Magyar földön ne simogass lóalkatrészt, mert dühbe jön a minisztered!

Mária Terézia Berlint megsarcoló huszárjának, Hadik Andrásnak a budai várnegyedben állítottak lovasszobrot még 1937-ben. A budapesti gimnazisták, és egyéb budapesti középiskolák, egyetemek diákjai közül sokan arra esküsznek, hogy a sikeres érettségi, illetve egyetemi vizsga érdekében ajánlatos megsimogatni Hadik lovának heréjét. És annak rendje-módja szerint teszik is, amiben hisznek.

Arról most fölösleges vitát nyitni, hogy van-e és ha igen, mi a különbség egy szentély meg egy lófasz között.

Azon viszont érdemes elgondolkodni, hogy egy minisztériumnak – közszolgák munkahelye! – mi köze van vajon ahhoz, hogy a diákság vagy akár a turisták babonából mit simogatnak. Kivált annak fényében, hogy az Építési és Közlekedési Minisztérium Műemlékvédelemért Felelős Helyettes Államtitkára levelet írt a Budavári Önkormányzatnak Hadik lova heréjének simogatása miatt.

A levél azt kifogásolja, hogy a lovasszobrot egyes idegenvezetők úgymond méltatlan módon mutatják be. „Ez a viselkedés joggal zavarja az itt élőket és bánthatja azokat, akik a huszár hadvezér iránt tiszteletet éreznek. A műemléki védelem alatt álló, a világörökség részét képező történelmi Várnegyed hangulatát megzavaró frivol viselkedés moderálása társadalmi igény” – írja a buzgó államtitkár. Egyszersmind azt kéri az önkormányzattól, hogy a segítsék a kialakult bántó gyakorlat megszüntetését.

A szóban forgó önkormányzat válaszlevélben egyéb híres szerencsehozó szobrok "legendáit" idézve a lovasszoborhoz kapcsolódó babona hátteréről tájékoztatott. Aláhúzták azt is, hogy a Várban lakók eddig egyáltalán nem kifogásolták a szobor simogatását.

Elegáns nemde?

Pedig akár különféle lóalkatrészeket(!) melegen ajánlva annyi is lehetett volna a replika, hogy irigylik a szereptévesztő közszolga gondjait.