A téglagyűjtő Pozsonyeperjesről, aki szóra bírja az építőelemeket

A pozsonyeperjesi ház udvarán ülve, akárhova is néz az ember, mindenütt téglát lát, leginkább persze olyanokat, amelyek címerrel, monogrammal, vagy éppen évszámmal ellátott darabok. Hogyan jött a téglagyűjtő szenvedélyed és mikor kezdődött?

2004-ben kezdtem gyűjteni a téglákat, mert szerettem volna egy borospincét építeni. Két évvel később nekifogtunk édesapámmal a pince építésének, mert addigra jött össze annyi címeres tégla, hogy lehetett őket kombinálni, ide-oda befalazni néhányat. Igaz, sok egyformát találtam akkor, abból dolgoztam, ami volt.

Hol találtad a téglákat?

Szeméttelepeken, bontásokon, újrahasznosító udvarokon, ismerősöknél téglarakásokat néztem át. Aztán édesapám mondta, hogy ha már egyszer borospincét építünk, akkor legyen benne valami különleges.

Tehát 14 évvel ezelőtt kapott el a téglagyűjtő szenvedély, ami elég későn érkezett, nézve azt, hogy a gyűjtögetés általában gyerekkori szokás. Nem gondolod?

Így van, és én egészen gyerekkoromtól gyűjtök ezt-azt, mint például a pénzérméket, a bélyegeket, régiségeket, amelyek szeretete az édesapámnak köszönhető. Talán ez adott egy löketet a téglagyűjtéshez. Tehát az volt az első gondolat, hogy egy-egy címeres tégla kerüljön bele a pince falába, majd ebből az egy-egy téglából nőtte ki magát az a szenvedély, amivel ma is gyűjtöm őket. Közben felépült a melléképület, a kerítés, a kemence, aztán még mindig maradt, és egyszerűen nem tudtam leállni a gyűjtéssel. Olyan sok szép tégla van, hogy ha meglátom, akkor ne hozzam haza?

De hol lát meg az ember ilyen téglákat? Mert azt mondtad, módszeresen keresed őket, tehát nem az út mellett „teremnek”…

Ha például megyek valahova kocsival és meglátok egy bontást, akkor megállok és megkérdezem, hogy megnézhetem-e. Ha találok egy szép téglát, azt hazahozom. Aztán előfordul, hogy elvonási tüneteim vannak. Olyankor el kell indulnom, felkeresem az ismerősöket, akik darálókban dolgoznak, vagy újrahasznosító udvarokon…

Akad olyan ember, aki el is teszi neked a szebb darabokat?

Igen, vannak ilyen ismerőseim.

Az ilyen tevékenységet az ember általában magányosan kezdi, majd hozzácsapódik a hasonszőrűekhez. Te is tagja vagy egy ilyen csapatnak?

Igen, van egy egyesületünk, a Monarchia Bélyeges Téglagyűjtők Egyesülete, mely 2007-ben alakult. Akkor én már gyűjtöttem a téglákat és már ismertem ezt a közösséget. Később a közösség egy nagyobb csoporttá alakult és ebből jött létre az egyesület, melynek az elnöke Dr. Herczig Béla. Eleinte még nem tudtuk megoldani, hogy ennek a magyarországi szervezetnek szlovákiai tagjai is legyenek, de később sikerült. Eleinte tiszteletbeli tag voltam, később teljes jogú tag lettem.

Péter és téglagyűjtő társai a legutóbbi pozsonyeperjesi találkozón

Mennyi téglád van jelenleg?

Ha azt számolom, amiből csak egy van, akkor olyan 3000 körüli a számuk. Ami konkrétan az udvaron és a házam körül ki van állítva az több mint 2000 darab. Nagyon sok olyan monogramos téglám van, amelyet nem a polcra tettem, inkább beépítettem, tehát látszik, meg lehet nézni, van a gyűjteményemben, de be van építve.Volna már tízezer is, ha mindent hazahoznék.

Már nem hozol haza minden téglát?

