Mi a bibi a dunaszerdahelyi hajléktalanrendelettel?
Dunaszerdahely önkormányzatának szűk többséggel, de a húsvéti nagyhéten sikerült jóváhagynia az általános érvényű városi, ún. tisztaságrendelet módosítását, mellyel többek között megtiltották az utcán alvást, élést, de még a padon alvást is. Már a plénumon is vita kerekedett ennek a rendeletnek az alkotmányosságáról, ebből kifolyólag megszólítottuk ifj. Mészáros Lajos jogászt, akivel megpróbáltuk értelmezni az inkriminált cselekményt.
Kapcsolódó cikkeink:
Dunaszerdahely rendeletben tiltotta be a hajléktalanságot!
Hájos akkora jogászdoktor, hogy csípőből lelövi a hajléktalan migráns bacilust is...!
A rendelet egyik pontja (2-es paragrafus, 4. bekezdés, n) pont) tiltja a közterületen történő lakást, alvást és a padon alvást. Felmerült ennek kapcsán, hogy alkotmányellenes lehet, viszont néhány képviselő azzal kontrázott, hogy ezt csak az Alkotmánybíróság mondhatja ki bármiről. Mi a helyzet ilyenkor?
Tény, hogy végérvényes jelleggel csakis az Alkotmánybíróság rendelkezhet arról, hogy mely jogszabályok alkotmányellenesek. Ez viszont nem jelenti azt, hogy az államigazgatási, ill. államhatalmi szervek, beleértve az önkormányzatokat is, ne lennének kötelesek betartani az Alkotmányt. Egyébként, ami az önkormányzati rendeletek normakontrollját illeti, ez a jogkör már több évvel ezelőtt átkerült a kerületi bíróságok hatáskörébe, amelyen belül akár az alkotmányos aggályok is vizsgálhatóak, hiszen a bíróságok is kötelesek védeni az alkotmányosságot. Önkormányzati szinten például a helyi illetőségű ügyész élhet ún. ügyészi óvással, amennyiben egy általános érvényű rendeletet, vagy annak bizonyos részeit törvénysértőnek talál. Visszakanyarodva az alkotmányjogi kérdéshez, összehasonlításképpen megemlíteném, hogy
Magyarországon már kimondtak csaknem azonos tiltást alkotmányellenesnek, a magyar döntés pedig többek között az emberi méltóság védelmében tette ezt – az már más kérdés, hogy később az alkotmányozó a tiltást beemelte közvetlenül az Alaptörvénybe.
Nálunk mennyire lehet ez aggályos alkotmányjogi szempontból?
Már első ránézésre is felmerülnek alkotmányjogi aggályok, hiszen megkérdőjelezhető a rendelet szükségessége is. A szabálysértésekről szóló törvény ugyanis már tartalmazza a közrenddel kapcsolatos kihágásokat.
A rendelet túlnyomó része leszűrhető már a törvényből is, ráadásul a rendelet betartatóiként meghatározott városi rendőrök már a törvény alapján is eljárhatnak. Szóval kérdéses, hogy ilyen módon a rendeletre, illetve annak legnagyobb részére szükség van-e.
Dunaszerdahely működtet hajléktalanszállót, erre is hivatkoztak a rendeletnél
A fent említett pontokat viszont a törvény nem tartalmazza, márpedig demokráciában érvényes alapelv, ugye, hogy amit a törvény nem tilt, azt szabad, egy városi rendelet pedig nem emelkedhet a törvény fölé...
Minden rendeletnek az alkotmánnyal és a törvényekkel is összhangban kell lennie, emellett pedig egy rendeletnek világosnak, egyértelműnek és mindenki számára érthetőnek kell lennie.
Az adott rendeletnek az is a komoly hiányossága, hogy több olyan fogalmat tartalmaz, amelyek a rendelet szintjén, de törvényi szinten sincsenek definiálva. Erre egy példa: a 4. bekezdés n) pontjában hogyan értelmezzük azt a kifejezést, hogy „prespávať” (aludni) – mennyit tilos aludni közterületen, egy órát, egy éjszakát vagy kettőt?! És hogyan? Fekve, esetleg ülve? Emiatt a rendelet a jogbiztonság szempontjából is kérdéses, hiszen nem egyértelmű, mikor hogyan alkalmazzák.
Előállhat olyan abszurd helyzet, hogy aki elbóbiskol a napon egy padon ülve, megsérti a rendeletet. Nyilván kevés rendőrnek jutna eszébe, hogy az ilyesmit büntesse, de a rendelet elvileg erre is lehetőséget adna?
Elvileg, igen. Abszurd helyzetet teremt, mert nem kivehető a megfogalmazás alapján, hogy mire gondol a rendelethozó. Ilyen esetekben kell az értelmezésnél figyelembe venni azt is, hogy mi hangzott el a rendelet meghozatala előtt lezajlott testületi vita során.
A rendelet megvitatásából nagyon úgy tűnik, hogy egy konkrét célcsoportra, a hajléktalanokra, ellenük irányul. Így viszont felmerül, hogy rendeleti szinten máshogy kezelik őket, ami a méltósághoz, illetve az egyenlő bánásmódhoz való jogukat sérti, tehát diszkriminatív - mert például egy ápolt, de a padon elbóbiskoló nyugdíjasra valószínűleg nem vonatkozna.
Nem beszélve arról, hogy néhány tucat ember nem tudja 23 ezer másik életét érdemben befolyásolni, ráadásul a rendelet maga nem oldja meg, hogy ez a néhány tucat ember megváltozzon. Itt jutunk el az arányosság kérdéséig.
Az alkotmányjogban többek között ilyen esetekben alkalmaznak egy tesztet, a proporcionalitás tesztjét. Több lépésből áll, mindegyiknél egy-egy kérdést kell megválaszolni. Az első, hogy létezik-e a rendeletnek legitim célja. Erre azt a választ lehet adni, hogy a közterületen való viselkedést szabályozza, viszont amint már korábban említettem, ezt már ha általánosságban is, de szinte azonos terjedelemben megteszi egy törvény is. Emiatt kérdőjeleződik meg a második pont, a szükségesség, amiről már szintén szó volt. A harmadik pont pedig az arányosság. A tiltás konzekvenciájaként szerepel a következő paragrafusban a szankció, miszerint szabálysértésként kell kezelni a rendelet megszegését, és ezért általában pénzbüntetés jár.
A dolgok természete, hogy egy hajléktalannak nincs pénze, ezért ezzel a szankcióval a rendelet nem éri el a célját. A rendelet tehát gyakorlatilag végrehajthatatlan.
Szilvási Tibor
