1
-illusztráció- (Fotó: Unsplash)
Megosztás
A Szlovák Köztársaság útja az Európai Unió felé a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság felbomlása és a független Szlovák Köztársaság 1993-as megalakulása után kezdődött, és 2004. május 1-jén ért célba – majdnem 14 és fél évvel a vasfüggöny leomlása és több mint 11 évvel Szlovákia függetlenné válása után.
Ugyanezen a napon Szlovákia mellett további kilenc ország csatlakozott a 15 EU-tagállamhoz: Ciprus, Csehország, Észtország, Litvánia, Lettország, Magyarország, Málta, Lengyelország és Szlovénia.
A közös európai tér tervezete eredetileg 1950. május 9-én jött létre. Robert Schuman francia külügyminiszter beszédet mondott (Schuman-nyilatkozat), amelyben Jean Monnet francia politikus és gazdasági tanácsadó ötletein alapuló javaslatokat ismertetett. Azt javasolta, hogy Franciaország és a Németországi Szövetségi Köztársaság egyetlen szervezetben egyesítse szén- és acélkészleteit, amelyhez más európai országok is csatlakozhatnak.
Az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződést (ESZAK-Szerződés) 1951. április 18-án írták alá, és 1952. július 23-án lépett hatályba. 50 évre kötötték, ami eltért a Közösség későbbi integrációs lépéseitől, amelyek már nem voltak időkorlátosak.
Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, a Német Szövetségi Köztársaság és Olaszország tagja lett ennek a közösségnek. Az Európai Szén- és Acélközösség létrehozása jelentős elmozdulást jelentett a kontinens országai közötti együttműködés elmélyülésének és elmélyítésének útján.
Az európai integráció tovább mélyült az Európai Gazdasági Közösséget (EGK) létrehozó szerződés, valamint az Európai Atomenergia-közösséget (ESAE vagy Euratom) létrehozó szerződés aláírásával. Mindkét dokumentumot 1957. március 25-én írták alá Rómában, ezért Római Szerződésnek is nevezik, és mindkettő 1958. január 1-jén lépett hatályba.
Maga az Európai Unió jelenlegi formájában 1993. november 1-jén jött létre, miután 1992. február 7-én aláírták az EU-szerződést a legrégebbi holland városban, Maastrichtban.
Szlovákia EU-csatlakozásának előkészítése hivatalosan 1993. október 4-én kezdődött, Vladimír Mečiar miniszterelnök Luxemburgban írta alá a Szlovák Köztársaság EU-csatlakozásáról szóló megállapodást – az ún. társulási megállapodást. A dokumentum biztosította a szabadkereskedelmi övezetre való átállást és a rendszeres politikai párbeszédet, valamint a jövőbeni uniós tagságra való felkészülést.
Szlovákia EU-ba vezető útja azonban nem volt könnyű. Az első uniós demarche Pozsonyban 1994. november 23-án érkezett a választások utáni szlovákiai fejleményekre reagálva. Ebben az unió a Vladimír Mečiar vezette HZDS választási győzelmére reagált, és aggodalmát fejezte ki a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának 1994. november 3-ról 4-re virradó éjszakai első és második ülésszaka miatt, amikor a a kormánykoalíció tagjai több tucat állami hivatali tisztviselőt bocsátottak el, és saját jelölteket állítottak.
1995. október 25-én újabb demarche-t tartott az EU képviselője Mečiar miniszterelnöknek, amelyben aggodalmát fejezte ki a szlovákiai politikai viták miatt. Az akkori kormánykoalíció képviselői szerint ez egy kommüniké volt.
Kevesebb mint két évvel később, 1997. július 16-án az Európai Bizottság még ennél is drasztikusabb eljárást választott. Bejelentette, hogy értékelésében nem vette fel Szlovákiát azon jelöltek közé, akik a legjobban felkészültek az EU-tagságról szóló kezdeti tárgyalásokra, mert nem teljesítetté a politikai kritériumokat.
A fordulat Szlovákiában hat nappal az 1998-as parlamenti választások után következett be. Az EU pozitív lépésként jellemezte azokat Szlovákia integrációja felé. A választásokat szeptember 25-én és 26-án tartották, és bár a mečiari HZDS szűk különbséggel (27 százalék) nyert az SDK-val szemben (26,33 százalék), ellenzékbe került. A korábban ellenzéki, Európa-párti politikai alakulatok 93 szavazattöbbséget szereztek a parlamentben.
December 3-án az Európai Parlament (EP) határozatot fogadott el Szlovákia uniós csatlakozási jelöltségéről. Ebben rugalmas megközelítést javasolt Szlovákiával szemben. Az EP azt javasolta a bécsi csúcsnak, hogy értékeljék újra a szlovákiai helyzetet a szeptemberi parlamenti választások után, és felkérte az Európai Bizottságot (EB), hogy készítsen új jelentést Szlovákiáról.
2002-ben az Európai Bizottság hivatalosan javasolta Szlovákia és további kilenc tagjelölt ország felvételét az EU-ba 2004-ben. A koppenhágai csúcson tíz tagjelölt országgal megállapodtak a csatlakozási tárgyalások befejezéséről. Ciprus, Csehország, Észtország, Litvánia, Lettország, Magyarország, Málta, Lengyelország, Szlovákia és Szlovénia csatlakozna az unió 15 tagállamához.
Rudolf Schuster, a Szlovák Köztársaság elnöke ezért 2003. május 16-án és 17-én népszavazást hirdetett az ország EU-csatlakozásáról. A népszavazási kérdés a következő volt: “Egyetért-e Ön azzal, hogy Szlovákia az EU tagállamává váljon?”. A választók beleegyeztek az EU-csatlakozásba, és ez a népszavazás az egyetlen érvényes népszavazás a Szlovák Köztársaság történetében.
2003. április 9-én az EP jóváhagyta Szlovákia és további kilenc ország felvételét az EU-ba. 521 képviselő szavazott a Szlovák Köztársaság felvételére, 21-en nemmel voksoltak, 25-en tartózkodtak.
A Szlovák Köztársaság így 2004. május 1-jén az EU része lett. Több tízezer ember ünnepelte az EU-bővítést Brüsszelben. Hivatalos becslések szerint a brüsszeli európai negyedben 16-20 ezren, a közeli parkban 60-80 ezren látogattak el. Pozsony és más szlovák városok utcáin több ezer ember ünnepelte az unióba való belépést.