„A legfontosabb az, hogy támaszt nyújtsunk ebben a nehéz időszakban”

Nőtt az érdeklődés a Felvidéki Lelki Elsősegély Telefonszolgálat iránt a koronavírus-járvány megjelenése óta?

Folyamatos növekedést tapasztalunk a hívásszámok tekintetében, és ez a járvány ideje alatt is megfigyelhető. Nagy öröm számunkra, hogy egyre inkább bekerül a köztudatba a telefonszolgálat, és lassan, de biztosan, egyre bátrabban merjük felemelni a telefont és megfogalmazni aggodalmainkat.

Milyen jellegű telefonhívások érkeznek a járvánnyal kapcsolatban?

A megfogalmazott nehézségek széleskörűek, az életünk különféle területeit érintő kérdések, melyek a járvány kapcsán bizonytalanságba burkolóztak, megváltoztak, valamint előkerültek meglévő problémák, melyek a kialakult helyzetben tovább fokozódtak. Megjelentek a magánnyal kapcsolatos nehéz érzések, mind az idősebb korosztály tekintetében, mind a fiatalok esetében is. Egyrészt az egyedül élők, másrészt az egyedülállók problematikája is felmerült, hiszen a korlátozások kapcsán a személyes kapcsolattartások akadályba ütköztek, emiatt az izoláció felerősödött néhány esetben.

Megjelentek az anyagi nehézségek, munkahelyi változások miatti bizonytalanságok is. Emellett pedig a családban élők nehézségei is feltárultak, miszerint az összezárt, mozgásban is szűkebb teret biztosító életmód fokozta a feszültségeket az egyéneken belül és a családtagok között is.

Továbbá, a gyermekek, fiatalok iskolai jelenlétében történő komoly változások további megoldandó feladatokat vetettek fel, melyek új rutint igényeltek, a tanulással kapcsolatos eleve meglévő problémák pedig előfordult, hogy felhangosodtak.

Hogyan lehet az embereket megnyugtatni egy ilyen helyzetben, ami még a szakemberek számára is viszonylag ismeretlen?

A helyezet valóban ismeretlen, azt viszont ismerjük, hogy krízishelyzetben milyen érzelmi reakciókkal számolhatunk, és hogy hogyan működhet a lélek ezekben a bizonytalan helyzetekben. A cél nem az, hogy pár mondattal megnyugtassuk őket, mert mi magunk sem tudjuk, hogy mi lesz. A legfontosabb az, hogy támaszt nyújtsunk ebben a nehéz időszakban, lehetőséget biztosítsunk arra, hogy az érzések, gondolatok megfogalmazódhassanak, kimondódhassak egy ítélkezésmentes, elfogadó, empatikus légkörben. Tehát elsősorban a kapcsolatteremtés és bizalmi légkör megteremtése a legfontosabb, majd annak feltérképezése, hogy mire van szüksége a hívónak.

Milyen módon lehet ezt a megnyugtató légkört megteremteni?

Elengedhetetlen az együttérzés kifejezése, hiszen ezzel biztosítjuk, hogy nincsen egyedül a nehéz helyzetben. Ha nyugodt, biztonságot árasztó hangon tudjuk közvetíteni, az már önmagában nagyon megnyugtató egy felzaklatott személy számára. Bátorítjuk az érzései kifejezésére, megélésére, ezzel az elfogadást sugározzuk, ami biztonságot nyújt számára, ez pedig a stresszt csökkenti. Figyelmesen meghallgatjuk a történetét, panaszait. Feltérképezzük a támogató kapcsolati hálóját, segítünk oldani beszűkültségét és életének jól működő területeit erőforrásként felidézni. Emellett a sikeresen megoldott korábbi válságokra is rákérdezünk, hiszen ennek kapcsán szembesülhet az illető azzal, hogy ő bizony képes volt már a múltban is megoldani nehézségeket, ez erőt és reményt ad ahhoz, hogy ez most is sikerülhet. Bátorítjuk arra, hogy tartsa aktívan a bizalmi kapcsolatait, végezzen olyan tevékenységeket, melyek kikapcsolják stb. Ahogy a fent említett lépések megtörténnek, a kezdeti, beszűkült, sötét, szorongásos állapot kezd kinyílni, megjelenik a fénysugár, tágulnak a lehetőségek, felbukkannak az erőforrások.

