Eleven nőcik (interjúk) – Rencés Kovács Julianna: "A gyermekeim világa hatalmas kapukat nyitott meg bennem"

December elején "A nőci, ha eleven" címmel nyílt jótékony célú kiállítás a dunaszerdahelyi Buena kávézóban Horváth Reni (Horen) fotográfus varázslatos őszi portréiból. A kiállítás két hétig tekinthető meg, ez idő alatt bárki hozzájárulhat a vele párhuzamos gyűjtéshez, mégpedig a kávézóban kihelyezett urnán keresztül. A kiállított fotókon 29 "eleven nőci" szerepel a tágabb régiónkból, akikkel egy-egy interjú is készült, melyek közül naponta egyet közlünk a Paraméteren. A hölgyek mindegyike ugyanazokat a kérdéseket kapta, rajtuk múlt, milyen terjedelemben válaszolnak. Az interjúsorozat tovább tart, mint a kiállítás, várhatóan január első hetében érünk a sor végére. A sorozat hatodik részében következzék Rencés Kovács Julianna, textilművész és játéktervező. Olvassák szeretettel! (6.)

Eleven nőcik (interjúk) – Rencés Kovács Julianna: "A gyermekeim világa hatalmas kapukat nyitott meg bennem"
Rencés Kovács Julianna (Fotó: Horen)
A kiállításon szereplő hölgyek (a listát fokozatosan kattintható linkekkel töltjük fel): 
 
Horváth Reni (kezdeményező) – Antal ÁgotaBabos KittiBartalos Tóth IvetaBertók Tóth KatalinBíró BeaBokor RékaBugár AnnaDékány NikolettDobos BacuDudás Viktória, Durica Kati (interjú nélkül), Gasparik Kriszta MajaGál Mislay Enikő, Hodossy KatalinHorváth MelaniIgari AnnamáriaKacz ÉvaKiss Kósa AnnamáriaKiss Limpár ÉvaKurucz KlaudiaLantos Borbély KaticaMészáros KrisztinaMolnár Karácsony EmőkeMórocz MagdolnaNagy Szilas IldikóNagy TímeaNorina HellaOllé Kulcsár GabiPálfy EllaPápay AnnamáriaPukkai JuditRencés Kovács JuliannaRécsei NoémiŠtefkovič Patasi ÁgiSzarka ZsuzsannaTakács NoémiTóth ErikaTóth HelenTóth TündeVarga LíviaVirág AnitaVolner Nagy Melinda.

RENCÉS KOVÁCS JULIANNA - LOVE COLORS
 
Textilművész, designer, quilter, lakástextil és játéktervező, mother of unicorns (mádör of junikornsz) / Vágkirályfa
 
Itt keresd:
 
Web: www.lovecolors.sk, eshop.lovecolors.sk
Facebook: LoveColorsByJuliannaRencesKovacs
Instagram: @lovecolorsslovakia

Kapcsolódó cikk:
 
Ragyogó tekintetű gyermekek, nehéz sorsú családok részesültek a dunaszerdahelyi nőcis kiállítás melletti gyűjtésből

Ha egyetlen bővített, de tömör mondatban kellene bemutatnod, ki vagy, és mivel foglalkozol, az hogy hangzana?

Rencés Kovács Julianna vagyok, egy csodálatos ember FELE-sége, 3 gyönyörű királyfi édesanyja (mert elsősorban nő és anya vagyok és megtisztelő, hogy engem választottak), valamint egyedi lakástextil- és játéktervezéssel foglalkozom főállásban, Love Colors márkanév alatt.

Tevékenységedet, szívügyedet illetően mire vagy a legbüszkébb, és mit szeretsz benne legjobban?

Imádom, hogy játszhatok, hogy azzal foglalkozhatom, amit igazán szeretek. 35 éves koromra már megtanultam felvállalni, hogy teljesen természetes, ha büszkeséggel tölt el az, hogy amit csinálok, egyedülálló a maga nemében. Boldog vagyok, mert a Love Colors által olyan csodákat tudok hozni a vásárlóimnak, melyeket nem kapnak meg bárhol. Rengeteg szerető visszajelzést kapok és ez igazán jó érzés.

