„Kivitt este az erdőbe, nekem kellett elásni a drogot!” – milyen fiatalkorúan belekerülni egy bántalmazó kapcsolatba?

Fotók: Cséfalvay Á. András

Bár szakirodalmunk van arról, hogyan is működnek ezek a kapcsolatok, a nyilvánosságot aligha foglalkoztatja ez a téma. Célom az volt, hogy valós történeteken keresztül mutassam be, mennyire pusztítóan tudnak hatni az ilyesfajta kapcsolatok a fiatalkorú lányokra. Két, valódi nevük elhallgatását kérő lány mesélte el, hogy milyen volt tizenévesként párkapcsolati erőszak áldozatává válni.

Első fejezet

„Az összes barátomnak elmondtam, hogyha valaki egyszer megkér arra, hogy a barátnője legyek, akkor biztosan azt szeretném, hogy azt egy rózsacsokorral a kezében tegye meg. Ő így is tett!”

– válaszolta Luca, mikor arra kértem, mesélje el, hogyan is jött össze az akkor még 19 éves Mártonnal. A lány ekkor 17 éves volt. Egy házibuliban ismerkedtek meg közös ismerősök által, a körülmények pedig ekkor még korántsem voltak olyan rózsásak. A fiúnak a partin olyannyira sikerült lerészegednie, hogy végül segítségre szorult. „Azon a bulin én voltam az, aki ápolgatta – mesélte az áldozat –, majd a kijózanodás után elkezdett pletykálkodni rólam, hogy ő felszedett engem, és hogy én milyen könnyen beadtam a derekamat“. Luca ezután egy ideig meg is szakította a fiúval a kapcsolatot. „A második találkozásunknál rögtön konfliktusba kerültünk, mert közöltem vele, hogy én ezt hallottam, ezt a pletykát, majd utána bocsánatot kért, megmagyarázta a dolgokat. Érthetően, éretten, normálisan meg tudtunk beszélni mindent“. A fiatal lánynak nagyon imponált az, hogy a tőle két évvel idősebb fiú mennyire felnőtt módjára és figyelmesen kezelte a kialakult vitát. Ezután egy intenzív hónap következett, a két fiatal egyre közelebb került egymáshoz, végül Márton a harmincadik napot egy rózsacsokorral koronázta meg. A két fiatal hivatalosan is járni kezdett.

Második alanyunk, Réka, szintén hasonló cipőben járt. A lány 16 évesen került egy szűk baráti körbe, amelynek tagja volt a tőle jó tíz évvel idősebb Viktor is. Közös pont Lucával, hogy a megismerkedés és a „járás” között ugyancsak pár hét telt el. Viszont, amiben a két történet különbözik, az a vonzalom. „Szerintem azért jöttem vele össze, mert nekem tetszett ez a baráti kör. Mivel én tudtam, hogy össze akar jönni velem, hiszen folyton mászott rám, meg írogatott nekem, ezért úgy éreztem, hogyha én most nem lépek, és nem kezdek el vele járni, talán kitúrnak engem ebből a baráti társaságból“ – vallotta Réka.

„Nem nagyon voltam belé szerelmes“

– foglalja össze a lány a kapcsolatát Viktorral, akiben azért látott némi pozitívumot is. „Konkrétan tetszett rajta, hogy idősebb, mert úgy gondoltam rá, hogy akkor normálisabb. Úgy gondoltam, hogy akik velem egykorúak, azok sem annyi tapasztalattal, sem annyi értelemmel nem rendelkeznek, mint mondjuk egy húszas éveiben járó fiú“.

Második fejezet

Maradjunk egy picit Rékánál. „Mikor már hivatalossá vált, hogy járunk, Viktor egyik napról a másikra megváltozott. Azzal kezdődött, hogy elkezdett engem kritizálni, hogy hogyan viselkedek, hogy miért vagyok ilyen 'kislányos' – 16 éves voltam –, azt akarta, hogy változzak meg. Teljesen.“ Elmondása szerint ezután jöttek a féltékenységi rohamok. A fiú folyamatosan kérdőre vonta a párját, hogy miért barátkozik ezzel, miért barátkozik azzal.

„Azt akarta, hogy ne barátkozzak senkivel, még a családtagjaimmal sem beszélhettem. Rájuk is féltékeny volt, ha velük töltöttem egy kevés időt“.

Szerinte az akkori párja minden percét uralta, sőt, törölnie kellett a közösségi médiás profiljait is, ám a legsúlyosabb mégis csak az volt, mikor meg kellett szakítania a kapcsolatot legjobb barátnőjével. Ha Réka nem volt hajlandó teljesíteni a párja kéréseit, Viktor szakítással fenyegette meg. És volt itt még valami: „Többször előfordult, hogy pénzt kért, legfőképp azért, mert azt állította, hogy neki is tartoznak. Többször volt olyan, hogy én fizettem ki a tankolást, de arra a pénzt nem úgy adtam, mint aki vissza is várja. Olyan volt, hogy adtam neki kölcsön egy nagyobb összeget, amit végül nem akart visszaadni. Csak a szakítás után láttam viszont azt a pénzt”. Mivel Rékának ekkor még nem volt saját keresete, hiszen még csak 16 éves volt, így az apjától kért kölcsön, azt viszont letagadta, hogy újdonsült párjának kell.

