Eleven nőcik – Csölle Rita: "Képtelen vagyok a pácienst elengedni simán azzal, hogy 3 x 1 tabletta evés után"

A nőci, ha eleven sorozatban eddig szerepelt hölgyek: 
 

Horváth Reni (kezdeményező) – Antal Ágota, Babos Kitti, Bartalos Tóth Iveta, Bertók Tóth Katalin, Bíró Bea, Bokor Réka, Botka Ildikó, Bugár Anna, Dékány Nikolett, Dobos Bacu, Dudás Viktória, Durica Kati (interjú nélkül), Gasparik Kriszta Maja, Gál Mislay Enikő, Hodossy Katalin, Horváth Melani, Igari Annamária, Jakoda Rátz Katalin, Kacz Éva, Kiss Kósa Annamária, Kiss Limpár Éva, Kurucz Klaudia, Lantos Borbély Katica, Lovas Mária, Mészáros Krisztina, Molnár Karácsony Emőke, Mórocz Magdolna, Nagy Szilas Ildikó, Nagy Tímea, Norina Hella, Ollé Kulcsár Gabi, Pálfy Ella, Pápay Annamária, Pukkai Judit, Rencés Kovács Julianna, Récsei Noémi, Štefkovič Patasi Ági, Szarka Zsófi, Szarka Zsuzsanna, Takács Noémi, Tóth Erika, Tóth Helen, Tóth Tünde, Varga Lívia, Virág Anita, Volner Nagy Melinda.

---

CSÖLLE RITA
 

Gyógyszerész, a dunaszerdahelyi Matrix gyógyszertár tulajdonosa, a Személyiségfejlesztő Akadémia (SZFA) harmadéves diákja (44) - Szentmihályfa
 

Itt keresd:
 

Facebook: Csölle Rita

Offline: Matrix gyógyszertár

Ha egyetlen bővített, de tömör mondatban kellene bemutatnod, ki vagy, és mivel foglalkozol, az hogy hangzana?

Csölle Rita vagyok. Lánygyermek, anya, feleség, rokon, barát, gyógyszerész, vállalkozó, készülő EQ-és személyiségfejlesztő, valamint család- és rendszerállító szakember. Nagyjából ez vagyok én, a magam komplexitásában és a személyiségem megnyilvánulásaiban.

Tevékenységedet, szívügyedet illetően mire vagy a legbüszkébb?

Elsősorban a Matrixra – a saját gyógyszertáramra és a csapatára, mivel mindannyian az egészség, s a szolgálat iránti tisztelettel és alázattal műveljük a hivatásunkat. Maximálisan tisztában vagyok azzal, hogy a Matrix engem tükröz, az aktuális lelkiállapotomat is akár, ezért felelősségteljesen és lelkiismeretesen állok a működtetéséhez. Ami pedig a másik top szívügyem jelenleg, hogy az SZFA diákjaként Magyarország neves szaktekintélyeitől tanulhatok integratív pszichoterápiás módszereket, személyiségfejlesztést, család- és rendszerállítást. Imádom tanulni, elsősorban magam miatt. Elhivatottan állok hozzá egy olyan elfogadó és megtartó közegben, amely páratlan az életemben. A közeljövőben mindenképpen ezzel is szeretnék foglalkozni.

Tevékenységedben, szívügyedben mit szeretsz a legjobban és legkevésbé?

Legjobban a kommunikációt (ami lételemem) és az emberekkel való kapcsolódást. Egyértelműen az építő jellegű beszélgetéseket részesítem előnyben - ez a hitvallásom.

Képtelen vagyok a pácienst elengedni simán azzal, hogy 3 x 1 tabletta evés után. Kérdezek, beszélgetést kezdeményezek, nyilván az adott kereteken belül és a konkrét ember nyitottságától függően. Az emberközpontúságra figyelek a patikában is, ahogy a személyiségfejlesztésben is.

Egyáltalán nem a problémaorientált megoldásokban hiszek. A visszatérő páciensek és a pozitív-negatív visszacsatolások a legélesebb motivációs faktorok számomra. Amit kifejezetten nem szeretek, az a szűk látókör, merev előírások, falak, amelyekbe napi szinten ütközünk az egészségügyben. A kulisszák mögött nem olyan rózsaszín a helyzet, ahogy a patikaajtón belépve látszik. Mai napig belefutok megjegyzésekbe, hogy például „drága, mint a patika”, és „ez a vállalkozás egy aranybánya, mert beteg mindig lesz”. Ilyenkor csupán levonom a következtetést magamban, de már nem igénylem a magyarázkodást senkinek sem. Elég, ha ismerem a mindennapos harcot a biztosítókkal, hivatalos szervekkel és főleg a gyógyszerbeszerzéssel kapcsolatosan. Jelenleg bizonyos fontos gyógyszerek hiánya az egyik legnagyobb probléma a gyógyszerészetben, és ez a nem mindegy.