Már megválogatom. Az első néhány évben mindenfélét hazahoztam. Ha „A” volt rajta, vagy ha „AP”, azonnal hoztam. Nem tudtam, mit jelentenek, csak azt tudtam, hogy még nincs otthon. Annak azonban nem látom értelmét, hogy raklapokon tároljam őket, mert akkor nem tudok bennük gyönyörködni. Olyat hozok már csak haza, amelyek értékesebbek, vagy a szívemhez közelebb állnak és azokat állítom ki.

A te gyűjteményed az egyesületi tagok gyűjtéséhez képest mennyire számít nagynak?

Nem is az a lényeg, hogy hány darab van, inkább az, hogy mennyire egyediek. A legutóbbi egyesületi találkozóra, ami Pozsonyeperjesen zajlott, a tagságból több mint 100-an jöttek el, persze mindenki hozta a családját is, mind megnézték a gyűjteményemet és meg kell mondjam, leesett az álluk. Sokan vannak, akiknek csak 500-as példányszámra rúg a gyűjteményük, akadnak, akiknek annyi sincs. Vannak olyan téglagyűjtők, akiknek több ezer címeres téglájuk van otthon és akad olyan is, mint például az egyesületünk elnöke, aki mindent gyűjt, a szépeket, a monogramosakat, amelyeket katalogizál és így a gyűjteménye több mint húszezer darabot számlál. Így ő a világ legnagyobb téglagyűjteményének tulajdonosa.

Tehát nem mindig a mennyiség számít, a minőség is fontos. Mitől szép egy címeres-, vagy bélyeges tégla?

Manapság nagyon sokszor használják különböző tevékenységekre a „kreatív” szót, de én azt mondom, hogy régen sokkal kreatívabbak voltak az emberek. Ha csak ránézek a saját gyűjteményemre, látom, hogy minden egyes darab más és más. Az egyiken a 6-os jobbra, a másikon inkább kicsit balra dől, van ahol fekszik az 5-ös, a következő téglában egy ponty van, a negyedikben egy vár… nincs két egyforma. A mai világban az a probléma, hogy az egyik ember a másiktól „lopja” el az ötleteket. Régen nem volt internet, az emberek sokkal kreatívabbak voltak. Ezek a téglák egyediek, ez a szép bennük.

Miért és kinek készültek annak idején címeres téglák?

A kezdetekkor csak a katonaságnak és az egyháznak volt kizárólagos joga a téglaégetéshez. Az egyszerű ember mórból építette a házát. Vannak például a polcon azok a téglák, amelyeken az RGVM 1676 felirat szerepel. Ez azt jelenti, hogy: Raimondo Graf von Montecuccoli, aki 1676-ban Győr várának kapitánya volt. Ezekkel a téglákkal erősítették meg a győri várat. Vagy ott van például a GZM, azaz Graf Zu Mansfeld, aki szintén Győr várának kapitánya volt. Van ott Stephanus Zichy, azaz SZ és folytathatnánk még a sort. Tehát ezek mind olyan rangú emberek voltak, akik vagy az egyházhoz, vagy pedig a katonasághoz köthetőek.

Ezeket elszúrták az utókor számára és csak a sarokba falazták őket, jelzésértékűek voltak?

Magát a várfalat, vagy éppen a kerítést, vagy éppen a templomokat, tehát mindet címeres téglából építettek. Később voltak ostromok, amikor lerombolták az épületeket, vagy csak azok egy részét, leomlottak a falak és az ép téglákat befalazták máshova. Vannak olyan téglák, melyek már harmadszori, vagy éppen negyedszeri felhasználásból kerültek elő. Ezért is lehet, hogy némelyik már csorba, vagy törött. Az 1700-as évek első felében kaptak jogot a városok is téglaégetésre, majd az 1800-as években a kisiparosok, illetve azok, akiknek volt rá pénze. Ettől kezdve bárki égethetett téglát. 1550 és 1950 között szinte minden téglán található jel.

Milyen ára van ezeknek a tégláknak? Inkább csak eszmei, vagy azért van anyagi értéke is néhány darabnak?

