Szívvel-lélekkel a kémiáért – A dunaszerdahelyi Szabó Gyula Alapiskola nívós díjban részesült tanárnőjével beszélgettünk
A dunaszerdahelyi Szabó Gyula Alapiskola kémia-biológia szakos pedagógusa nemrégiben egy igen nívós elismerésben részesült. Bartal Mónika szorgalmas, odaadó munkája gyümölcseként a Richter Gedeon Alapítvány Magyar Kémiaoktatásért Díját vehette át Budapesten. Tizenhatodik éve tanít a Szabó Gyula Alapiskolában, jelenleg a 7.B osztály osztályfőnöke. A napokban meglátogattuk őt az iskolában. A tanárnő épp kémiaórát tartott az osztályának. A gyerekek örömmel, kedvesen fogadtak bennünket. A tanárnő kérdéseire ügyesen válaszoltak, sőt, velünk is szívesen elbeszélgettek. A tanóra után a diákok siettek a következő órájukra, portálunknak pedig alkalma nyílt kifaggatni Bartal Mónikát a hivatásáról, a versenyekről, na és persze a díjáról.
Mi volt az előzménye annak, hogy megkapta e díjat?
Egy volt egyetemi tanárnőm, Hegedűs Erzsébet tudott a diákokkal elért eredményeinkről, ő terjesztett fel engem a Richter Gedeon Alapítvány Magyar Kémiaoktatásért Díjra. Olyan szerencsés vagyok, hogy az alapítvány kuratóriuma méltónak talált engem az elismerésre, így beválogattak a kitüntetettek közé. Nyáron épp Szlovéniában voltunk kirándulni a családommal, egy kávézóban ültünk, amikor megcsörrent a telefonom. Magyarországi szám volt a kijelzőn, először még el is gondolkodtam rajta, hogy egyáltalán felvegyem-e. Végül jó döntést hoztam, hogy fogadtam a hívást, hiszen ekkor közölték velem, hogy én vagyok az egyik díjazott. Azonnal örömkönnyekben törtem ki, nagyon örültem. Megtisztelő számomra, hogy ilyen módon is értékelik a munkámat. A díjátadó november 12-én zajlott Budapesten.
Miért tartja fontosnak, hogy a diákjaival rendszeresen megmérettessék magukat különféle versenyeken?
Úgy gondolom, a kémia és a biológia olyan tantárgyak, melyek egyre inkább háttérbe vannak szorítva. A nyelvek világát éljük, mindenki inkább ebbe az irányba tereli a gyermekét. Ezekre a versenyekre pedig egyre kevesebb tanár készít fel diákokat. Amikor elkezdtem dolgozni, akkor még közel ötven tanuló dolgozatát kellett kijavítani egy-egy versenyen. Ez a szám mára lényegesen megcsappant. Bár a kémia és a biológia nem tartozik a kedvenc tantárgyak közé, mindig akadnak olyanok, akik érdeklődnek iránta. Őket szeretem felkarolni, hiszen tehetséges diákokkal foglalkozni öröm. Ösztönöz a hozzáállásuk, a közös munka, és természetesen az eddig elért szép eredmények is. A gyerekek pedig szeretnek versenyezni.
Mit gondol, miért elengedhetetlen, hogy a nyelveken túl a kémia és a biológia is szerves része legyen a gyermekek mindennapjainak?
Mindennek az alapja a kémia és a biológia! Nem lehet mindenki nyelvész, szükség van a természettudományokra is. Fontos, hogy az alapiskolában a gyerekek megkapják a megfelelő alapokat, amire aztán a középiskolában építeni tudnak. Nagyon jó érzéssel tölt el, amikor pozitív visszajelzéseket kapok akár a volt diákjaimtól, akár más tanároktól.
Mely versenyeken vesznek részt rendszeresen?
Minden évben egyaránt készülünk a kémia és a biológia olimpiára. Az utóbbinak két része van: tesztmegoldásból és projektkészítésből áll. Mindig érdekes témákat választunk, melyeket a tanulók rendre szépen prezentálnak. Az egyik évben részt vettünk a pozsonyi krimikémián, ami nagyon izgalmas volt. Emlékszem, a legelső kémikusom Bíró Mónika volt, akivel a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Mónika megmaradt ezen a pályán, vegyészmérnök lett belőle.
