Megosztás
A Pompás Napok komplex módszertana segítséget nyújt a pedagógusoknak és gyerekekkel foglalkozó szakembereknek, hogy saját személyiségükön keresztül a hagyományos kultúra értékeit a mai kor igényeinek megfelelően közvetíthessék.
Ez az oktatási program hirdette meg a Mesés Népviselet Napja – 2023 elnevezésű pályázatot, melyre jelentkezhettek óvodák, iskolák, kultúrális intézmények és mindazok, akiknek érték a népviselet. A kiírás lényege, hogy gyermekközpontúan, öltöztethető papírbábukat is felhasználva alkossanak a gyerekek a népviselet jegyében.
Az Ógyallai Speciális Alapiskola a kiírás alapján projektnapot tartott a pályázathoz kapcsolódóan. A választás a szomszédos Martos település népviseletére esett, már csak azért is, mert pár tanuló onnan jár iskolába. A martosi népviseletet a mai napig megőrizték, nevezetes ünnepekkor még mindig büszkén viselik az emberek.
"Megalapozásként a gyerekekkel közösen megnéztük a Magyar népvieslet: Martos I. címet viselő videót, majd ezt követően egy martosi viseletbe öltöztetett babán részletesen megmutattunk mindent, amit a videón látthattunk. Ennek köszönhetően kézzelfoghatóvá váltak a viselet egyes elemei, a színek kavalkádja, a gazdag díszítés nemcsak filmen látott, de a valóságban is tapintható is lett. A gyerekek megismerték a lányok öltözékének egyes elemeit, azok megnevezéseit, egymásra való rétegezésüket. Megtanultuk, hogy alsó ruhájuk a pendely nevet viselte, tavasztól őszig egy szál pendelyben dolgoztak. Amikor az idő hűvösebbre fordult, akkor szoknyát is és kék bő ujjú inget is vettek fel. Martoson az alsószoknyák száma 3-4 volt, a legalsó mindig piros színű, amit minden esetben piros posztóval szegtek. A szoknyák hátul ráncoltak voltak, körben kétaljúak, elől lapos hasat hagytak. A kötény is a viselet része volt, munkához gyolcsból, ünnepre batiszt vagy selyem anyagból készült. A mellény felett kék vállkendőt hordtak, ez jellegzetes martosi viselet volt. Minden egyes darabot gazdagon díszítettek. A férfiak viselete rojtos gatya, fehér ing, posztómellény a hétköznapokban egyszerű viselet. Ünnepekkor, télen posztónadrágot hordtak, amin fekete-piros volt a zsinórozás. Ingjük, kabátjuk szintén díszes ezüstgombokkal pásztorbot alakban díszített volt, kalapjuk mellé pántlikát és bokrétát tettek – fejtette ki Bathó Sylvia, az iskola pedagógusa.
A bevezető rész után mindenki válszthatott magának egy figurát, amellyel dolgozni akart. A látottak alapján kiszínezték a babákat, mindenki iparkodott a megfelelő színek kombinációját használni. "Néhány esetben annyira belemerültek a színezésbe, hogy a martosi színeken túl sok zöldet, rózsaszínt használtak, de ezt senki nem tette szóvá, hisz az akarat volt a fontos, az alkotás öröme. A sok kiszínezett figurát kivágták a gyerekek, majd mindenki feltette a táblára. Itt kicsit megpihenve pár percig ismét a viseletekről beszélgettünk, kérdezz-felelek játékot játszottunk, meséket soroltak, amikben népi viseletben vannak a szereplők. Egyértelműen a Magyar népmesék sorozat meséi nyertek. A nap második részében jött a nagy munka: megalkottak a gyerekek egy martosi menyasszonyi fejdíszt, amit esküvőjükön viseltek a lányok. A koszorú alapja fűzfa vesszőből készült, ebbe tűzték bele a fehér, kék, piros és sárga virágokat. Szépen sorba kerültek bele a virágok, amíg sok idő múlva a kívánt forma meg nem született. A koszorú aljára piros és rózsaszínes pántlika került. A csodásan sikerült menyasszonyi koszorút mindenki megcsodálta, minden lány felpróbálta" – folytatta a pedagógus.
Az együtt töltött órák záró eseménye volt a közös fotó készítése és a dalos körtánc. "Martosi gyűjtésből származik az Árgyélus kismadár című népdal, melyet már két hete napi rendszerességgel tanultak a gyerekek, s a körtánc során közösen nagy lelkesedéssel énekeltek el, miközben kezükben megjelent egy menyasszony és egy vőlegény bábu, melyek kezét fogva ott láthattuk a martosi koszorút viselő kislányt" – zárta.
(para)