cammogok a kommersz igények kielégítése és művészi értékek teremtése között, ez pedig nekem így teljesen megfelel. Már nagyon fiatalon rájöttem, hogy csupán „művészkedésből” itthon nem lehet megélni, külföldre pedig nem vágyódtam, így nem voltak illúzióim, viszont volt, ami kezdetekben nehezemre esett. Rengeteg áldozatot kell hozni a művészet oltárán, kompromisszumot kötni és lejjebb engedni az elvárásokból, hogy meg tudjak élni abból, amit a legjobban szeretek csinálni. Most már ez nem esik nehezemre. Bizonyos keretek közé vagyok szorítva azáltal, hogy a megrendelőnek kell megfelelnem, de még így is látom a művészi értéket abban, amit csinálok. Igyekszem ebből is kihozni a világomat, a színeimet, az egyéni látásmódomat. Így megtanultam improvizálni, alkalmazkodni az igényekhez és most már nagyon rutinosan mozgok minden helyzetben. Amikor úgy érzem, hogy már nagyon sok olyan fotózás gyülemlett fel, amit tényleges munkának érzek, akkor belefogok valamilyen saját projektbe, amiben szabad lehetek, és ez újra feltölt. Eleinte mindenre igent mondtam, most már szerencsére megtehetem, hogy válogatok, és csak azt vállalom el, ami az ízlésemnek, értékrendszeremnek megfelel, amiben igazán örömömet lelem.

Egy idézet, ami inspirál az életben, illetve ami legutóbb szöget ütött a fejedben?

Imádom a dalszövegeket, verseket, így nehéz a választás. Gyomorforgatóan szentimentális, szerelmes típus vagyok, így most figyelmeztetek mindenkit, hogy aki nem vevő ilyesmire, az saját érdekében ugorjon a következő kérdésre. :-)

Kedvenc soraim Fodor Ákos tollából, akinek sikerült pár szóval tökéletesen megfogalmaznia azt, amit megélhetek, amióta megismertem a férjemet:

"Szerelem
ahogy a szél meglebbenti a függönyt
nem a függöny, nem a szél. A lebbenés."

Nevezd meg, kérlek a három legmeghatározóbb tulajdonságod, aminek a sikeredet/életed alakulását köszönheted!

Találékonyság, optimizmus, képesség a fejlődésre.

Fotók a galériában - Cséfalvay Á. András (Kattints a többi képért!)

Magadban mit értékelsz leginkább, illetve szeretsz legkevésbé?

Rajongásig tudok szeretni, játékosan tudok örülni az életnek és mások öröme, sikere is boldogít, a jóindulatom őszinte.

Értem, amit érzek, tudom kívülről látni magamat, és rá tudok szólni magamra vagy épp megdicsérni magamat, ha arra van szükség. Amit nem szeretek, az a túlérzékenységem, sokáig rágódom dolgokon és abból is sok nehézségem adódott már, hogy a segítő szándékú őszinteségemet félreértették. Amit legjobban utálok, hogy betegségig túl tudom vállalni magam, és azt, hogy nem tudok számolni, a 8+9-et is a kezemen adom össze! :-)

Másokban mit értékelsz leginkább, illetve legkevésbé?

Nagyon megbecsülöm, ha valaki rugalmas, belátó és túl tud lépni az egóján, ehhez komoly öntudatosság kell. Kedvenc embereim a közvetlen, humoros, játékos emberek, akik nyitott szívvel állnak a másikhoz, és öröm a közelükben lenni. A tisztelettudó, egyenes viselkedést mindennél többre tartom. Nagyon tud bántani az érzéketlenség, ítélkezés, a lekezelő viselkedés és a hálátlanság. A tehetetlen panaszkodók, csak fikázni tudók és savanyú citromok meg egyszerűen dühítenek.

Említs 3 olyan szlovákiai magyar nőt, akit te a saját értékrended szerint nagyra tartasz.

Nem, hogy hármat nem tudok kiemelni, de 29-re szűkíteni is nagyon nehéz volt azon nők sorát, akikre valamilyen minőségük miatt felnézek.

Gyerekkoromban és a felnőtté válásom alatt a férfi jelenlét és barátságok domináltak, nem igazán találtam meg a nőkben azt az erőt vagy kapaszkodót, amit kerestem. Szerepekbe simulást, közönyt, beletörődést láttam magam körül. Most is látom ezt még sok helyen, de végre látom a túloldalt is. Rengeteg napsugaras, erős, talpraesett, életimádó, tevékeny nőt ismerek és sütkérezek a ragyogásukban.

Szerinted mit kéne szem előtt tartania más nőknek ahhoz, hogy ilyen „elevenek” legyenek, mint te? :-)

Az tud igazán önazonos lenni, aki elégedett és kiegyensúlyozott. Ezt a legnehezebb elérni, de ettől nem is kell több, mert ez maga az agyonhajszolt és klisének számító boldogság. Te magad alakítod az életed – ha nem vagy vele elégedett, tegyél érte, határod és korlátod te magad vagy. A lehetőségeidhez képest érd el, amit bírsz, aztán pedig örülj annak, amid van, és ne keseregj azon, amid nincs!

„Isten nem büntet és nem jutalmaz, csupán visszatükröz. Rajtunk múlik, hogy hogyan állunk a „tükör“ elé!“ (internetes falfirka)

(SzT)