Kisváros a vidék közepén

Az előző részek:

Száznyolcvan éve született Kalocsa Róza

A Csallóközt is bejárta a világhírű olasz földrajztudós

Nyolcvan évvel ezelőtt nyílt meg az első csallóközi középiskola

A dunaszerdahelyi Berger Lipót korszakalkotó találmánya

Hogyan látta Szerdahelyt Ipolyi Arnold? A tudós püspök bő 160 esztendeje utazta be a Csallóközt, s feljegyzéseit a Vasárnapi Újságban közölte először. Duna-Szerdahelyt élénk településnek látta és láttatta. „Egy kisváros a vidék közepén, mely a kerületi hivatalok s a környéken lakó birtokos nemesség központjául szolgál…” – mondja. Leírása szerint főutcája szemetes és sáros. Egyháza tekintélyes, régi. „Eredeti gót idoma első tekintetre felismerhető, de enemű díszítményeiből már alig maradt fenn néhány mellékes részlet; a mellékhajó modoros ívgerincezete máris igen késő korra mutat. A városka újabb szebb házai mellett egyik régibb nevezetessége a Kondé család pókatelki kastélya, csúcsán hatalmas póka [pulyka] szobrával.” „A (Pókateleki) Kondé család attól a Zomor fia Miklóstól ered, aki 1342-ben jutott Pókatelek birtokába; tulajdonjoguk a 19. sz. közepéig háborítatlan maradt. Az 1755. évi nemesi összeírás a família több tagját számba vette, birtokuk a múlt század elején Siposkarcsára is átterjedt.” (Koncsol László)

A magyar történettudomány kimagasló alakja nehezményezi, hogy a városnak nincs olvasóegylete, sem kaszinója (1856). Megjegyzi: „…nálunk az ilyesmi szerte a hazában, valljuk meg csak, igen nehezen tud lábra kapni. Hiányzik még általában a műveltség azon foka nálunk, mely hasonló szellemi érdekeket, az olvasást és egyesülést s átalában a magas célokért való lelkesedést életkellékké tenné. Míg erre nem fejlődünk, míg az olvasást csupán időveszteségnek vagy csak mulatságnak tartjuk, míg alapos nevelés és tanulás által a szellemi érdekek s élvek megértésére nem képződünk: addig – ha sikerül is egy-két lelkesebb férfinak valamit létesíteni – követjük ugyan egy ideig csupa úgynevezett hazafiságból vagy divatkényszerűségből a hangadó kolompot, de a szalmatűz csakhamar ellohad, mert lelkesedésnek nincs semmi valódi és természetes alapja.”

Szerdahelyt 1851-ben összesen 2378 lélek lakta, ebből 1075 katolikus, 102 evangélikus, 18 református, 1175 zsidó, 8 egyéb felekezetű. Fényes Elek jellemzése szerint lakosai „részint mesteremberek, s a körül fekvő vidékeknek kész posztóruhákat, szűrőket, kalapokat, csizmákat csinálnak, részint földmívelők. A zsidók kereskedésből táplálják magokat, mellyet a gabonára s marhára nézve a népes heti- és országos vásárok sikeresen előmozdítanak”.

A város lélekszámának alakulása a XIX. század második felétől napjainkig: 1880-ban 4182, 1890-ben 4453, 1900-ban 4821, 1910-ben 4762, 1921-ben 5171, 1930-ban 6280, 1970-ben 11 538, 1980-ban 18 715, 1991-ben 23 236, 2001-ben 23 519, 2011-ben 22 477, 2017-ben 22 643 fő.

A település népességének a közel felét alkotó zsidó közösség tagjait 1944-ben koncentrációs táborokba deportálták. Magyar nemzetiségű lakosainak egy részét 1945 után Magyarországra telepítették át, helyükre magyarországi, illetve szlovákiai szlovákok költöztek.

Lelkes Vince