Kérlek, írj le egy, a tevékenységedhez kötődő konkrét kedves/emlékezetes szituációt/történetet!

Juj! Van jó pár (akár pikáns, akár nyomdafestéket nem tűrő, vagy megható is), de mivel köt a szakmai titoktartás és nem szeretnék kibeszélő show-t sem itt tartani, ez elég unalmas válasz lesz.

Viszont a szívemnek legkedvesebb történetek azok, mikor a páciens két mondatából megérzem, hogy nem „egy pulton keresztül oldandó” problémáról van szó, s végül az irodámban kötünk ki egy bizalmas, mélyebb beszélgetésre. Nem félreértendő!

De tényleg vannak szituációk, amikor nem csak gyógyszerészként kérik a segítségem – ilyenkor rengeteget profitálok az SZFA-n tanultakból.

Ki az az inspiráló személy vagy melyik az az esemény, aki/ami erre a pályára terelt?

Régen, amikor még dinoszauruszok repkedtek (na jó, 1994-ben!) felvettek a Comenius Egyetem Gyógyszerészeti Szakára, valamint tudományos biológia szakra is. Nehezen tudtam dönteni, hogy melyiket válasszam.

Egy tőlem idősebb és tapasztaltabb barátnőm, Álló Petričková Klára (nagyon-nagyon szerettem és felnéztem Rá) volt, aki azt tanácsolta, legyen eszem és mérlegeljek: egész életemben egerekkel és patkányokkal vagy emberekkel akarok foglalkozni – igaz, mindkettőt fehér köpenyben tenném. Így hát a gyógyszerészet mellett döntöttem.

Elsős voltam, amikor Klári 40 évesen elveszítette a harcot a rákkal. Életem első egyetemi vizsganapján volt a temetése, amit sose feledek. Néha, a nehezebb matrixos napjaimon jókat szoktam Vele vitázni magamban, hogy talán mégiscsak egyszerűbb lett volna az élet az egerek társaságában.

Említs olyan tényezőket, amiktől a kezdetek után, egy folyamat végén az lettél, aki ma vagy!

Három olyan meghatározó szakasz/helyzet volt az életemben, amelyek nélkül ma nem az a Rita lennék, aki vagyok. Az első egy 10 évig tartó pánikbetegség antidepresszánssal megfűszerezve, ami rengeteget kivett belőlem. A másik édesapám hirtelen, orvosi műhiba által bekövetkezett halála és maga a gyászfolyamat. A harmadik egy magánéleti krízis, amelynek következtében léptem arra az önismereti útra, amit ma taposok. Mindhárom élethelyzet megrágott lelkileg, illúziókat rombolt és alapvetően megváltoztatott. Mindháromhoz társult jelentős magány, félelem, szorongás, düh és fájdalom, de egyben elfogadás, hit és hatalmas önerő is. Mindegyiket más mivoltomban, más-más technikákkal és segítőkkel tudtam túlélni. Visszatekintve mindegyik másként nyer értelmet. Utólag látom csak, mennyire ott voltam az én-erőmmel saját magamnak. Egy életre megtanultam, hogy nem vállalhatok felelősséget mások életéért, de a sajátomért köteles vagyok. S azt is, hogy az élet változások és veszteségek forgataga, s ha nincs bennünk rugalmasság és elfogadás, sokkal fájdalmasabb játszani.

Hogyan tekintesz ma a kezdő, évekkel ezelőtti önmagadra, mi az, amiben leginkább megváltoztál mostanra?

Hát...! Számomra mindig jóleső érzés megállapítani, hogy fejlődtem és változtam. Érzékelem a megéléseimben, emberi kapcsolataimban, a reakcióimban bizonyos szituációkban. Az lenne gond, ha személyiségileg még mindig azon a szinten tartanék, ahol évekkel ezelőtt. Sokkal több bennem az alázat – az ember, az élet és a sors iránt. Rengeteget ledolgoztam az egómból és a nárcizmusomból – pontosan annyi maradt, amennyi kell az élethez. Nagyon erős az önreflexióm, és egyre jobban erősödik a belső biztonságom is. A kontrolligényemmel még van munkám bőven, viszont a megfelelési kényszerem sokat apadt. Sokkal tudatosabb vagyok, kevésbé van bűntudatom, ha nemet mondok valamire és valakire. Igényesebb lettem minden téren.

Értékelem az együtt töltött minőségi időt bárkivel, és hálás vagyok azért, ha szerethetek és viszontszeretnek. Nem bírom a megalkuvást, egyúttal sokkal elfogadóbb is lettem. Nem szeretem a játszmákat és a szőnyeg alá söprést. Képes vagyok már a konfrontációra bármilyen helyzetben. Végre!

