Eleven nőcik (interjúk) – Volner Nagy Melinda: "Szeretetet fecsérelünk el arra, hogy versengjünk"

December első két hetében volt megtekinthető "A nőci, ha eleven" című jótékony célú kiállítás a dunaszerdahelyi Buena kávézóban Horváth Reni (Horen) fotográfus varázslatos őszi portréiból. A kiállított fotókon 29 "eleven nőci" szerepelt a tágabb régiónkból, akikkel egy-egy interjú is készült, melyek közül naponta egyet közlünk a Paraméteren. A hölgyek mindegyike ugyanazokat a kérdéseket kapta, rajtuk múlt, milyen terjedelemben válaszolnak. Az interjúsorozattal várhatóan január első hetében érünk a sor végére. A sorozat tizenötödik részében következzék Volner Nagy Melinda, táncpedaógus. Olvassák szeretettel! (15.)

Eleven nőcik (interjúk) – Volner Nagy Melinda: "Szeretetet fecsérelünk el arra, hogy versengjünk"
Volner Nagy Melinda (Fotó: Horen)
A kiállításon szereplő hölgyek (a listát fokozatosan kattintható linkekkel töltjük fel): 
 
Horváth Reni – Antal Ágota, Babos KittiBartalos Tóth IvetaBertók Tóth Katalin, Bokor Réka, Bugár Anna, Dékány Nikolett, Dudás Viktória, Durica Kati(interjú nélkül), Gasparik Kriszta MajaGál Mislay EnikőIgari Annamária, Kiss Kósa AnnamáriaKiss Limpár Éva, Kurucz Klaudia, Mészáros Krisztina, Molnár Karácsony EmőkeMórocz Magdolna, Nagy TímeaPápay AnnamáriaPukkai JuditRencés Kovács JuliannaŠtefkovič Patasi Ági, Szarka ZsuzsannaTakács Noémi, Tóth Helen, Tóth Tünde, Varga Lívia, Volner Nagy Melinda.

VOLNER NAGY MELINDA
 
Táncpedagógus (Dunaszerdahelyi Művészeti Alapiskola, ill. ELTE BEAC Egyesület, Budapest); művészeti vezető, táncpedagógus, koreográfus (Dunaág Táncműhely); alapító, táncoktató, vezető (Dunaszerdahely Táncklub); alapító (Táncfórum – Szlovákiai Magyar Néptáncosok Szakmai Egyesülete) / Dunaszerdahely
 
Itt keresd:
 
Web: dunaag.org
Facebook: Volner Nagy Melinda

Kapcsolódó cikk:
 
Ragyogó tekintetű gyermekek, nehéz sorsú családok részesültek a dunaszerdahelyi nőcis kiállítás melletti gyűjtésből

Ha egyetlen bővített, de tömör mondatban kellene bemutatnod, ki vagy és mivel foglalkozol, az hogy hangzana?

Egy Kis-Duna-parti lány vagyok, aki – s talán innen kapva a világ számomra szép dolgai iránti érzékenységet – meglehetősen kacskaringós utat bejárva végül a művészeti munkában lelte meg az élete kiteljesedését.

Tevékenységedet, szívügyedet illetően mire vagy a legbüszkébb, és mit szeretsz benne legjobban?

Mára több tanítványom is hivatásos művészként dolgozik, vagy épp tanulják a mesterséget. Illetve, hogy megalapítottam Dunaszerdahelyen egy táncműhelyt, és az elmúlt 2 esztendőben a Dunaszerdahely Táncklubot is. Nagyon szeretem megmutatni és átadni az embereknek a tánc örömét, megéreztetni velük azt a flow élményt, ami rabul ejt, ami feltölt, ellazít, de mégis teljesen átmozgat, amiért jó táncolni. És ami jelenleg betölti az életemet… színházat hozunk létre Dunaszerdahelyen. Sziszifuszi munka, de csodálatos.

Kérlek, írj le egy, a tevékenységedhez kötődő konkrét kedves szituációt/történetet!

Talán az egyik tanítványom története…

Óvodai és kisiskolás évei tele voltak sikertelenséggel, diszkalkulia, diszlexia, ismerős diagnózisok… Így került hozzám, aztán a tánc megváltoztatott mindent az életében. Sorra jöttek a sikerélmények, és ez az iskolai előmenetelére is kifejezetten jó hatással volt. Ma már egy bimbózó táncművész bontakozik benne. Öröm nézni, ahogy megtalálta nálunk az útját.

Vannak gyerekek, akik olyan elementáris erővel mutatják meg számunkra, hogy másként is lehet boldogulni, mint ahogy az általános iskolai rendszer ránk kényszeríti, hogy egyszerűen nem tudjuk nem észrevenni a saját hibáinkat. Hála nekik. :-)

Ki az az inspiráló személy vagy melyik az az esemény, aki/ami erre a pályára terelt?

Személyiségek többen is vannak: Lévai Péter, az első nagy mesterem, aki a táncművészetin szaktanárként oly nagy szeretettel vezetett végig minket. Aztán jöttek szép sorban a továbbiak: a néptánc tanítása és színpadi megformálása terén alapvetően a Hégli Dusán által kijelölt utat jártam be, mint ahogy sok más kollégám.  Aztán jöttek az újabb tánctechnikák, amelyek megismerése és művelése során épp jelenleg kezdek új utakra lépni, elindulni egyfajta új színpadi gondolkodás irányába, és ez az izgalmas kísérletezés most alkotóként és emberként is igazán boldoggá tesz. A köszönet mindezért pedig nekik szól: Bakó Gábor, Bóbis László, Budai László.

