"Mást kapott az iskolaköteles gyermek, mint ha az óvodában lett volna, de ez nem hátrány" - Krippel Évát az iskolaérettségről kérdeztük
A koronavírus-járvány miatt kialakult válsághelyzetben elmaradtak az iskolaérettségi felmérések. Egy ideig sem az oktatási intézmények, sem pedig a tanácsadó központok nem üzemelhettek. Krippel Évával, a dunaszerdahelyi Pedagógiai-Pszichológiai Tanácsadó és Prevenciós Központ igazgatónőjével arról beszélgettünk, vajon okozhatott-e a kiesés bárminemű hátrányt az óvodások számára, valamint egyebek mellett arról is szót ejtettünk, hogyan pótolják az említett iskolaérettségi felméréseket.
Normál esetben mikor zajlik az iskolaérettségi felmérés?
Néhány évvel ezelőtt hamarabb voltak az iskolai beíratások. Ez azt jelentette, hogy nekünk már januárban és februárban nyilatkoznunk kellett az óvodások iskolaérettségéről. Ez azonban még nagyon korai, hiszen fél év alatt egy hat év körüli gyermek sokat változik. Éppen ezért mindig próbáltuk a lehető legkésőbbre kitolni a felmérés idejét. Mostanra azonban már áprilisban zajlanak az iskolai beíratások, aminek a munkatársaimmal nagyon örülünk. Az iskolaérettségi felmérés nem kötelező, igény szerint kérhető. Ez évben már februárban nekiláttunk összegyűjteni az óvodák kérelmeit, márciusban pedig megkezdtük az óvodák látogatását. Ott a kolléganők négyes-ötös csoportokban is tudnak dolgozni a gyermekekkel, hogy lássák azt is, hogyan reagál a gyermek az ilyen nemű feladathelyzetre. Természetesen rövidebb idő alatt több gyermeket tudunk mérni, felgyorsítva ezzel a folyamatot. A mi tanácsadó központunk pszichológusai, gyógypedagógusai egyébként ősszel is kilátogatnak az óvodákba. A szeptember-októberi szűrőméréssel felmérjük a nagycsoportosok képességeit, tájékoztatjuk a szülőket és a pedagógusokat az eredményről, megbeszéljük, hogy mely területekre figyeljenek az esetleges későbbi tanulási problémák elkerülése érdekében.
Fotók: pexels
Az önök munkáját miként befolyásolta a krízishelyzet?
Az iskolaérettségi felméréseket teljesen leállította, hiszen bezárni kényszerült az összes oktatási intézmény, valamint a mi központunkra is vonatkozott a működési tilalom. Március 11-én voltunk utoljára az óvodákban, az összes többi leegyezett időpontot törölnünk kellett. Azóta a beíratások megtörténtek. Az iskolák a bejelentkezési kérdőívben lehetőséget biztosítottak a szülők számára, hogy feltüntessék, ha esetleg még gondolkodnak a halasztáson, mivel nem biztosak a gyermekük érettségében. Azok a szülők, akik éltek ezzel a lehetőséggel, már be is jelentették hozzánk az apróságaikat, szeretnék, ha elvégeznénk velük az iskolaérettségi tesztet. Május 25-től, bár még korlátok közt, óvintézkedéseket betartva, de már dolgozhatunk, így mindenképp előnyben részesítjük azon gyermekeket, akiknél a szülő jelezte az iskola felé halasztási szándékát. Csoportos kivizsgálásokat ugyan nem tudunk végezni, ám a központban lehetőség van az egyéni felmérésre.
Újdonságként szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az oktatásügyi miniszter június 5-i rendeletében meghatározta a halasztást és egyéb szülői kérést alátámasztó szakvélemény leadásának a határidejét, ami augusztus 15-e lett. Ezzel a határozattal keretet kapott a munkánk, és így szülőt, iskolai vezetést biztosítani tudjunk arról, hogy időben érkezünk a szakvélemények eljuttatásával.
Tudtak home office-ban működni?