Egy idézet, gondolat, ami inspirál az életben, illetve ami legutóbb szöget ütött a fejedben /”életfilozófiád”/?

Nosce te ipsum! – Ismerd meg önmagad! Nekem ez a „legesleg”. Ezen ügyködöm évek óta!  Nincs különösebb életfilozófiám. Viszont már tudom, hogy mindig van döntési lehetőségünk!

Dönthetünk úgy, hogy arra figyelünk oda, amit már elveszítettünk, vagy pedig arra, amink még megvan. Önmagunkban akár…..

Nevezd meg, kérlek, a három legmeghatározóbb tulajdonságod, aminek a sikeredet/életed alakulását köszönheted!

Csak hármat? Na jó: az örökös elégedetlenség önmagammal, az alkalmazkodó képességem, a hitelesség.

Magadban mit értékelsz leginkább, illetve szeretsz legkevésbé?

A „legkevésbé” még mindig evidensebb. Nem vagyok kitartó, semmilyen sportban, életmódváltásban, diétában. Egyszerűen, ha apad a belső motivációm, nekem annyi. Hajlamos vagyok túlidealizálni helyzeteket és kapcsolatokat. Ma már tudatosan figyelek erre, sok csalódás ért emiatt. Általában tovább szeretnék látni annál, mint amit épp élek. Ez valahol a kontroll és az „itt és most” problematikája nálam. Tanulom. Gyakran vagyok kishitű és a türelem sem az erényem. Talán ezért is kapom rendre azokat az élethelyzeteket, amelyek erre tanítanak. Viszont, ami biztos, hogy felelősségteljes és megbízható vagyok. Akik ismernek, tudják, hogy mindig számíthatnak rám. Közvetlen vagyok, könnyen nyitok a másik ember felé, de a mély bizalommal már óvatosan bánok. Nagyon-nagyon erős az empatikus készségem. Mindig vállalom a döntésem következményét. Mindig. S nincs problémám elismerni a másik igazát! S nem utolsó sorban, nagyon-nagyon tudok szeretni.

 

A nőci, ha eleven logója

Másokban mit értékelsz leginkább, illetve szeretsz legkevésbé?

Másokban? Leginkább azt, amit általában magamban is, például - igényesség, érzékenység, segítőkészség, a nyílt kommunikációra való hajlam vagy akár a konfrontáció képessége. Nem tudok mit kezdeni a zéró érzelmi intelligenciájú emberekkel. Kifejezetten ingerel az ítélkezés bármilyen formája. A jog, amit egy ember formál magának ahhoz, hogy egy másik egyén élethelyzetéről, lelkiállapotáról, döntéséről ítélkezzen. Miközben fogalma nincs arról, hogy a másik cipőjében hol nyom az a bizonyos kavics. Egyszerűen képtelen vagyok ezt eltűrni.  

Említs 3 olyan szlovákiai magyar nőt, akit te a saját értékrended szerint nagyra tartasz!

A közvetlen környezetemben élő nők azok, akikre a legnagyobb tisztelettel tekintek. Ők az én hétköznapi hőseim. Nincs olyan, hogy „csak 3“.

Akár a női felmenőim, anyám és a 93 éves nagyanyám, akár a barátnőim, a kolléganőim, mind-mind okos és erős nők. Mindegyikükben van valami különleges. Gyakran mutatják számomra a „hogyant és a hogyan ne“-t is! S ami a legfontosabb: ott vannak, amikor nehezebb a lét, szeretnek, amikor épp kevésbé szeretem önmagam, boldogok, ha boldog vagyok és büszkék a sikereimre is. Nekem erről szól az értékrend.

Szóval, Anyu, Anami, Reni, Csilla, Lépeske, Rostásami, Anikó, Eszti, Tami, Marik, Ildikók, Kinga... mind ilyen  szlovákiai magyar nők számomra.

Ha valaki tanácsot kérne tőled, mi kell ahhoz, hogy „eleven“ (= erős, ügyes, talpraesett stb.) legyen, mit tanácsolnál?

Talán klisé, de akkor is elsősorban önazonosság és hit önmagunkban. Amíg ez a tényező labilis, addig nagyon sok energia elmegy a külső visszaigazolás igényére. Egészséges szintű maximalizmus és elégedetlenség önmagunkkal. Igény a tanulásra és a mentális fejlődésre. Az öröm képessége és egy jó adag önirónia, mert azzal sokszor könnyebb túlélni bármit is. Több elfogadás és kevesebb szigor befelé, mint kifelé. Alázat és egy pont eléggé megrágott lélek.

Egy megnyugtató belső hang, hogy jóban legyünk a csenddel is. S a tudat, hogy vagyok, aki vagyok!

(szt, hrn)