Egyelőre marad az álhíresség a minisztérium élén

Podcastjaink elérhetők az Apple Podcasts és a Google Podcasts alkalmazásban, valamint a Spotify-on is!

Keddig még tövig rághatjuk a körmünket, vajon leváltják-e a parlamentben a kulturális és az egészségügyi minisztert – akkor szavaznak ugyanis a képviselők Šimkovičová és Dolinková sorsáról. A parlementi matematika persze nem enged – esély sincs a két tárcavezető menesztésére.  

Kedden minden kiderül

„Minden egyes nap, amit Martina Šimkovičová a tárca élén tölt, katasztrófa a kultúrára nézve,” fogalmazta meg Zora Jaurová, az ellenzéki PS képviselője a kulturális miniszter leváltására összehívott rendkívüli parlamenti ülésen. És tény, hogy ennél frappánsabban aligha lehetne összefoglalni a Szlovák Nemzeti Párt által jelölt tárcavezető eddigi tevékenységét. 

Jaurovát nem lehet szakmaiatlansággal vagy elfogultsággal vádolni. Talán kevesen tudják, hogy a filmproduceri és színházi dramaturgi tapasztalatokkal rendelkező szakember a csúnyább napokat is látott Matica Slovenská korábbi elnöke, a nyíregyházi születésű Jozef Markuš lánya. Az ő nevéhez fűződik a kisebbségellenes államnyelvtörvény tervezete, és ő avatta Cirill és Metód szobrát is Komáromban. De ez mellékszál. 

A lényeg, hogy  Jaurová azzal próbált érvelni Šimkovičová menesztése mellett, hogy a miniszter szakmailag felkészületlen, nincs áttekintése az ágazatról, nincsenek vezetői tapasztalatai, sem kellő érzékenysége, empátiája, kulturáltsága, hogy tágabb összefüggésekben tekintsen a kulturális életre. „Šimkovičová nap mint nap bebizonyítja, hogy egyáltalán nem lett volna szabad kinevezni, és azt is, hogy le kell mondania” – fogalmazott a PS képviselője.

Védjen meg téged a Danko!

A nem éppen kulturált politizálásáról és politikusairól híres SNS első embere, Andrej Danko természetesen védelmébe vette a párt által jelölt, nagyonszőke Šimkovičovát, a dezinformációs TV Slovan üdvöskéjét.

Aki azt hitte, hogy a szemafordöntötgető ex-házelnök már nem tud semmivel sem meglepni bennünket, tévedett: Danko ugyanis kijelentette, mindig igyekezett úgy vezetni az SNS-t, hogy tiszteljék a gyengébbeket és a nemzeti kisebbségeket, és igyekezett megértést tanúsítani mindenki iránt. A tolerancia bajnoka azt találta mondani a parlamentben, hogy nem a kulturális miniszter, hanem éppen ellenkezőleg, az ellenzék viselkedik diktátorként, és megosztja a társadalmat. Majd megköszönte Šimkovičovának a kulturális minisztérium átalakítását és azt, hogy támogatta a Szlovák Filharmónia tetőzetének felújítását. 

Ez az ügy is érdemel egy rövid kitérőt. A kulturális miniszter novemberben úgy döntött, a tárcája tovább nem támogatja az álhírek elleni küzdelmet, és az erre szánt pénzt inkább a Filharmónia tetőszerkezetének javítására költi. Ez a felújítás sok millió euróba került, megvolt rá a pénz, tehát az álhírek elleni küzdelemre szánt kétszázötvenezer euró nem veszélyeztette volna a Reduta tetőszerkezetét, de Šimkovičová jobbnak látta, hogy kevesebb pénz jusson az álhírek elleni harcra. Tudja, mit csinál, hiszen az őszi választások előtt éppen ő tett közzé egy álhírt a Facebookon, amelyben azt állította, hogy az Európai Unió be akarja tiltani a WC-papírt, mert azt szalmával szeretné helyettesítetni. Szóval ezt a nőt hagyták meg ma a képviselők a kulturális minisztérium élén. 

Így kell képviselni egy országot

Pironkodva térek át Zuzana Čaputovára, hiszen ezt a két személyt egymás közelében említeni meglehetősen nagy pofátlanság. Gyorsan hozzáteszem: a köztársasági elnök szinte mindenben azt testesíti meg, amit a kulturális miniszter tagad: a kulturáltságot, a nyitottságot, a toleranciát, a mértékletességet, a szakmaiságot és az intelligenciát. Egyszóval a június 15-ig hivatalban lévő államfő ma búcsúlátogatásra Kijevbe utazott, méghozzá vonattal. A mosolygósra és barátságosra sikerült sajtótájékoztatót légvédelmi szirénák hangja zavarta csak – az oroszok a látogatás idején sem szüneteltették az Ukrajna elleni támadásokat. 

Čaputová kijevi búcsúlátogatása szöges ellentétben áll a szlovák kormány álláspontjával, melynek képviselői eddig nem bátorkodtak elutazni az ukrán fővárosba, és elutasítják az Ukrajnának nyújtandó katonai segítséget. Az újságírók nem tudták kiprovokálni Volodimir Zelenszkijt, hogy mondjon valami csúnyát Robert Fico kormányára, amelyik leállította a fegyverszállítást az országukat védő ukránok részére, inkább köszönetet mondott azért a több mint négymillió euróért, amit az emberek dobtak össze lőszerre a szomszédainknak.