Megosztás
Nem kell távoli helyeket keresni ahhoz, hogy felmerüljön a kérdés, egyes országok vezetősége miért nem tartja fontosnak a felnőttek oktátását. Nem mindenhol cél az, hogy az emberek kritikusan gondolkodjanak, értsék és kérdőjelezzék meg, amit a televízióban látnak és hallanak. Szerencsére vannak olyan országok is, ahol arra törekednek, hogy az emberek minél képzettebbek, műveltebbek, sokszínűbbek legyenek, de emellett fejlesszék a kritikus gondolkodási készségüket is.
Az andragógia a felnőttoktatással foglalkozó tudomány, ami a köztudatban nem egy megszokott téma, de nem is egy mindenki által ismert fogalom. Ha felnőttek tanulásásról beszélünk, akkor legtöbben rögtön az iskolával asszociálnak, pedig tanulni nem csak az iskolapadban lehet.
Bajusz Klára a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán dolgozik. Alapvető kutatási területe az iskolázatlanság társadalmi hatása, illetve az idősoktatás. 2014 óta vezeti a Pécsi Szenior Akadémiát, tehát idősoktatással is foglalkozik. 28 éve tanít felnőtteket iskolarendszerben és azon kívül is.
Mi az andragógia és miért van rá szükségünk?
Az andragógia a felnőttoktatás, a felnőttképzés tudománya, mondhatni, hogy a pedagógia felnőttkori párja. A neveléstudománynak három területe van: a pedagógia gyerekek oktatásával foglalkozó terület, az andragógia a felnőttoktatással foglalkozik, a gerontológia pedig az idősoktatás tudománya.
Azért van rá szükség, hogy a változás a felnőtt életében lehetséges legyen.
Egyrészt a társadalom oldaláról, másrészt az egyén oldaláról, például a technikai fejlődés, a gazdasági fejlődés akkor teljesíthető, hogyha egy társadalomnak a tagjai képzettek. Tudnak reagálni a különböző változásokra, illetve képesek alkalmazkodni ezekhez. Az egyén életében pedig kitörési lehetőséget adhat a felnőttkori tanulás. Lehet magasabb iskolai végzettséget szerezni, lehet pályát módosítani, önmagunkat megvalósítani, kifejezni magunkat, vagy mélyebben megismerni a saját személyiségünket.
Hogyan viszonyulnak a felnőttek a tanuláshoz?
A felnőttek esetében az egyik leggyakoribb tanulási motiváció a pénz. Azért tanulnak, mert jobb állást szeretnének, vagy azért, mert végre állást szeretnének, vagy azért – és ez a leggyakoribb sajnos –, hogy megtartsák a munkahelyüket. Sokszor kell egy számítógépes tanfolyam, egy magasabb iskolai végzettség, egy tréningen részt venni, akár egy idegen nyelvet tanulni. A másik legjellemzőbb motiváció az a tudásvágy, a kíváncsiság, az érdeklődés. Valami olyat tanulni, amit mindig is szerettek volna, vagy valami újat, ami most került a látóterükbe és szeretnének vele foglalkozni, esetleg a szabadidejüket szeretnék hasznosan eltölteni. Volt egy tanulási szakasz az iskolapadban, és utána, ahogy mondták régen, kilép az ember a nagybetűs életbe, és onnantól kezdve dolgozik.
Annak a világnak már vége van. Ma már ez a gyakorlat nem működik, mert tanulni halálunkig kell, ezért is létezik az egész életen át tartó tanulás, mert nem is csak addig, amíg dolgozunk, hanem életünk végéig szükségünk van új ismeretekre.
Mennyiben különbözik az, ahogy a gyerekek, és ahogy a felnőttek tanulnak?
Sokszor mondjuk, hogy ha már valaki tanár, akkor az majd megtanítja a csoportot arra, amire éppen kell, de ez egy nagyon rossz megközelítés.
Teljesen más tanítási stratégia kell a felnőttek oktatásához, a gyerekek oktatásához és az idősek oktatásához is.
A gyerekek nagyon sokszor sodródnak, azért tanulnak, mert tankötelesek, mert valaki más megmondja nekik, hogy iskolába kell járni. Nem nagyon tudják ezeket az ismereteket a tapasztalataikhoz kötni, ezért nagyon sokszor az, amit az iskolában tanulunk, az egyik fülünkön bemegy, a másikon meg kijön. Nincsen mögötte gyakorlati tapasztalat, és ezért nincsen bázisa, nem marad meg ez a tudás.
