Tündérkert – Antal Ágota: "Mintha csak kinyitnám az udvarom kapuját"

2019. június 14. - 16:29 | Kultúra

A jövő héten 15. alkalommal is kitárja kapuit a Tündérkert Művészeti Fesztivál Dunaszerdahelyen. Három nap három különböző helyszínen várnak a programjai, a szervezővel, Antal Ágotával beszélgettünk.

Tündérkert – Antal Ágota: "Mintha csak kinyitnám az udvarom kapuját"
Archív felvétel
Részletes program:
Tündérkert Művészeti Fesztivál 2019

Milyen érzések kerítenek hatalmukba olyankor, mikor készülsz a Tündérkert egy-egy újabb évadára?

Nagyon vegyes érzések, mert mindig van benne egy kis elkeseredés, hogy már nem akarom csinálni, de valami mindig továbbvisz, és miután összeáll a program, onnantól már nem teher. Már nem annyira követem a történéseket a zenében, a művészetekben, és ez kicsit bánt is, de mindig próbálok olyasvalamit elhozni, ami új minőséget képvisel. Vannak embereim, akik ebben segítenek, mint például Lakatos Robi, aki a Góbé zenekart ajánlotta.

Milyenek a tapasztalataid, az emberek olyasvalakiket várnak, akik ismertek, vagy akiket megismerhetnek?

Nem foglalkozom azzal, hogy az emberek esetleg mit várnának el. Hála istennek megvan az a szabadságom, hogy azt hívok, akit szeretnék, mert nincs az a fajta motivációm, hogy ebből nagy bevételt kell termelni. Megengedhetem, hogy a minőséget ebben az esszenciális formájában tudjuk kínálni.

Akik az elmúlt 15 évben legalább egyszer-kétszer eljöttek a Tündérkertre, érezhetnek ilyenkor egy kis bizsergést, és az egész ideje alatt – még ha nem is egész nap és nem is egy helyen zajlik, egyfajta alternatív fesztiválhangulatot. Te hogy tapasztalod?

Nekem a június a bujaság, a kicsúcsosodás időszaka. Minden sejtemben érzem. A kovászom sem bírja ki a hűtőben, mászik ki az ajtaján. Az a tűz, ami bennem van, júniusra még inkább fokozódik, és valószínűleg azért is tudom ezt ilyen tempóval csinálni, mert eleve bennem van ilyenkor a tehetnék, mehetnék. Mindez 21-én, a nyári napfordulókor csúcsosodik ki, amikor a legrövidebb az éjszaka. Egyik reggel tudatosítottam, hogy ez milyen érdekesen oda-visszahat, ahogy a természet működik bennünk és ahogy mi működünk a természet által.

Mindig van a fesztiválnak egy központi napja, ami az utolsó (június 21.), valamint néhány másik, amikor pedig valamilyen különleges program kínálkozik. Az első napon, szerdán (június 19.) például most a Sajátos párbeszéd c. előadás, mely során Kautzky Armand szaval szlovákiai magyar verseket, ha jól értem. Hogy is van ez?

Bolemant Lászlóra épül az előadás, az ő verseit szavalja majd, őt viszont megkértük, hogy válogassa ki szlovákiai magyar költők szerzeményeit, illetve azok néhány sorát, melyeknél pedig interaktívvá tesszük az előadást: a közönséget is szeretnénk bevonni, hogy kitalálják, kinek a verséről van szó. Abban bízom, hogy emiatt több szlovákiai magyar költő is késztetést fog érezni, hogy eljöjjön, hátha az ő verse is elhangzik. És így talán a fiatalokat is jobban meg tudjuk szólítani, mert ha James Bond magyar hangján hallanak verseket, az valami más élményt nyújt számukra. Emiatt megszólítottunk irodalomtanárokat is, hátha el tudnak hozni fiatalokat.

A legtöbben sajnos bizonyára kevéssé ismerik a szlovákiai magyar költők verseit, de ez olyan alkalom, amikor el lehet mélyedni bennük...

Ez a mi specifikumunk, a szlovákiai magyar közösségé, hogy amikor itt meglátsz akár egy irodalmi gyöngysort, arra hajlamosak vagyunk legyinteni. Kellene kicsit dolgoznunk magunkon, hogy elhiggyük, valóban gyöngyszemekről van szó.