Nekünk, a gyűjtőknek, minden egyes darab nagyon sokat ér. A bontott tégla ára azonban 20 eurócent körül mozog. Nem mondom, hogy nem adtam már ki tégláért sok pénzt, de lényegében minden tégla, amit én találok, több pénzembe kerül mint 20 cent, ha beleszámolom az időmet és az üzemanyagot…

Melyik példányért adtál ki több pénzt és mitől különleges?

Egy halat ábrázoló tégláért, mert annyira ritka, hogy nagyon nehezen lehet hozzájutni, tudomásunk szerint már csak egy egyházi épületben található, ugyanis a falu egykor leégett és újjáépítették.

Akkor elmondható, mint minden más esetében, hogy bármit is gyűjtesz, minél ritkább, annál értékesebb?

Nekünk igen. De egy „épeszű” ember nem adná oda a napi bérét egy tégláért, ezt azért valljuk be. (kacag) Az említett darabra tíz évet vártam, a harmincadik születésnapomra kaptam meg, amire más kirándulást kér, én ezt a téglát.

Kinevetnek?

A legelején voltak olyanok, akik mondták is, hogy milyen flúgos vagyok. De aki egyszer eljön hozzám és meglátja a gyűjteményemet, már nem így vélekedik. Ebben hatalmas munka van, már csak a polcrendszert kiépíteni, vagy éppen megkeresni azt az adott téglát, és tudni, hol kell keresni, majd megtakarítani, ami szintén nem kis munka. Aztán katalogizálni kell, fotózni, cikkeket írni róla, tehát nem egy egyszerű hobbi ez. Ám csak akkor lehet csinálni, ha valaki élvezettel és odaadással végzi.

Minden téglának van külön története?

Igen, és mindegyikhez engem is egy adott emlék köt. Ha bármelyikre ránézek, tudom, hol találtam, hol szedtem össze, vagy éppen kitől kaptam.

Mind a közel 3000 darabról tudod?

Igen.

Említetted, hogy cikkeket írtok a téglákról. Ezt hogy kell elképzelni? Ezek tudományos munkák?

Éppen most lett kész a 12. kötetünk, ami egy több mint száz oldalas, tanulmányokkal teli katalógus, krétapapírra nyomva, hogy a képek is szépen láthatóak legyenek. Mi vagyunk az egyetlen olyan szervezet, amely megpróbálja az összes téglát katalogizálni. Hiszen melyek a legrégebbi dolgok, amelyeket gyűjtenek: a pénzérmék, a bélyegek, ezek már rendszerezve vannak, aztán ott vannak a téglák, melyeknek az adatbázisa folyamatosan bővül. Ezt a tudományágat pedig téglabélyegtannak, azaz signolaterologiának nevezzük.

Az állandó tárlat megtekintése Pozsonyeperjesen

Azon kívül, hogy szeméttelepekről és bontásokból származnak a tégláid, mely országokhoz lehet őket kötni?

Szlovákia, Magyarország, Csehország és Ausztria – ebből a négy országból származik a legtöbb példányom. De akad itt Amerikából, pontosan Illinois államból. Ukrajnából, Fehéroroszországból is van néhány téglám, de olyan is akad, amit a görögországi nászutunkról hoztam haza. Anglia, Szerbia…

És akkor összegyűltök, ti téglások, évente kétszer három-három napra, amikor mindenki hozza a kis cseretégláit, mint a bélyegeket, és cseréltek?

Pontosan. Persze ott is vannak szabályok, hogy azért nem minden esetben cserélünk egyet egyért, mert például van egy 1600-as téglám, azt nem cserélem el egy monogramosért. Azért próbálok már hasonló értékben alkudni. Vagy akár kettőt, hármat is, de előfordult, hogy 12 téglát adtam egy fejében. Van egy olyan példányom, amit 15-20 tégláért cseréltem, de a mai napig nem sikerült megfejteni, honnan lehet és mi áll rajta, mert mintha rovásírás lenne. Vannak olyanok, amelyekben ujjlenyomatok vannak és egy patkóhúzás, azok a kannelúrázott téglák, amelyek középkoriak, az 1200-1300-as évekből.