Kik vehetnek részt egy-egy versenyen? Mi ennek a követelménye?
Hetedik osztályban már ki tudom szűrni, hogy ki az a tanuló, akivel nyolcadikban és kilencedikben a kémia szakkör keretén belül tudnék foglalkozni. Kell, hogy érdekelje a diákot az adott tantárgy, valamint az is fontos, hogy tudjon és akarjon tanulni. Nem elég a jó logika, szorgalom is kell. Ha ez mindkettő megvan, akkor határ a csillagos ég! A mottóm így hangzik: „Meg fogjuk nyerni a versenyt!” Mindig pozitívan és magabiztosan állok a megmérettetésekhez, hiszen tudom, hogy mi mindent tudnak a diákjaim.
Milyen különbségeket vél felfedezni a 16 évvel ezelőtti oktatás és a mai közt?
16 évvel ezelőtt szinte nem voltak határok. Minél többet szerettem volna megtanítani a gyerekeknek, azonban sajnos évről évre egyre kevesebb az, amit át tudunk adni nekik. Már nincsenek válogatott nyelvi osztályok, aminek előnye és hátránya egyaránt van. Minden osztályban vannak jó tanulók, közepesek és gyengébb tanulók. Megváltozott a tanterv is. Évek óta egy könnyített tanterv szerint haladunk, mely leszűkíti a tananyag mennyiségét.
Mennyire jól felszereltek a szaktantermeik?
Olyan igazi kémiai szaktanteremmel nem rendelkezünk. Speciális laboratóriumi gyakorlatokra nincs kapacitásunk. A laborgyakorlatokat én végzem, a gyerekek ennek csak a szemlélői. Azoknak viszont, akik járnak szakkörre, a gyakorlati részt is meg kell tanulniuk, hiszen egy-egy versenyen ez is követelmény. Ők az alapműveletekkel tisztában vannak, el tudják végezni őket mindenféle baleset nélkül. Természetesen minden gyakorlatot védőfelszerelésben végzünk. Épp most kaptunk új köpenyeket és szemüvegeket. Az iskolánk vezetőségétől nagyon sok segítséget kapunk, mindenben támogatnak minket. El szoktam vinni a diákjaimat a komáromi Selye János Egyetem kémiatanszékére, ahol érdekes kísérleteket nézhetnek meg. Ezt az utat is mindig támogatják, minden lehetőséget megadnak, hogy fejlesszük magunkat.
16 éve ugyanabban az iskolában tanít. Végzettségét tekintve azonban akár középiskolában is oktathatna. Soha nem gondolkodott azon, hogy máshol próbáljon szerencsét?
Nagyon szeretem ezt az iskolát. Nagyszerű a kollektíva, jól kijövünk egymással, ezen túl szeretek az alapiskolás gyerekekkel foglalkozni, kihívást jelent a számomra. Mindig várom, hogy kik jönnek hozzánk az alsó tagozatosok közül. Minden osztályban keresek olyan tehetséges gyereket, akivel majd fogok tudni foglalkozni a jövőben. Bár vannak nehézségek, mégis azt mondom, nem tudnék a tanításon kívül mást csinálni.
A lányai is érdeklődnek e tantárgyak iránt?
Igen, mindketten. Azt gondolom, ez beléjük van nevelve. Kicsi koruktól kezdve igyekeztem mindig mindent megmagyarázni nekik. Sokszor észrevétlenül tanultak meg dolgokat. Flóra lányom most negyedik osztályos. Ő igazi kis biológus. Már ovis korában tudta, mi az a bagolyköpet. Amikor talált egyet az ovi udvarán, zsebre vágta és boldogan hozta nekem haza. Mindent megfog, ami mozog, legyen az gyík, pók, vagy bármilyen rovar. Most épp hernyókat gyűjt egy befőttes üvegben. Azt várja, milyen lepke fog kikelni belőlük. Viki már nyolcadikos, ő szintén viszi tovább ezt a vonalat.
Szlávik Cyntia
