Komáromi vendéglátók: „Egy gumicsónakban hányódunk a tengeren és nincs iránytű“

2021. február 3. - 14:48 | Régió

Komáromban 202 vendéglátó egységet tartanak nyilván. Ezek éttermek, gyorsbüfék, sörözők és bárok, amelyek a járvány kitörése óta súlyos gondokkal küzdenek. Vannak, amelyek bezárták kapuikat, vannak, amelyek a rendeleteket betartva igyekeznek kiszállítással, illetve ételkiadással fennmaradni.

Komáromi vendéglátók: „Egy gumicsónakban hányódunk a tengeren és nincs iránytű“
Fotó: Paraméter

Bognár Zsuzsanna, egy borozó tulajdonosa egyike azoknak, akik már egy ideje zárva tartanak:

„Legutoljára december 10-én zártunk be, ha jól emlékszem, azért legutoljára, mert lassan több búcsúkoncertet adunk, mint az LGT. Szóval akkor volt legutoljára az, hogy újra behozták a kiadásos, "ablakos" rendszert, ami működhet egy étteremnél, egy kávézónál, de nem egy olyan helyen, ahol nagyon fontos az együttlét, a társaság, a közös "ottlét". Kis idő múlva csavartak még egyet a történeten azzal, hogy szeszes italt nem lehetett már kiadásra sem árusítani“ – mondta a Paraméternek.

Zsuzsanna minden esetben igényelte az állami támogatást, elmondása szerint a várakozási idő minden alkalommal növekedett, később aztán már gördülékenyen mentek a dolgok. A támogatás csakis azért volt képes fedezni a cég kiadásait, mert főbérlőjük rugalmasan kezelte a bérleti díj kérdését.

Fekete Gábor egy komáromi étterem tulajdonosa. Ő azoknak a sorát bővíti, akik kiszállítással oldják a helyzetet:

„Amióta a pandémia elindult, elég nehéz helyzetbe kerültünk. Mivel az ember abban bízik, hogy ez hamar véget ér, az elején egész jól viseltük. Most már minden téren kellemetlen. Nagyon kaotikus, előreláthatatlan, hogy mikor mennyi ételt tudunk eladni. Elviszik az ételeket tőlünk és mi is szállítunk ki. Egyik sem tesz jót az étel minőségének. Egyelőre úgy érezzük, talán jobb lenne bezárni, de az nem megoldás, mert elveszítjük a vendégeinket.“

Gábor szerint még tudnák magukat tartani egy-két hónapig, de inkább nem számolnak utána, mert csak még szomorúbbak lennének. Nem tudni, mikor kezdődik egy újabb hullám, vagy mikor lesz vége, ezért elmondása szerint olyan, mintha a tengeren eveznének egy gumicsónakban iránytű nélkül.

„Próbáljuk ugyanazt a minőséget hozni, ugyanazzal a lendülettel dolgozunk és bízunk benne, hogy hamar vége lesz az egésznek“ – reménykedik Gábor.

Támogatást ők is igényeltek, egy részét meg is kapták. Kényszerből elbocsájtottak alkalmazottakat, ezért ha újra beindul az élet, nehéz lesz visszatérni a régi kerékvágásba.

(ha)