Honnan tudod például egy monogramosról, hogy milyen évszámhoz kösd? Ezt azért tanulni kell, nem?

A megtalálás helyszíne nagyon fontos, ezért van az, hogy ha begyűjtünk egy téglát, akkor feljegyezzük, pontosan hol találtuk. Megnézzük, hogy az a település milyen családi birtok volt. Például Galánta az Esterházy család birtoka volt, mint Tallós is. Azon a vonalon már el tudunk indulni. Megnézzük a betűket, ha G-vel kezdődik, akkor gróf, ha B-vel, akkor báró, ha esetleg C-vel, akkor latinul „comes”, azaz szintén gróf. Például CPE, ami annyit tesz: comes Paulus Esterházy.

Ezek alapján már az évszámot is be lehet lőni…

Igen. Ha negatív a minta, tehát beleül a téglába, akkor az már az 1800-as években készült, ha pozitív, tehát kidomborodik, akkor nagy valószínűséggel attól régebbi.

Melyek állnak nagyon közel a szívedhez, vagy különlegesebb darabok?

Itt van például LR feliratú tégla, amin nincs évszám. Ennek utánanéztem, hogy kihez tartozhat. Vágújhelyen (Nové Mesto nad Váhom) találtam, megnézem, ki lehet az LR. Látom, hogy pozitív a minta, tehát eleve az 1700-as évek körül kutatok. Találtam olyan személyt, hogy Révay László, aki Beckó várkapitánya volt. Az életrajzából kiderül, hogy protestáns volt, 1627-ben áttért a katolikus hitre, 1632-ben Beckó várának kapitánya lett, ami feljogosította arra, hogy téglát égettessen. Később, 1635-ben testvérével együtt báróságra emelték. Ha pedig báróként égetteti a téglát, akkor már egy ötágú korona is szerepelne a téglán. Ha grófi rangra emelik, akkor a koronának kilenc ága lenne. De mivel csak várkapitány volt, amikor ezt készítette, azért csak a monogramja szerepel az adott téglán és egy sima kereszt, ami arra utal, hogy már áttért a katolikus hitre. Így letudjuk szűkíteni az időt, hogy a téglát 1632 és 1635 között készíttette. Nem kis utánajárást igényel, de ezt elmondani már gyorsan megy.

Mit szólnak a ti munkátokhoz például a történészek?

Előfordult már, hogy az egyesületünk elnökétől kértek segítséget. Azt mondanám, hogy örülnek a munkánknak. A legutóbbi, a Pozsonyeperjesen rendezett találkozónkon részt vett a veszprémi múzeum egy munkatársa, aki megkeresett bennünket, hogy érdekli a munkánk.

Meddig lehet még elmenni? Van közel 3000 téglád, de hol a határ?

Be kell már húznom a kéziféket.

De ha találsz egy olyat, amire nagyon vágysz?

Akkor azt elhozom és veszek le egy olyat a polcról, amely kevésbé értékes. Meghúzom a határt 3000-nél és ezt próbálom is tartani. Sokan vannak az egyesületben olyan tagok, akiknek lehetne több ezres gyűjteménye, ennek ellenére pár száz téglájuk van, ám azok annál értékesebbek.

Mit szól a család a hobbidhoz?

Szerencsére támogat a feleségem, a gyerekek pedig ebben nőnek fel. Ha megyünk valahova, a fiam sokszor figyelmeztet, ha téglát lát.

A feleséged mit szólt az elején?

Először el sem tudták képzelni, mi akar ez lenni, de biztosan gondolták, majd csak átmegy rajtam. Talán arra vártak, ha felépül a borospince, nem gyűjtöm majd tovább a téglákat. Mindig azt mondom, ha valamit csinálok, azt rendesen teszem. Másképp nem lehet. Legyen szó bármiről, nem csak a hobbik terén, de a család, a munka és a magánélet terén is, mert szerintem muszáj az embernek a maximumot kihoznia magából.

Angyal Sándor