Tornatanár különleges szenvedéllyel

Nyesó Szilvia (Fotó: Paraméter)

Mit kell tudnia rólad annak, aki nem ismer?

Dunaszerdahelyen születtem, és itt is nőttem fel. Nemrég töltöttem be a 30. életévemet. A középiskolát Pozsonyban, a Duna utcai gimnáziumban végeztem, majd a Komenský Egyetem testnevelés karára kerültem, ahol 2010-ben diplomáztam tornatanár és atlétikaedzői szakon. 20 éves koromig aktívan jártam versenyekre, többször képviseltem az országot magasugrásban, majd egy sérülés miatt abba kellett hagynom a versenyszerű sportolást. Ami persze nem azt jelentette, hogy nem sportolhatok továbbra is a mindennapokban. A sport az életemet jelenti, és az időm nagy részét mozgással töltöm. Igazából mindenféle sportágat kipróbáltam már, és nem is tudnék olyat mondani, amit ne csinálnék szívesen.

2015 októberétől testnevelést tanítok a Szabó Gyula alapiskolában. Emellett személyi edző is vagyok a dunaszerdahelyi Nova Fitnessben, valamint masszőr és rúdfitnesz oktató. A pole fitness nálunk még eléggé új keletű dolog, amit 2014 áprilisától kezdtem oktatni az érdeklődőknek.

Nem meglepő vagy furcsa kicsit, hogy tanári állásod mellett rúdfitneszt is oktatsz?

Szerintem egyáltalán nem fura. Talán picit meglepő időtöltést találtam magamnak, de a rúdfitnesz sok kitartást és erős fizikumot követel. Megoszlanak a vélemények erről az egész rúdfitnesz dologról, mivel még sokak számára újdonság, és a legtöbb embernek azonnal a rúdtánc jut róla eszébe. Igaz, hogy a rúdfitnesz a rúdtáncból alakult ki, és nehéz is elkülöníteni a kettőt egymástól, de sok különbség van köztük. Senki se úgy képzelje el, hogy az órákon táncolunk egy rúd körül, hanem a rúdfitnesz komoly tornagyakorlatokat foglal magába, és ha még pontosabban szeretnék fogalmazni, akkor megterhelő gimnasztikai gyakorlatokról van szó. Ez már teljesen más képet fest az emberekben.

Arról pedig, hogy nem volt-e nagy váltás, azt mondanám, hogy nem. A testnevelés-oktatás, a személyi edzés, az atlétika és a pole fitness is sok mozgást igénylő sport. Tudom, sokaknak nem tűnnek egyenlőnek a felsorolt sportágak, de egy sportolónak az aktív mozgás a legfontosabb. Szerettem volna olyan időtöltést találni magamnak, amely teljesen kielégíti a mindennapos szükségleteimet a mozgással kapcsolatban.

A rúdfitnesz ilyennek bizonyult?

Szerettem volna kihívást, valami igazán különlegeset, amiben elegendő adrenalin is van. A diploma megszerzése után jött egy időszak, amikor már nem volt elég a futás, a görkorcsolyázás, a fitnesz, a falmászás vagy az úszás, hanem szerettem volna még valamit, ami tényleg igazán nagy kihívás lenne számomra. Aztán egyik napról a másikra jött egy olyan furcsa érzés, hogy már nincs kedvem futni vagy fitneszbe járni. Nem azt mondom, hogy nem érdekelt, csak már nem éreztem, hogy kielégítené a sport iránt érzett vágyaimat. Sokat kutattam és gondolkodtam, mi lenne az a sport, amit szívesen kipróbálnék, ami végre enyhítené az „éhségemet”. Ekkor jött az a gondolat, hogy milyen jó lenne, ha egy nőies sportot próbálnék ki, így jutottam el a rúdfitneszhez. Persze egyáltalán nem azzal a szándékkal vágtam bele, hogy egyszer még oktatni fogom. Először Győrbe jártam alapkurzusra, ahol igaz, hogy színvonalas oktatásban volt részem, de úgy éreztem, hogy lassan fejlődök a többi lány miatt, pedig tudtam, hogy sokkal gyorsabb tempóban is haladhatnék. Végül annyira megtetszett az egész, hogy a kezembe vettem a szerencsémet, és beiratkoztam Pozsonyban egy edzői kurzusra, hogy a későbbiekben oktathassam is a rúdfitneszt. 2013 áprilisától aktívan tanítok másokat, de fejlesztem magamat is, mert ebben a sportban mindig vannak újdonságok.

Hogyan képzeljünk el egy ilyen órát? Mennyi ember fantáziáját mozgatja meg a környéken a rúdfitnesz gondolata?

