Mese a rothadásról - mi történik tulajdonképpen Szlovákiával? Velünk?

Viszonylag régen történhetett! A véletlenen múlt talán? Esetleg mert becsaptak bennünket a nyugati „gyarmatosítók“ a mézesmadzagjukkal…?

Az a nagy helyzet, hogy a rothadás annak az időszaknak a kezdetétől hatalmasodhatott el rajtunk, amikor a kommunista (állampárti) rendszer tönkrement, romjain pedig elkezdődött az ún. demokrácia építése…

Szarvashiba lett elkövetve akkor, az fix! Eleve az építőanyaggal lehetett baj, hiszen amint azt régebben a helyiérdekű „marxista egyetemeken” is oktatták, a társadalmi építkezés alapanyaga maga az ember. Tekintve, hogy a mindenkori diktatúra eleve mesterségesen kitenyésztett szar emberekre épül, lerombolását követően eleve bűn volt figyelmen kívül hagyni a közhelyet, miszerint szarból nem lehet aranyat csinálni!

Mindegy is, ahogy azt egy valaha még romlatlan, azaz szuverén, „hagyományos értékrenddel” felvértezett jobbágy mondaná, eső után köpönyeg azon siránkozni, ami, ugyancsak a klasszikussal szólva, végzetesen „el lett kúrva”…

Az van tehát, hogy az eleve selejtes építőanyag igenis tovább lett rongálva a „progresszió mételye”, nevezetesen „a féktelen szólásszabadság” által! Nem beszélve „a sajtó szabadságáról”!

Sajna mindkét korszakos vívmánynak hitt állapot ősbűne, hogy azt úgymond a progresszió ügynökeitől a bárgyú módon kezes, divatosabb klisével szólva, „békés” analfabéták kapták meg. A progresszió gonosz ügynökeinek pedig eleve tudniuk kellett, mi van, ha kiéhezett majmok teszem azt mobiltelót, közösségi hálót, netán atombombát kapnak banán vagy füge helyett…

Így esett, hogy az inkriminált szólás- és sajtószabadsággal tupírozott „szabad választások” eredménye szinte minden esetben maga a konstans káosz lett!

A világhálóra rászabadult „a dzsungel” veszett népe. A csalogányok egyszeriben hiénák és sakálok kottájából kezdték énekelni az önfeledt alakoskodás és a gyűlölködés himnuszait. Pörgött is az állandó műsorszám, „A békére éhezők viadala” címmel körbe-körbe! A VIP-páholyokban lazán dorbézoló kiválasztottak és a mucsai közönség zömét adó futóbolondok önelégült örömére.

Hogy aztán egyszercsak lőjenek az önfeledt banzájnak…

Itt lenne a vége…?