1
_bujtas
Megosztás
A kora tavaszi metszéskor ügyeljünk arra, hogy a pótolni való tőke mellett hagyjunk olyat, amelyről bujtatásra alkalmas vesszOEt választhatunk. A bujtatás az egyik legegyszerıbb tőketelepítési mód, fejlődése igen gyors.
Ássunk az anyatőkétől az új tőke helyéig fokozatosan mélyülő (20–50 cm) árkot, egy ásónyom szélességben. Az anyatőke sérülését elkerülhetjük, ha attól 20–30 cm-re kezdjük az árkolást. Olyan közepes vastagságú vesszőt válasszunk, amely az anyatőke átellenes oldalán, csapon fejlődött és rügyei egészségesek. A kacsokat vágjuk le, majd a vesszőt óvatosan csavarva, hajlítgatva fektessük az árokba. Meredek görbülettel, függőlegesen vezessük a felszín fölé és fokozatosan töltögetve, megtaposva temessük be az árkot. A föld felett két rügyre vágjuk vissza a vesszőt, és hagyjuk nyitva. A gyors megerősödést elősegíti, ha a gödörbe visszatöltéskor 8–10 kg érett trágyát szórunk.
A bujtatott vessző nyáron meggyökeresedik, akár termést is hoz. Őszszel vágjuk le az anyatőkéről, hogy a saját gyökerén éljen tovább.
-para-