Kérlek, írj le egy, a tevékenységedhez kötődő konkrét kedves szituációt/történetet!

Rengeteg kedves szituáció van az életemben, mikor minduntalan bebizonyosodik, hogy amit csinálok, igazán nagyszerű. Sok-sok visszajelzést kapok a vásárlóimtól, mennyire boldoggá teszi őket vagy gyermekeiket az általam készített játék, vagy kiegészítő. Ezek a momentumok nagyon fontosak nekem, rossz napokon gyógyírként hatnak. :-)

Ki az az inspiráló személy vagy melyik az az esemény, aki/ami erre a pályára terelt?

Művészcsaládból származom. Apai nagymamám, Kovács Kató festőművész volt, nagynéném, Kovács Lívia pedig keramikus. Már pici koromban észrevették a kézügyességem, sajátos meglátásom, ezért sokat foglalkoztak velem. Anyai nagymamámtól, Mészáros Margittól tanultam a varrás fortélyait.

Szüleim józan meglátásának köszönhetően szabadon választhattam szakmát, a 90-es évek divatos, teljesítményorientált pályaválasztási hisztériája így elkerült. Apám harmadikos gimis koromban leültetett, és azt mondta: „Most aztán döntsd el, mi szeretnél lenni! Nem kell orvosnak tanulnod, vagy mérnöki pályát választanod, de ha művész szeretnél lenni, az sokkal keményebb és rögösebb út. Mindegy, mi leszel, de abban legyél te a legjobb!”. Rajzolni Budapesten tanultam Baska József és Rényi Katalin művészházaspárnál, ők készítettek fel az egyetemre, amit Liberecben végeztem. Hát így lettem az, ami aztán végül is lettem.

Említs olyan tényezőket, amiktől a kezdetek után, egy folyamat végén az lettél, aki ma vagy! 

Nyilván a személyiség fejlődésében óriási határozó a szülői nevelés. Minket arra tanítottak, hogy mindig hozzuk ki magunkból a legjobbat. És az úgy természetes, hogy minimum 110%-ot nyújtunk. Külön dicséret ezért nem járt, ez elvárás volt. Nyilván kellett is rám a szorosra fogott póráz, nagyon szabad szellemiségű fiatal voltam, és annak érzem magam ma is, bár így felnőtt koromra már sok mindent átértékeltem, és máshogyan látok. Úgy érzem, ez a fajta nevelés annyira berögződött nálam, hogy a 110% lett a standard mindenben. Mindezek ellenére kettős személyiség vagyok, szeretem a rendszert, a rendet, a harmóniát, viszont az asztalomon óriási a kupi, munka közben bomba robban körülöttem. Talán ezért szeretem, ha rendezett emberek vesznek körül. A másik oldalon nagyon benevolens vagyok, de nem tűröm, ha a bizalmammal játszanak.

Igazából a gyermekeimnek köszönhetem, hogy azzá lettem, ami vagyok. Az ő kis világuk hatalmas kapukat nyitott meg bennem.

A kiállítás megnyitójakor készített videónk:

Hogyan tekintesz ma a kezdő, évekkel ezelőtti önmagadra, mi az, amiben leginkább megváltoztál mostanra?

Az egyetem után ékszertervezőként kezdtem egy csehországi divatékszercégnél. Mindig tudtam, hogy bármi lehetséges, amit igazán szeretnék. Már nagyon fiatalon rájöttem, hogy nem vagyok az a „8-tól 4-ig” típus, aki majd szépen elrobotol, megteszi, amit kell, és elkölti, amit adnak. Elhatároztam, hogy a saját álmaimat élem majd, és ebben támogatott a családom is, amiért igazán hálás vagyok. Rengeteget változtam, erősebb és magabiztosabb lettem. Nem félek már megjelenni, fellépni, állást foglalni, határozottan megnyilvánulni, mert tudom, hogy az mind én vagyok, és engem így szeretnek. Vagy ha nem, hát istenem…

Egy idézet, ami inspirál az életben, illetve ami legutóbb szöget ütött a fejedben /”életfilozófiád”/?