Mi lehet a vigasz egy ilyen helyzetben?

Fontos, hogy ne ragadjunk le annál, hogy a külső tényezőkön, körülményeken most nem tudunk változtatni, mert az a szabadságunk mindig minden helyzetben ott van, hogy a belsőnkön változtassunk, hogy másként tekintsünk egy helyzetre és megtaláljuk benne a jót és a fejlődési lehetőséget is.

Ez utóbbi, a nyilvánvaló nehézségek ellenére, vitathatatlanul része az aktuális helyzetnek. Sokan számolnak be arról, hogy közelebbi kapcsolatba kerültek családtagjaikkal, párjukkal, végre lett idejük olyan dolgokra, amire azelőtt nem jutott, vagy épp „legálisan” mentesültek olyan feladatoktól, melyeket már erejükön felül végeztek, és még sorolhatnám.

Milyen hatással van a járvány miatti szorongás az emberek mindennapjaira?

Általánosítani nem lehet, hiszen mindenkire másképpen hat, ez nagyon sok tényezőtől függ, hogy mit hogyan élünk meg. Fontos kérdés, hogy eleve hogyan szoktunk megküzdeni a szorongásunkkal, milyen stratégiáink vannak. A szorongás mértéke függ tehát a megküzdési stratégiáinktól is, függhet az élethelyzetünktől, kapcsolati rendszerünktől, anyagi helyzetüktől (bár fontos hozzátenni, hogy nem feltétlenül a reális anyagi helyzetünktől, hanem ahogy mi azt megéljük) és így tovább. A szorongás beszűkítheti gondolkodásunkat, azt jellemzően negatív irányba torzítja, gátolhatja a cselekvésünket, ugyanakkor ennek ellenkezőjét is kiválthatja, hogy össze-vissza kapkodunk, állandó készenléti állapotban vagyunk, továbbá ingerlékennyé tehet bennünket, tehetetlenné válhatunk. Fontos ezért észrevenni, ha kezd beszűkülni a gondolkodásunk és elhatalmasodik rajtunk a szorongás, hogy ne hagyjuk sokáig magunkat ebben az állapotban.

A Felvidéki Lelki Elsősegély Telefonszolgálat a következő két telefonszámon elérhető el: Orange – 0918 500 333, T-mobile – 0904 500 338. Lelki segítségnyújtás a hét minden napján, 0-24 órában magyar nyelven. A felvidéki ügyelők szerda 18 óra és csütörtök 18 óra között elérhetőek, a fennmaradó időben, ahogy már 2016 óta, Magyarországra és Kárpátaljára vannak irányítva a hívások.

„Akinek szívügye az önkéntes segítés és szívesen tartozna a felvidéki ügyelők csapatába, jelentkezzen az alábbi email címen egy önéletrajz és motivációs levél kíséretében: felvidekitelefonszolgalat@gmail.com. Jelentkezési feltételek: minimum középfokú végzettség, 23-65 év közötti életkor, nyitottság, jó kommunikációs készség, lelki terhelhetőség. Azok jelentkezését várjuk, akik hisznek abban, hogy egy beszélgetés segítséget nyújthat, és nyitott szívvel tudják meghallgatni a hozzánk fordulókat, és hosszabb távon is tudnak áldozni szabadidejükből mások segítésére” – tette hozzá Ujpál Emőke.

Kapcsolódó interjúnk:
 

„Előfordult, hogy sírva hívtak bennünket, és még az anyanyelven is nehéz volt megfogalmazniuk, hogy mi bántja őket”

(Farkas Linda)