Egy oktatási óra kerek 60 percből áll, az edzés különböző részekre van felosztva. Van egy bevezető része, ami bemelegítésből áll, körülbelül tíz percet vesz igénybe. Majd következik a fő rész, amikor átismételjük azokat a gyakorlatokat, amiket az előző órán sajátítottunk el. Majd ezekre ráépítünk 3-4 új gyakorlatot - ezzel elmegy az edzés nagy része. A végén pedig nyújtással zárunk.

Mikor elsőként elkezdtem a rúdfitneszt oktatni Dunaszerdahelyen, akkor nagyon sokan voltunk, mivel újdonság volt, nagyon kíváncsiak voltak az emberek, hogy mit is rejt magában ez az érdekes sport. Sajnos azóta volt pár sérülésem, ezért voltak kisebb-nagyobb kimaradásaim, de próbáltam ezek ellenére is megtartani az edzéseket. Most egy picit kevesebben vagyunk, de ettől függetlenül azokat a lányokat, akik járnak hozzám, egyáltalán nem kell noszogatni, mert ugyanannyira szeretik az edzéseket, mint én az oktatást. Teljes az összhang.

Mennyire kötött a koreográfia?

A lépéseket és tornagyakorlatokat nem én találom ki, hanem a kurzus alatt tanultam meg őket. A pole fitnessnek épp az a lényege, hogy annyira sokrétű a mozdulatok száma, hogy megunhatatlanná válik, mintha mindennap valami új sportba kezdenénk. Mindig vannak könnyebb és nehezebb tornagyakorlatok. Ezeket fokozatosan építjük fel, egyiket a másikra. Például ha megnézzük a tévében a tehetségkutatókat, egyre többen jelentkeznek rúdfitneszes gyakorlattal. Persze ezeket az évek során profin betanulták, ezért tűnhet egyszerűnek és könnyűnek, de senki ne gondolja azt, hogy minden felkészülés nélkül odaállhat bárki, és ugyanazt a mozdulatsort megismételheti. Ez egy nagy tévedés. Rengeteget kell gyakorolni és fejlődni, hogy egy ilyen nehéz mozgáskoordinációt tökéletesen, sérülés nélkül megcsinálhass.

Mindig is tudtad, hogy a sport, vagyis a szenvedélyed a hivatásod lesz, vagy ez csak idővel alakult ki?

Ez olyan, mint amikor gyermekkorodban megkérdezik, hogy „mi szeretnél lenni, ha nagy leszel”, és azonnal rávágod a választ. Ez így van velem is. Örök életben tornatanár akartam lenni, pontosan azért, mert 11 éves korom óta atletizálok, és mozgás nélkül elképzelhetetlennek tartom a létezést. Soha nem akartam más szakmát. Igazából nem is tudtam volna elképzelni olyat, ami jobban illet volna az elképzeléseimhez. Tehát testneveléstanár vagyok, ez a legfontosabb, és úgy hiszem, hogy teljesen mindegy, hogy mi az, amivel foglalkozom mellette, mi az én „mozgatórugóm”, mivel töltöm a szabad perceimet.

A jövőben továbbra is ezzel szeretnél foglalkozni, vagy keresed az újabb kihívásokat?

Nagyon szeretnék továbbra is ezzel foglalkozni. Fizikailag és szellemileg is készen állok arra, hogy felkészüljek újra a versenyzésre, mert annyira hiányzik. Hosszú évekig versenyeztem, és újra át szeretném élni azokat a meghatározó pillanatokat, amit csak egy ilyen eseményen érezhet az ember. Ha minden jól megy, nem jön közbe semmilyen sérülés, és a régiek sem bukkannak fel újra, akkor májusban részt veszek a pole fitness országos bajnokságon. A jövőre nézve egyelőre ez az egy nagyobb elképzelésem van, aztán majd meglátjuk, mit hoz a sors.

Hozzáfűzném, hogy a kihívás mindig kell az embernek. Mindenkinek azt ajánlom, hogy ne fojtsa el azokat az érzéseket, hogy kipróbáljon valami újat és különlegeset. Amit kigondol az ember, azt meg kell csinálni, nem szabad elhajtani a fejünket. Én is huszonévesen jöttem rá, hogy minden, ami sport vagy a sporthoz kapcsolódik, szeretnék belekóstolni. Kajakozom, kenuzom, falat mászom, sízem, teniszezem, eléggé sokszínű életet élek, ha az intenzív testmozgást vesszük figyelembe. Soha nem késő elkezdeni a sportolást, és persze, vele együtt a rúdfitneszt is! Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt az életfilozófiát.

Herdics Júlia