Nem igazán szeretem az idézeteket, bevallom, patetikusnak tartom őket, és nem látom értelmét idézgetni. A lényegretörő, egyenes és érthető kommunikáció híve vagyok. Az életfilozófiám, hogy mindenki a maga sikere és élete kovácsa. Azt gondolom, hogy a boldog élet kulcsa abban rejlik, hogy meg kell találnunk, mi a számunkra legmegfelelőbb út (illetve szakterület), és azon biztosan célba érünk. Szerintem nincs olyan, hogy sikertelen ember. Olyan viszont van, aki rossz úton indult el.

Nevezd meg kérlek a három legmeghatározóbb tulajdonságod, aminek a sikeredet/életed alakulását köszönheted!

Alázat – mindennel szemben. Hitem Istenben, Jézusban, az Univerzumban, a napban a fákban, a virágban, az esőben, a szélben… Kitartás – vagy vasakarat, kinek mi.

Magadban mit értékelsz leginkább, illetve szeretsz legkevésbé?

Jó az, hogy meg tudom álmodni a dolgokat, elő tudom készíteni és véghez tudom vinni, amit szeretnék. Jó a szervezőkészségem és kreatív vagyok. A másik oldalon bosszant, hogy képtelen vagyok bármilyen adminisztrációs tevékenységre. Diszkalkuliás vagyok. Számomra a 47 680 vagy a 84 760 teljesen ugyanazt jelenti. El sem tudom mondani, milyen probléma volt ezt most leírni. Belezavarodtam teljesen. :-D A másik rossz tulajdonságom, hogy csak azt tudom lelkesedéssel csinálni, ami érdekel. Amint nem érdekel a dolog, vagy valami miatt nem szimpatikus a projekt, már képtelen vagyok foglalkozni vele. Ilyenkor leblokkol a hátam, lebetegszem, nyafi vagyok, amit szintén utálok.

Másokban mit értékelsz leginkább, illetve legkevésbé?

Szeretem a rendezett embereket, akikben harmónia van. Az aktív, szorgalmas embereket, akik lelkesednek, akik elég bátrak, hogy pozitívan merjék látni a világot. Akik őszinték és vállalják a véleményüket, akkor is, ha nem túl populáris.

Értékelem, ha valaki egyedi, és nem áll be a sorba – ezt képviseli a Love Colors is. Nem szeretem a negatív, nyafogó emberek társaságát, de ezt ők tudják ám nagyon jól.

Említs 3 olyan szlovákiai magyar nőt, akit te a saját értékrended szerint nagyra tartasz!

Horvát Reni – fotóművész. Imádom a nyugalmát, akkora harmónia árad belőle. Imádom a fotóit, meglátását, tehetségét, az egyéniségét.

Pukkai Jutka – ékszerkészítő, egy tűzről pattant menyecske. Hihetetlen, micsoda energia árad a nőciből! Mindig pozitív, mindig mosolygós, mindig nagyon-nagyon.

Mészáros Tünde – RUS terapeuta, pilátesz edző. Tünde egy boszi. Egy jóságos boszi. Tudjátok, van az az őserő, ami ott legbelül van (vagy nincs). Na, neki nagyon ott van. Vesédbe lát és kihozza belőled, hogy te is meglásd magadban.

Szerinted mit kéne szem előtt tartania más nőknek ahhoz, hogy ilyen „elevenek” legyenek, mint te? :-)

Ne akarjanak férfivá válni. A feminizmust ripacskodásnak tartom, szerintem egy nő maradjon elsősorban nő, és használja asszonyi fegyvereit. Természetesen olyan társat kellene találniuk, aki mellett nőként is "elevenek" tudnak lenni.

A nő alapjában kreatív, teremtő energiákkal születik. Amennyiben nem éljük meg a kreativitásunkat, ez az energia blokként reked meg bennünk, és aztán jönnek a bajok. Elszáradunk, megöregszünk, megbetegszünk, nem fénylünk többé. Elsősorban a lelkünk az, ami széppé és ragyogóvá tesz, nincs az a kence, procedúra, plasztikai sebész, aki vagy ami ezt felül tudná múlni.

(SzT)