A munkánk egyik részét a tanácsadás, a másikat a kivizsgálás képezi. Az utóbbihoz elengedhetetlen a személyes találkozás, aminek a lehetősége megszűnt. A tanácsadásnak azonban nem voltak akadályai. Persze, kicsit más, ha élőszóban beszélgethetünk a szülőkkel, de probléma esetén jó szolgálatot tehetett a telefonon keresztül történő egyeztetés is. Minden munkatárs rendelkezik saját szolgálati mobilszámmal. Ezeket az internetes honlapunkon feltüntettük, így bárki számára elérhetők voltunk, amit a szülők, a pedagógusok és az iskolaigazgatók egyaránt kihasználtak.
Mikor állhattak ismét munkába?
A közegészségügyi hivatal május 13-án adta ki a rendeletet, mely a tanácsadó központokat kivétel alá helyezte és engedélyezte a működésüket. A minisztertől pedig május 18-án érkezett a határozat, miszerint megkezdhetjük, jobban mondva folytathatjuk a munkánkat. Ehhez adottak voltak bizonyos előírások, melyeknek eleget kellett/kell tennünk, ezért azonnal elkezdtünk az újranyitáson dolgozni, ami május 25-én megtörtént.
Milyen óvintézkedéseknek kell eleget tenniük?
A gyermekeket úgymond a problémájuk sürgőssége szerint hívjuk be a központba. Úgy alakítjuk az érkezések időpontjait, hogy a szülők lehetőleg ne találkozzanak egymással, mindig hagyunk némi időt a kliensek közt a helyiség és a használt segédeszközök fertőtlenítésére, szellőztetésre. A szülő az ajtóig kíséri a gyermekét, ott mi átvesszük és a szakembereink kettesben dolgoznak velük. A megadott időre pedig visszajön értük a kísérőjük. Ennek oka, hogy kizárólag a klienseinket engedhetjük be a tanácsadó terébe, idegeneknek belépni tilos. A bejáratnál természetesen mindenkinek kötelező a kézfertőtlenítés, illetve a szájmaszk viselése is előírás.
Okozhatott-e bármilyen lemaradást a gyermekek fejlődésében az óvoda hiánya?
Úgy gondolom, sőt a telefonos konzultációk meg is győztek róla, hogy a szülőkben volt annyi felelősségtudat, hogy ez idő alatt többet foglalkoztak gyermekeikkel. Össze voltak zárva, aminek köszönhetően több minőségi időt tölthettek el egymással. Ezáltal a kicsik érzelmileg töltődtek, érzelmileg biztonságban érezték magukat. Megkaptak mindent, amire leginkább szükségük lehetett: a szülő figyelmét, szeretetét, nyugalmát, lelassított élettempót, időt, odafigyelést. Hiszen nem csak az kell egy fejlődésben lévő gyermeknek, hogy az asztalhoz ültessük és töltessük vele a különféle gyakorlóteszteket. feladatlapokat.
Azt gondolom, minőségileg mást kapott az iskolaköteles gyermek, mint amit az óvodában kapott volna, és ez ugyanakkor nem feltétlenül jelent hátrányt. Az otthoni, családi környezet csak erősítheti a kicsiket. Abban pedig biztos vagyok, hogy az elmúlt időszakra a szeptemberi iskolakezdéskor a pedagógusok is tekintettel lesznek. A személyes véleményem az, hogy nem az a néhány hónap hiányzik, hanem inkább az óvodai évek „megfelelő” lezárása. Hiszen ennek is megvan a maga rituáléja, az óvodai ballagás, az ünnepi műsor. Bár, az is lehet, hogy ez csak bennünk, felnőttekben hagy hiányt maga után. Ami fontos, hogy a szülő nyugodtságot sugározzon a gyermeke felé. Hogy megmutassa, történjen bármi, mindenhez tudunk alkalmazkodni, mindenen túl tudunk jutni. Nem szabad katasztrófaként kezelnünk a dolgot, mert ezt a bizonytalanságot átadjuk a kicsiknek.
Szlávik Cyntia