A második nap (június 20.) a színházé. Egy komolyabb darabbal indul az este, mit kell tudni A halottember c. előadásról?

Nem láttam még. Lévai Adina rendezésében Varga Anikó adja elő. Ez egy teljes mértékben női darab, a jelmezeket Gadus Erika tervezte. Az övék nagyon erőteljes, intenzív női energia, tudom, hogy a színpadon működni fog, és meg fogja érinteni az embereket. Tragédia is szerepel benne, de Anikó mondta, hogy nem az a fajta tragédia, ami beledöngöl a székbe, hanem humorral telített az egész. Olyasmi, amit mindannyian átélünk a mindennapjainkban...

Utána egy felszabadító improvizációs előadás következik, de akkor talán nem annyira éles a kontraszt a kettő között, mint elsőre tűnik...

Azért sem volt ezzel problémám, mert ugyanezt éljük a mindennapokban. Egyszer lent vagy, egyszer fent, de nincs idő siránkozni.

Az improvizációs est ezúttal Gál Tamás nélkül, de Rudolf Péterrel valósul meg...

Idén úgy alakult, hogy Tominak kötelezettségei, fellépései vannak a Soproni Színháznál. Olasz Pityura bíztam az összeállítást, és sikerült elhívniuk Rudolf Pétert. Mivel pedig Tóth Attila is itthon lesz, aki korábban a Jókaiban játszott, de már Írországban él, így őt is invitáltuk. Molnár Szendi, Laboda Robi és az öcsém (Czajlik József - a szerk. megj.) pedig már megszokott résztvevők.

A harmadik, központi nap 108 napüdvözlettel indul. Mit értünk ezalatt?

Néhány évvel ezelőtt kinevezték ezt a napot, június 21-ét nemzetközi jóganapnak. Érdekes együttállás ez akár az én életemben is, hisz nekem a mindennapjaimhoz hozzátartozik a jóga. Úgy döntöttünk, mi is csatlakozunk a jóganaphoz, a 108 napüdvözlet pedig egy rituális gyakorlatsor, ami nagyon könnyen elvégezhető akárkinek.

Van egy erős közösségi energiája, mert tudod azt, hogy most nemcsak te állsz a matracodon, hanem aki jógázik, az ezen a napon a világ minden táján rááll a matracára, és ennek van egy összetartó ereje.

A 108 napüdvözlet részekre van osztva. Felajánlásokat teszel magadnak, ellenségeidnek, barátaidnak. Utána pedig egy érdekes tudatállapotba kerül az ember, egyfajta nihil érzés lesz úrrá rajta. Én egyszer csináltam végig néhány éve ugyanitt a Tündérkerten, aztán leültem, és minden mindegy volt. Egy nyugalmi állapot lett úrrá rajtam. Ez persze ilyenkor, szervezőként nem éppen hasznos, szóval most csak az elejére csatlakozom. :-)

A harmadik napon érezni, hogy úgy egyben van. Több rendezvényen, amelynek gyerekek is a célpontjai, érzékelhető, hogy egy-egy sztárfellépővel a szülőket próbálják odacsalogatni, aköré épül. Itt viszont úgy érezni, hogy ami ott van, az oda való és ráadásul még súlya is van... Mennyire tudjátok ezt tudatosan építeni?

Ezek nekem olyan felismerések, amik visszamenőleg igazolják, hogy ezzel mi a célom. Soha nem úgy építem fel, hogy az a célom, hogy mindenki jól érezze magát. Hanem úgy, mintha csak kinyitnám az udvarom kapuját. Ugyanakkor komoly munka van mögötte, hiszen meg kellett varrni a sátrakat, elkészíteni a díszítést, lámpákat, amit Oros Esztinek és Őry Katinak köszönök. Nekem ez nem is volt fontos, de általuk mégis olyan varázslatossá válik az egész!

A tűzugrás az egész megkoronázása. Ha ilyen kérdéssel indítottam, a végén is megkérdezném, hogy milyen érzések szoktak a hatalmába keríteni, miután ez lemegy?

Mérhetetlen nyugalom. Jóleső érzés. Megelégedettség és ugyanakkor hála is, mert például a tűzugráson nagyon sok ember van, de még soha nem volt semmilyen inzultus. Soha nem volt az az érzésem, hogy azt akarnám, bárki ne legyen ott. Mindenki egyben van és ugyanazt érezzük.

(SzT)