Totojázik a miniszter, közben meg a csallóközi ivóvízkészlet veszélynek van kitéve 

Úgy tűnik, Tomáš Taraba Ján Budaj nyomdokaiba lépett a vereknyei környezetvédelmi teher kezelésében. Az SNS-es politikus a múlt héten jelezte, hogy leállítják a kármentesítési projektet, amely megállította volna az ipari hulladéklerakóból származó mérgező anyagok terjedését, és azt ígéri, hogy két hónapon belül bemutatják a megoldást a környezeti terhek felszámolására. A  Most-Híd 2023 párt elnöke szerint míg Ján Budaj szakmai hozzá nem értés miatt állította le a szanációt és veszítette el az uniós pénzeket, addig a jelenlegi miniszter motivációja egyelőre nem egészen világos. Egy biztos, a csallóközi ivóvízkészlet az elkövetkező időszakban is veszélyben lesz.

Sólymos úgy véli, Szlovákia egyik legveszélyesebb környezeti terhének felszámolása  éveket, de akár évtizedek is késhet. A környezetvédelmi minisztérium jelenlegi vezetése végleg leállította a projektet, amelyet Jan Budaj hosszú tétlenségét követően az Ódor-kormány idején sikerült újraindítani. Az évekig tartó előkészítő munkát egyszerűen kidobták az ablakon.

„Ján Budajt sem értettem, és a jelenlegi minisztert sem értem. Az alaposan előkészített projektet mindketten lesöpörték az asztalról. Ján Budaj esetében az időt és a készen kapott uniós pénzeket is elpazarolták. Ugyanez fog történni Tomáš Tarabával is” – véli Sólymos.

Szerinte Tomáš Taraba mostani döntésének árát nem euróban, hanem a talajvizek minőségére gyakorolt hatásában lehet meghatározni. Az egyik legveszélyesebb környezeti teher nemcsak Vereknyét, hanem egész Pozsonyt, és mindenekelőtt a Csallóközt, Közép-Európa legnagyobb ivóvízkészletét fenyegeti.

„Csallóköz és a főváros lakói ezután a számomra felfoghatatlan lépés után sokáig várhatnak a nagyméretű mérgező hulladéklerakó bezárására. Ez egy hatalmas kockázattal járó hazárdjáték, visszafordíthatatlan egészségügyi következményekkel” – folytatta Sólymos.

A hulladéklerakó felszámolásának teljes leállítása azért is érthetetlen, mert a minisztérium részéről minimális energiát igényelt volna a projekt befejezése. A geológusok, a technológusok és a természetvédelmi szakemberek mind egyetértettek abban, hogy jelenleg az úgynevezett kapszulázás a lehető legjobb megoldás. Az átfogó kármentesítési projekt már rendelkezett érvényes építési engedéllyel, pályázatot írtak ki rá, és az uniós alapokból biztosították a finanszírozást. Csupán a 2020 őszén miniszterré kinevezett kinevezett Ján Budaj hivatali ideje alatt a kisajátított telkek kifizetései megkéstek, és emiatt hatályát vesztették az engedélyek, így aztán nem fejeződött be az érintett területek jogviszonyának rendezése.

Pedig ha  időben elkezdték volna az építkezést, mostanra már be is fejezhették volna azokat a munkálatokat, aminek köszönhetően vagy száz évre lekonzerválták volna a lerakatot. Így nem folyt volna ki tovább a 490 vegyi anyagot tartalmazó szennyeződés, és lett volna elég idő arra, hogy végső megoldást találjanak a kérdésre.

Sólymos meggyőződése, hogy az úgynevezett enkapszulációnak nincs észszerű alternatívája. Egy nagy kapacitású mérgező hulladékégető megépítése jelentésen megdrágítaná az egész projektet. Kérdéses, hogy a hulladékégető építéséhez mit szólna a lakosság. A mérgező anyagok külföldre szállítása nem jöhet szóba, ahogy az is teljesen irreális, hogy a hulladékot bárhol elhelyezzék Szlovákiában.

„Az egyik legnagyobb környezeti teher felszámolására irányuló több éves munka a kukába került. A pénzt nem használták fel, a szanáció nem kezdődött meg, és a vereknyei mérgező örökség tovább veszélyezteti a Csallóköz víztartalékait. Ha az általunk előkészített projekt megvalósítása a tervek szerint 2020-ban elkezdődött volna, 2023 végére pont kerülhetett volna a vereknyei történet végére. A szanációból ehelyett egy soha véget nem érő történet lett. A világ hét csodája eggyel bővült, a vereknyei veszélyes hulladéklerakó körüli miniszteri totojázással ” – szögezte le Sólymos László.