„A mai kor embere manipulálható, amit a fogyasztói rendszer kihasznál”- Beszélgetés Csernus Imrével

"Egy életed van" - E cím arra enged következtetni, hogy valamit nagyon rosszul csinálunk. Igaz ez?

Azt gondolom, a 21. század elképesztő erővel törekszik arra, hogy mindig mindent racionális szempontból magyarázzon meg és, hogy mindig megtalálja a különböző okokat. Ennek során, miközben a racionalitásra óriási hangsúlyt fektetünk, ami a fogyasztói társadalom lételeme, az érzéseinkért nem vállalunk felelősséget, s nem hallgatunk a megérzéseinkre. Ilyenkor jön elő a „Miért nem tettem meg?” és a „Mi lett volna ha?” gondolat. Amikor visszaemlékezünk egy adott élethelyzetre, van egy belső hang, egy megérzés, amelyet a legtöbb racionális világban élő ember kinyír. Tehát megmagyarázza, hogy az miért nem lesz jó.

Miért nem hallgatunk a megérzéseinkre?

Mert az egy új és ismeretlen dolog. A mai kor embere nagyon törekszik a kényelemre. Erről szól a fogyasztói társadalom. Ami új és ismeretlen, abba a legtöbb ember nehezen száll be.

Fotó: Erdősi Tibor / Csernus doki - Facebook

Öntudatlanul élni- Mit jelent ez?

A rengeteg párkapcsolati konfliktus oka a szülői szocializáció függvénye miatt alakul ki. A gyermekekben kialakul egy öntudatlan félelem, nehogy elkövessék azokat a hibákat, amiket a szüleiknél látnak, miközben nem veszik észre, hogy amire megfogalmazódik ez bennük, addigra már el is tanulták azt az adott dolgot. Azt hiszik különbek, mint a felmenőik, pedig igazából cseppet sem jobbak, mint ők. Az egyik konfliktus miszerint a szülők nemcsak a külvilág, de maguk felé is nagyon erősnek és határozottnak mutatják magukat, azt mutatják, hogy minden rendben van, jól érzik magukat, mert a világ ezt követeli meg. Ezt tanulják el a gyerekek is. Ugyanakkor a szülők nem magyarázzák el nekik, hogy az élet nem csupán a pozitív, de a fájdalmas dolgok megéléséből is áll. Éppen ezért, amikor kiderül, hogy apa, vagy anya emberből van és hibázik, egy világ omlik össze benne. Pedig nem történt semmi, csak egy emberi tulajdonság került a napvilágra.

Hogy lehet megtanítani a fájdalom megélését?

Az első lépés annak az elfogadása, hogy ebben a fogyasztói társadalomban nem félistenek vagyunk, hanem emberek és vannak erényeink, ugyanakkor hiányosságaink is.

A hiányosságok beismerése és azok korrigálása nem szégyen.

Az sem szégyen, ha felismerjük, hogy ez egyedül nem megy, s elmegyünk segítséget kérni.

Fotó: Varga-Mónus Anikó / Csernus doki - Facebook

Miért érezzük szégyenletesnek a segítségkérést?

Félünk attól, hogy a megítélésünk negatív lesz. Félünk, hogy mi fog történni, ha kiderül, bizonytalanok vagyunk. A magyar ember általában zárkózott az érzelmei megmutatásával kapcsolatban. Belénk ivódott, hogy a „Hogy vagy?” kérdésre a megfelelő válasz a „Köszönöm, jól. Minden a legnagyobb rendben.” Ezáltal még inkább elfojtjuk az érzelmeinket. Egy kommunikáció során, amikor már meggyőződtünk arról, hogy a másik is ugyanolyan rosszul érzi magát, mint mi, sorstársnak tekintjük, s elmondjuk, hogy valójában mi sem vagyunk jól.

Mi okból szeretnénk a tökéletesség látszatát kelteni?

A mai kor embere manipulálható, amit a fogyasztói rendszer kihasznál.

Például egy reklám felépítésén reklámpszichológusok dolgoznak, annak érdekében, hogy megtalálják az emberek gyengéjét. Jó pár éve, a termékeket egyéniségekkel ruházzák fel. Azt sugallják, ha azt az adott terméket megszerezzük, különlegesek leszünk. A belső béke hiányában lévő embert pedig nagyon könnyű manipulálni.

Manapság rengeteg motivációs előadó van. Valóban tudnak segíteni a szavaikkal?

Ez attól függ, hogy mit hangsúlyoznak ki. Ha kialakít egy tömegpszichózist, miszerint, gyerünk, csináljuk, az olyan, mint a lázcsillapító. Átmeneti megoldást nyújt, de hosszútávon nem oldja a problémát. Egy ilyen előadáson energiatöltetet kapunk egy másik embertől, amit használunk egy ideig, de nem vesszük figyelembe, hogy ez nem a saját energiánk.

Szlávik Cyntia