Említs olyan tényezőket, amiktől a kezdetek után, egy folyamat végén az lettél, aki ma vagy! 

Három ilyen esemény van. A találkozásom a néptánccal 1996-ban, majd a swing táncokkal 2013-ban, végül az argentin tangóval 2016-ban.

Hogyan tekintesz ma a kezdő, évekkel ezelőtti önmagadra, mi az, amiben leginkább megváltoztál mostanra?

Ami változott, azt mind a tapasztalat hozta.

Talán néha sikerül kicsit elcsitulnom, megfontoltabban, nyugodtabban reagálnom egy-egy szituációban… :-) 

Ami nem változott, az a talán túlzott érzékenységemmel és a mély érzelmekkel való állandó viaskodásom, ami ugyan alapvetően kell ehhez az élettevékenységhez, amit csinálok, de sok bonyodalmat is okoz. Most épp aktuális a kérdés, mert pont egy nagy előadást viszünk színpadra, az Asszonysorsok, férfimulatságok premierjére készülünk. Másoktól idézek: ilyenkor egy hajcsár vagyok, szinte kibírhatatlan. :-) De mindez csak és csakis egy cél érdekében történhet – és ez így is van.

Egy idézet, ami inspirál az életben, illetve ami legutóbb szöget ütött a fejedben /”életfilozófiád”/?

Életfilozófiám nincs, ahhoz túl kanyargós volt az eddigi életutam is.

De ez a Kodály Zoltán-idézet a legutóbb nagyon megragadott és nem kis hatással volt rám: „…ami a versenyeket illeti,... a versenyek talán arra jók, hogy az ambíciót serkentsék olyanokban, akikben enélkül nincs meg, vagy nem elég nagy. Ezt a hatást nem kellene túlbecsülnünk, és arra kellene törekednünk, hogy a verseny helyett… ünnep legyen...”

Hirtelen szembesített azzal, mennyi energiát, időt, szeretetet és más erőforrást fecsérelünk el éveken át arra, hogy versengjünk. Vetélytársakkal, valós vagy vélt ellenfelekkel, magunkkal, néha olyanokkal is, akikkel egyáltalán nem kéne. Mindeközben elterelődik a figyelmünk arról, ami a legfontosabb a világon. Mit és miért akarok csinálni? Alkotóként. Mi az, amit magamban akarok tartani, átmosni, átszivárogtatni az egész bensőmön, és mi az, amit meg szeretnék mutatni. Egy alkotó ember alkotói lénye összefonódik a civil lényével is. De mindezeket a kérdéseket magánemberként is megélem, és úgy gondolom, hogy mindannyiunknak ugyanolyan fontosak ezek a kérdések.

Nevezd meg, kérlek, a három legmeghatározóbb tulajdonságod, aminek a sikeredet/életed alakulását köszönheted!

Szívósság, akarnokság, képesség a megújulásra.

A kiállítás megnyitójakor készített videónk:

Magadban mit értékelsz leginkább, illetve szeretsz legkevésbé?

A leginkább azt szeretem, ahogy egy bennem korábban csak felvillanó vágyálom egyszer csak összeáll egy konkrét elképzeléssé, és olyan erőteljes formát ölt, ami egy óriási hajtóerőt generál, és egyszerűen meg kell csinálnom.

A végére kell járnom. Ahogy mondani szokás, tűzön-vízen át. A másik, amit a legkevésbé szeretek, is ezzel függ össze. Ilyenkor nem érzékelem jól a valóságot.

Másokban mit értékelsz leginkább, illetve legkevésbé?

Sokakban, sokfélét. Pl. csodálom a precizitást és a pontosságot, ami belőlem hiányzik. Aztán a következetességet, azt a képességet, amikor az ember valamit úgy csinál, hogy teljesen átadja magát a feladatnak, és egyszerűen sikerre van ítélve. A kreativitást. A szabadságot.

Említs 3 olyan szlovákiai magyar nőt, akit te a saját értékrended szerint nagyra tartasz!

Ha már csak hármat lehet kiemelni, akkor legyen minél szélesebb a paletta!

Hrbácsek-Noszek Magdaléna – egyetemi tanár, valamikori egyetemi csoporttársam, rendkívül okos és érzékeny – egyszóval számomra egy csodálatos nő.

Szabó Csilla – drámapedagógus, művészeti száműzetésben élő sorstárs :-), elképesztő energiákkal, intelligenciával, kreativitással megáldott nő – csak tanulni lehet tőle

Kovács Anita – táncos, egy jelenség, a legcsillogóbb tehetség, akit az utóbbi években színpadon megismerhettem.

Szerinted mit kéne szem előtt tartania más nőknek ahhoz, hogy ilyen „elevenek” legyenek, mint te? :-)

Próbáljanak meg lélekben edzésben maradni! A tenni akarás, a frissesség, a résen levés mind-mind az agyban kezdődnek, és ez a lelkiállapot hozza magával a fizikai aktivitást. Állandó program az agynak, jó kondíció lélekben = cselekvés. Ezt ismeri majd minden nő. Csak az nem mindegy, mi van a programba írva.

Legyenek mindig új és új tervek! Ne a mindennapi rutin foglalja le teljesen az életünket! Kezdjünk új dolgokba, próbáljunk ki valami mást! Merjünk elindulni eddig ismeretlen utakon! Olyan ajándékokat kaphatunk cserébe, amit eddig nem is reméltünk.

(SzT)