Eleven nőcik – Lovas Mária: Gyermekünkről soha nem akartunk lemondani!
Egy évvel ezelőtt egy jótékonysági célú kiállítással vette kezdetét A nőci, ha eleven című interjú- és fotósorozat, mely során a kezdeményezővel, Horváth Reni (Horen) fotóssal együtt összesen 30 nőt mutattunk be. Mivel a sorozat nagy sikernek örvendett, folytatjuk. December elejétől kezdődően újabb "eleven nőciket" ismerhettek meg. Sokan közülük közösségükben, vagy épp szűkebb-tágabb régiónkban már ismertek, de most talán egy újabb oldalukat mutatják meg. Ahogy a tavalyi, úgy a most induló sorozatunk is a teljesség igénye nélkül készült. A hölgyek mindegyike ugyanazokat a kérdéseket kapta, rajtuk múlt, milyen terjedelemben válaszolnak. Aktuális sorozatunk tizenötödik részében lássuk és olvassuk az alternatív gyógymódokkal foglalkozó Lovas Máriát.
A nőci, ha eleven sorozatban eddig szerepelt hölgyek:
Horváth Reni (kezdeményező) – Antal Ágota, Babos Kitti, Bartalos Tóth Iveta, Bertók Tóth Katalin, Bíró Bea, Bokor Réka, Bugár Anna, Dékány Nikolett, Dobos Bacu, Dudás Viktória, Durica Kati (interjú nélkül), Gasparik Kriszta Maja, Gál Mislay Enikő, Hodossy Katalin, Horváth Melani, Igari Annamária, Jakoda Rátz Katalin, Kacz Éva, Kiss Kósa Annamária, Kiss Limpár Éva, Kurucz Klaudia, Lantos Borbély Katica, Mészáros Krisztina, Molnár Karácsony Emőke, Mórocz Magdolna, Nagy Szilas Ildikó, Nagy Tímea, Norina Hella, Ollé Kulcsár Gabi, Pálfy Ella, Pápay Annamária, Pukkai Judit, Rencés Kovács Julianna, Récsei Noémi, Štefkovič Patasi Ági, Szarka Zsuzsanna, Takács Noémi, Tóth Erika, Tóth Helen, Tóth Tünde, Varga Lívia, Virág Anita, Volner Nagy Melinda.
LOVAS MÁRIA
Alternatív gyógymódok művelője (58) - Dunaszerdahely
Itt keresd:
Dunaszerdahelyi Autista Centrum
Facebook: SPOSA Dunajská Streda, Aromaterapia Dunajská Streda
Ha egyetlen bővített, de tömör mondatban kellene bemutatnod, ki vagy, és mivel foglalkozol, az hogy hangzana?
Egy folyamatosan tanuló, változó, nyitott embernek tartom magam.
Tevékenységedet, szívügyedet illetően mire vagy a legbüszkébb?
Eredetileg építészmérnöknek tanultam, de a sorsomat alakító erők másfele vittek. Az egyik gyermekem fogyatékosságban/autizmusban való érintettsége miatt teljesen más irányt vett az addigi életem. Újratervezés következett, mert az addigi életünk darabjaira hullott. Teljesen más helyzetbe kerültünk, mint egy átlagos család. Megváltozott az értékrendszerünk. Merőben más dolgokat kezdtem el előszór tanulni, majd a téma megkövetelte, hogy tevékenykedjek is. Amolyan kutatói státuszban találtam magam, mivel annyira nem léteztek kellő ismeretek sem a módszerek, sem szakemberek terén messzi környezetünkben, sőt, az egész országban, amivel elindulhattunk volna ezen a bánatkővel kirakott úton. Ez folyamatos tanulást követelt, amit sose bántam, mert rájöttem, hogy tulajdonképpen mindig is érdekelt az emberek "mássága". Így jutottam el különböző alternatív gyógymódok műveléséhez, mint az aromaterápia és a kranio-szakrális terápia. A mai napig szívügyem az elesettekre, hátrányos helyzetben élőkre való odafigyelés, a másságuk elfogadása, elfogadtatása.