A felnőttek egész másképpen működnek. Önirányító, elvileg kiforrott, önálló személyiségek, tehát a tanulás kapcsán is sokkal tudatosabban döntenek. Jó esetben sokkal motiváltabbak, mert azt tanulják, ami számukra érdekes, ami fontos, tehát van valamilyen céljuk vele. Lehet az önmegvalósítás, kíváncsiság, bármi egyéb. A meglévő élet- és munkatapasztalataikat be tudják építeni a tanulási folyamatba. A felnőtt viszont csak addig tanul, amíg a tanulási motiváció él. Ha valamiért kudarcos a tanulási folyamat, vagy elveszítette az értelmét, nem látja ennek a célját, vagy módszertani problémák vannak, nem tudja összeegyeztetni a magánéletével, akkor befejezi.
Ha valaki negatív élményt tapasztalt az iskolában, azt valamilyen módon vissza lehet terelni az oktatásba?
Az emberekben az az asszociáció él, hogy a tanulás egyedül az iskolapadban történik. Felnőttkorban pedig nagyon sokszor nem így van, hiszen tanulunk a munkahelyünkön, de amikor idegen nyelvet sajátítunk el, az sem klasszikus iskola, ha tanulunk egy művelődési házban, egy kiállítótérben, egy sportegyesületben, akkor sem iskolapadban ülünk, mégis ez az, ami nyilván a korábbi iskolaéveink miatt elég mély nyomot hagy, és sokszor sajnos negatív nyomot is. Ez a fajta iskola nagyon sokaknak nem kedvező. Vissza lehet terelni őket az iskolába, megfelelő módszertannal, egy biztonságos tanulási környezettel, egy sokkal kevésbé ijesztő iskolarendszerrel. De mintha ezek nem lennének, nem nagyon látok ilyen típusú törekvéseket.
Hogyan lehetne a felnőtteket még jobban ösztönözni arra, hogy képezzék magukat, minél többet tanuljanak?
A felnőtteket becsalogatni az iskolapadba kifejezetten nehéz, mert mindig keresik a hasznosságát a tanulásnak. Ezt én miért csinálom? Ha látja a hasznát, akkor motivált lesz, és akkor tanul. Akiket viszont könnyű az iskolapadba bevonni, azok az iskolázottak. Akinek korábbi tanulási tapasztalatai pozitívak voltak, többet ültek az iskolapadban, ott nem érte őket bántás, sikerélményei voltak, jók a tanulási képességeik, több pénze van arra, hogy tanuljon, támogatóbb a családja, az könnyebben belevág. Iskolázatlanul ez mindig nehezebb, mert mindennek az ellenkezőjét érzi. Fél, rossz tapasztalatai vannak, a családja nem érti, hogy mit szeretne egyáltalán ezzel az egész tanulással, mert senki nem tanult, és mégis életben van, magyarázkodni kell, hogy neki ez miért fontos. Az iskolázatlan felnőtteknek mindig sokkal több munkát kell egy tanulási folyamatba beletenni, mint az iskolázottaknak.
A baj az, hogy társadalmi szinten sajnos én úgy látom, hogy nem támogatjuk az iskolázatlanok tanulási folyamatát. Nincs benne a köztudatban, vagy nem beszélünk róla a mindennapokban, nincsenek pozitív példák, nincsenek igazán elérhető felnőtt iskolák.
Nagy különbség van abban, hogy valaki otthon egyénileg tanul, vagy inkább külső segítséggel, akár egy csoportban?
Olyan világban élünk, amilyen világban előttünk egy generáció sem élt soha a Földön, borzasztóan szabad a tudás, szinte bárhol elérhető. Fölmegyünk a Youtube-ra, és onnantól kezdve, hogy hogyan kell autót szerelni egészen odáig, hogyan lehet tortát sütni, ezer féle tudással gazdagodhatunk. Gyakorlatilag senki számára soha az életben ilyen szabad a tudáshoz való hozzáférés nem volt, mint ma az internetnek köszönhetően.
