Magasra szárnyalnak Szakál Gábor galambjai

Azóta a Szlovákiai Kisállattenyésztők Országos Szervezet bősi alapszervezetének tagja és számos kiállítás résztvevője.

Azt mondod, gyerekkorod óta érdekelnek és foglalkozol állatokkal. Valakinek a hatására, vagy magadtól?

Nálunk a családban mindig volt, aki foglalkozott galambokkal és ez most az én tisztem. Legutoljára az édesapámat érdekelte ez a hobbi még gyerekkorában, bár nem tudatosan tenyésztéssel foglalkozott, csak tartotta a galambokat. Aztán később gyerekkoromban engem is érdekeltek, de amikor kollégiumba költöztem a középiskola alatt, nem volt időm velük foglalkozni, így leípítettem az állományt. Majd újrakezdtem.

Mi történt, hogy újra elkezdted a galambtenyésztésnek szentelni az idődet?

Az egyik nap, 2013 tavaszán egy német díszposta galamb megjelent nálam, amely azóta is megvan és ennek hatására kezdtem újra galambokkal foglalkozni. Ekkor léptem be a bősi alapszervezetebe.

Szinte a nulláról kellett kezdened. Hogyan lehet az állományt bővíteni, akadtak-e segítőid, akik támogattak?

A szervezeten belül például Vörös István nagyon sokat segített, illetve a tenyésztőtársak ajánlottak néhány embert, tenyésztőt, akiktől vásárolhattam, valamint akiktől tanácsot is kérhettem a madarakkal kapcsolatban.

Tehát felkeresel egy illetőt, aki galambtenyésztéssel foglalkozik, elmész hozzá, hogy vásárolni szeretnél és ő azt mondja például egy galambra, hogy 100 euró?

Nyugodt szívvel mondhatja, de azt is kijelentheti, hogy nem eladó. Előfordul az is, hogy idegenekkel, akikkel első alkalommal találkoznak a tenyésztők, nem is adnak el madarat, mert bizalmatlanok. Volt olyan, akitől csak a sokadik találkozásunk alkalmával sikerült vásárolnom.

Ennek alapján úgy gondolnám, nem is volt egyszerű egy ilyen nagy állományt kialakítanod, amilyen jelenleg van…

Az indulás igen, nehéz volt, hiszen akikkel felvettem a kapcsolatot, nem ismertek, nehezen adtak el galambot. Most már, ennyi idő után könnyebben megy.

Mikor és hol vettél részt először kiállításon?

Az első alkalom a bősi alapszervezetbe lépésem után még azon az éven, tehát 2013 októberében Bősön. Onnan egy részvételért járó oklevéllel tértem haza, eredményeim pedig az első években még nem nagyon voltak. Amikor egyre komolyabban kezdtem foglalkozni a tenyésztéssel, egyre több hasznos tanácsot és okítást kaptam, azután jöttek az eredmények. Természetesen a családom nélkül ilyen eredményekre nem is tudtam volna szert tenni.

Kik voltak azok, akik sokat segítettek neked az indulásnál?

Vörös Istvánt már említettem, rajta kívül még Bodó Imre, az alapszervezet elnöke, Tászly György, illetve Fodor Ferenc voltak a segítségemre. Ők támogattak a leginkább.

Mikor jött el az idő, amikor kupát tudtál hazahozni?

Közel két év telt el, mire 2015 januárjában elismertek az 50 éves Jubileumi Galamb-, Díszmadár-, Díszbaromfi-, és Nyúlkiállításon a magyarországi Kondoroson, ahonnan egy tiszteletdíjjal tértem haza. Innen kezdve sorra jöttek a komolyabb eredményeim.

Merre jársz még kiállításokra?

Itt a környéken zajlik minden évben a bősi kiállítás, a dunaszerdahelyi, a légi, a szenci, a jányoki, valamint Felsőszeliben is van lehetőség bemutatkozni. Ezekre az összejövetelekre, kiállításokra járok. Külföldre is megyek, vagy megyünk közösen a többi tenyésztővel, mégpedig Magyarországon Öttevényre, Kondorosra és Bácsalmásra, ahova én minden évben ellátogatok. Tavaly pedig a szintén magyarországi Abonyba az Európa galambkiállításra kaptam meghívást a német díszposta galambjaimmal, ahonnan tiszteletdíjat hoztam haza.

Mekkora most az állományod?

Jelenleg 36 német díszposta galambom, húsz fehér postagalambom van és akad még néhányból egy-egy példány, így közel 70 szárnyassal foglalkozom. Köztük vannak a fiam szegedi hófehér galambjai és egy kacagó gerle. Volt már valamivel több mint 120 galambom is, amelyek elférnek még, de igyekszem arra törekedni, hogy a legjobbakat tartsam meg.

Milyen gyakori a vásárló?

Ha jelentkeznek idegenek, hogy vásárolni szeretnének, akkor elkészítek néhány szárnyast, amiket megmutatok nekik, s azok közül választhatnak. Nem engedek be idegent az állományhoz, csak olyat, akivel már több alkalommal találkoztam. Pozsonyba járok három éve egy úriemberhez, aki csak nemrég engedett be először az állományába. Ami valahol normális elővigyázatosság, mert tart attól, hogy esetleg valamilyen betegséget beviszek az én galambjaimtól az övéi közé.

Mi az a maximális szint, amit el lehet érni a galambokkal?

A legnagyobb elismerés az Európa kiállításon az első helyezés. Ha sikerülne oda újra eljutnom, akkor ezt a címet szívesen elnyerném, tehát megpróbálnám ismét, de ez nem egyszerű. Amikor tavaly januárban ott jártunk, akkor szembesültem azzal, hogy vannak ott olyan versenyzők, akik negyven év után először jutottak el erre a versenyre.

Mit figyelnek a bírák például a te postagalambjaidon?

Elsősorban a megjelenést, az egyenes testtartást figyelik, a hosszú nyakat, az egyenes lábakat. A faroktoll és a szárnyvégek között két centiméter lehet a különbség, amit általában a hüvelykujjukkal mérnek le. Ezt nagyon szigorúan veszik. Az én galambjaimnál pedig nagyon fontos kritérium, hogy az orrdudor mennyire sima és nem szabad benne csíknak lennie.

Hogy lehet azt elérni, hogy tökéletesen sima legyen?

Már a kiállítás előtt egy hónappal foglalkozom a galambjaimmal, méghozzá úgy, hogy minden nap bekenem babaolajjal az orrdudort, másnap pedig csiszolgatom, hogy minél simább legyen. Ezt a műveletet smirglivel egészen a kiállítás napjáig végzem. Hozzászoknak, elég jól bírják. Ha nagyon kell, akkor a csőrüket még körömreszelővel igazítom.

Tudsz még rajtuk alakítani, hogy minél szebbek legyenek? Például a farok és a szárny közötti távolságot…?

Azt nem szabad alakítani, nem szabad nyírni, de például a lábukat szépíthetem. Hogy minél pirosabb és csillogósabbak legyenek a lábak, olívaolajjal kenem be nekik. Ezeket a tippeket mind az idősebb és tapasztaltabb tenyésztőktől kapom.

Van, aki átveszi majd tőled ezt a hobbit?

Megmondom őszintén, nagyon bízom benne, hogy a fiam, Adrián majd átveszi tőlem egyszer az állományt és a nyomdokaimba lép. Most lesz 14 éves és papagájokkal foglalkozik.

Angyal Sándor