A legbüszkébb pedig arra vagyok, hogy Dunaszerdahelyen létrehoztam egy olyan oktatási lehetőséget, ahova a szülők szégyenkezés és diszkrimináció nélkül vihették a fejlődési rendellenességgel élő gyermeküket. Majd néhány év múltán egy szülői közösséget is megalapítottam, mivel megtapasztaltam, milyen nehéz a miénkhez hasonló esetben a szülők helyzete.
Tevékenységedben, szívügyedben mit szeretsz a legjobban?
Ha segíteni tudok másoknak.
Kérlek, írj le egy, a tevékenységedhez kötődő konkrét kedves/emlékezetes szituációt/történetet.
Amikor megalakult az első iskolai osztály autizmussal élőknek, és az akkori oktatási miniszter látogatást tett nálunk, a fiam kinyitotta a miniszer úr aktatáskáját. A testőrök megijedtek, azonnal ugrottak. Majd ő leszólta őket azzal, hogy most egyenes adásban láthatják, milyen kiszámíthatatlan egy autista.
Ki az az inspiráló személy vagy melyik az az esemény, aki/ami erre a pályára terelt?
Ilyen személy konkrétan nem volt, a helyzet pedig adott volt, hogy más pályára kerültem. Nem volt más választásom, mert a gyermekünkről soha nem akartunk lemondani. Pedig sokan ezt tanácsolták, de nálunk ez szóba sem jöhetett. A mai napig szerető család vagyunk, ahol az egészséges fiam, illetve most már az ő új családja és az unokám is tudja, érti és elfogadja, hogy vannak különleges emberek, akik mások segítségére vannak utalva.
Említs olyan tényezőket, amiktől a kezdetek után, egy folyamat végén az lettél, aki ma!
Az élet produkált olyan helyzeteket, amikor fel kellett vállalnom olyan dolgokat, amiket nem én választottam. Nehéz volt, de megedződtem és megtanultam, mit jelent elfogadni a megváltoztathatatlant.
Hogyan tekintesz ma a kezdő, évekkel ezelőtti önmagadra, mi az, amiben leginkább megváltoztál mostanra?
Nem pazarolom az időmet olyasvalamire, ami nem táplál, és ebbe beletartoznak az emberi kapcsolatok is.
Egy idézet, gondolat, ami inspirál az életben, illetve ami legutóbb szöget ütött a fejedben /”életfilozófiád”/?
Kevesebbet gondolkodni, nem rágódni a már megtörtént és a még meg nem történt dolgokon, hanem élvezni azt, ami Van. És hálásnak lenni. Mindenért.
Nevezd meg, kérlek, a három legmeghatározóbb tulajdonságod, aminek a sikeredet/életed alakulását köszönheted!
Nyitottság az új dolgok felé, kitartás, alázat.
A nőci, ha eleven
Magadban mit értékelsz leginkább, illetve szeretsz legkevésbé?
Hitelesség. Amit nem szeretek magamban, az a maximalizmusom, de dolgozom rajta.
Másokban mit értékelsz leginkább, illetve szeretsz legkevésbé?
A lojalitást. A hazugságot, sunyiságot nem tudom elviselni.
Említs 3 olyan szlovákiai magyar nőt, akit te a saját értékrended szerint nagyra tartasz!
Tóth Erika, régen rádiós volt a Pátriában, ma a Carissimi folyóirat főszerkesztője és a Carissimi nonprofit szervezet kurátora. Cséfalvay Ágnes, a mentálisan sérültek dunaszerdahelyi szervezetének elnöke. Lovas Krisztina, a menyem, aki amatőr maratoni távfutó.
Ha valaki tanácsot kérne tőled, mi kell ahhoz, hogy „eleven“ (= erős, ügyes, talpraesett stb.) legyen, mit tanácsolnál?
Éljen a vágyai szerint, amit a szíve diktál.
(szt, hrn)