Sokszor nem lehet kikerülni az iskolapadot, ha nekem egy érettségi kell, vagy kell egy fodrásznak képesítés. A különbség leginkább abban van, hogy mit akarok tanulni, de sok minden nem megy egyedül. Aki szeretne spanyolul megtanulni, az nem biztos, hogy egy külső segítség nélkül ugyanolyan sikeresen történik, mintha beiratkozna mondjuk egy nyelviskolába. Nem minden esetben tud ugyanolyan hatékony lenni az iskolarendszeren kívül történő tanulás.
Önirányítva az tud tanulni, aki jól beszéli a saját anyanyelvét, ügyesen értelmez szövegeket, ki tudja emelni a lényeget, kérdéseket tud feltenni, megfelelően tudja használni az internetes tartalmakat.
Ilyen tanulási képességek nélkül nyilvánvalóan elvesznek a sok információ között. Ha van egyfajta irányítás, az segítség lehet, de természetesen nem minden tudásszerzéshez szükséges, hogy azt valaki segítségével végezzük.
Mik azok a kimagasló témák, amik iránt érdeklődnek a felnőttek?
Nagyon sok minden iránt érdeklődnek a felnőttek, de sokszor a munkaerőpiaci kényszer okán ezek elsősorban a szakmák, azok a fajta ismeretek, amikkel meg lehet a munkaerőpiacon maradni. Ehhez szokott jellemzően kapcsolódni az idegen nyelvi ismeretek, az informatikai ismereteknek megszerzése, a különböző kulcsképességek fejlesztése, önismeret kommunikációs képességek, vagy valamilyen hasonlóak.
A felnőttek esetében meghatározó az is, hogy azért tanulnak, mert a szabadidejüket szeretnék valami értelmes dologgal kitölteni. Ilyenkor jönnek a hobbik, a különböző sportok, a szabadtéri tevékenységek, a művészet különböző területei…
A TV előtt hasznosan eltöltött időt lehet tanulásnak nevezni abban az esetben, ha valaki ismeretterjesztő tartalmakat néz?
Számíthat annak, csak ugye itt mindig a tudatos fogyasztás az, ami a kulcsszó. Az ember leül a tévé elé, és nézi, ami abból folyik naphosszat, azt nem nevezném hasznos szabadidős tevékenységnek. Többet árt, mint használ, de természetesen, ha az ember kiválasztja a tartalmakat és azt megnézni, na az tekinthető tanulásnak. Ha valaki rákeres arra a tartalomra, ami iránt érdeklődik, az egy sokkal aktívabb tanulási folyamat.
Bizonyára sokakban megfordul a kérdés – „Hol lehet elhelyezkedni felnőttoktatóként?”
El lehet helyezkedni bármilyen felnőttoktatással foglalkozó intézményben. Lehet ez felnőttek iskolája, ahol iskolai végzettséget szereznek. Akár egy szakképző intézményben, ahol szakképesítést szereznek, dolgozhat egy önkormányzatnál, vagy egy cég munkaügyi osztályán. Lehet belőle tanácsadó, közművelődésben dolgozó szakember, nagyon sok területen alkalmazható.
Ezen a területen bizony előfordulhat az is, hogy a tanárt kijavítja a diák, aki természetesen egyenragú partner. „Ha én nem tudok valamit, az egy természetes dolog. Itt együtt tanulunk, nagyon sokszor egymástól tanulunk.”
Volt példa ennek kapcsán vicces szituációkra is?
Amikor kezdő tanár voltam, rendszeresen előfordult, hogy bementem a terembe, és mondták, még nincs itt a tanár, mire én közöltem, hogy én vagyok a tanár. Ez a mai napig előfordul, hogy nem tudják, én melyik oldalon állok, mert hát ugye a felnőttoktatásban ez nem egyértelmű.
Milyen képességekre van szükség ahhoz, hogy valaki ezt a pályát válassza?
Elsősorban azoknak javaslom, akik szeretnének segíteni abban, hogy megtalálják a felnőttek számára a megfelelő tanulási célokat, szívesen részt vesznek programtervezésben, rendezvénytervezésben, illetve jó kapcsolatteremtő képességgel, tervezőképességgel és kreativitással rendelkeznek. Fontos, hogy leleményesen találja föl magát, hiszen a felnőttoktatónak nagyon sokszor teljesen váratlan szituációkban kell helytállni.
(Bokros Bia)