„Attól féltem, hogy ha szakítok vele, a pénzt már soha többé nem látom, így megtettem mindent, amit kért” – mondta el Réka.

Közben Luca kapcsolata sem alakult valami fényesen. „Kicsapongó életmódba kezdett – írja körbe a lány kapcsolatának első heteit –, nem is volt már az a figyelmes srác, akit megismertem.Elvesztette az érdeklődését irántam, háttérbe szorultam, inkább a barátait helyezte előtérbe, és mindig a barátaival jártunk ki, soha nem voltunk kettesben, soha nem mentünk el például randizni, nem kedveskedett már úgy, mint azelőtt.“ A 180 fokos fordulat mellett, kezdett kikristályosodni Márton erőszakos hajlama is. A fiú a verbális erőszak szinte minden fajtáját bevetette Lucával szemben: zsarolta, fenyegette, kritizálta őt minden apró botlásáért.

„Ha hibázott akkor mindig úgy fordította meg, hogy igazából én voltam a hibás, mert állítólag ezt én hoztam ki belőle (...) végül pedig mindig ott lyukadtunk ki, hogy nekem kellett bocsánatot kérnem“

. A legveszélyesebb fegyvere azonban az önsajnálat volt: „Párkapcsolatunk második hónapjában volt egy komolyabb műtétje, emlékszem, nagyon sokáig tartott a felépülés. Szóval, amíg nem épült fel, én mindig mellette voltam és támogattam őt, ez idő alatt többször is volt olyan, hogy nem tetszett nekem a viselkedése, csak nem mertem őt elhagyni, és nem mertem vele szakítani, mert annyira sajnáltatta magát, én pedig annyira sajnáltam őt, hogy ilyen egészségi állapotban van, hogy mellette maradtam,

és eltűrtem mindazt, amit velem tett“.

Harmadik fejezet

„Mielőtt még a műtétre sor került volna, Márton megkért , hogy menjek ki vele az erdőbe, mivel otthon egy csomó kábítószert raktározott, amit valahogy el kellett tüntetnie, mivel a szülei nem tudtak ezekről. Kivitt este az erdőbe, nekem kellett elásni a drogot. Én ástam, ő meg felettem állt és pakolta bele egy édességes dobozba a kábítószert.“ Luca szerint exbarátja főleg a fűre volt rákattanva. Arra a kérdésre, hogy valaha is kényszerítve volt-e, hogy használja a szert, a lány így felelt:

„Igen. Neki nem tetszett, hogy én nem használom, és sokszor ezért is voltak a viták, mert ő azt állította, hogy sokkal jobb lenne a kapcsolatunk, hogyha én is ugyanúgy függő lennék, mint ő. Mert ő már annyira függött tőle, hogy enni nem tudott, aludni nem tudott nélküle, és egyszer azt mondta, hogy azért füvezik mellettem, merthogy akkor jobban tud engem elviselni. És ezt a haverjai előtt mondta – majd később a fiú ugyanebben a társaságban hozzátette – téged csak úgy lehet elviselni, hogyha be vagyok állva“.

A folyamatos kényszerítés Réka életét is pokollá tette. „Volt olyan, hogy súlyos betegség miatt feküdtem otthon, ő pedig kényszerített arra, hogy menjek ki vele sütögetni. Mikor az egész akció lement, és én tűzforróan hazaballagtam, ő otthon azt akarta, hogy feküdjek le vele. Többször is előfordult, hogy még akkor is, ha nem volt kedvem, muszáj volt mindent megcsinálnom, mert ha nem, azzal büntetett, hogy nem beszélt velem.

Közben meg elkezdte mondani, hogy mennyire jó lenne, hogyha több mindent kipróbálhatna velem az ágyban. Olyan dolgokat mondott, amit én még csak el sem tudtam akkor képzelni.“

Azonban a legsúlyosabb dologról így vallott Réka: Emlékszem , mikor az egyik nap szexelni akart, és az az ötlete támadt, hogy ezt le kéne videózni. Elmentem WC-re, visszajöttem, majd megtörtént az aktus. Ezután megfogta a telefonját, amit beállított valahova sutyiba (amíg én a mosdóban voltam), leállította a felvételt és kiment a szobából. Mikor visszajött, számonkértem, hogy minek kellett ezt felvennie, mire azt válaszolta, hogy neki erre szüksége van, mert túl jól nézek ki rajta. Emlékszem, könyörögtem neki, hogy törölje ki, merthogy konkrétan egy pornót forgatott rólam“ – Réka kisebb szünetet tart, majd folytatja – „Totál stresszben voltam, nem tudtam mit kell ilyenkor csinálni, nem bíztam meg benne. Mivel tudtam, hogy milyen ember, gondoltam, hogy ha valamit elkövetek, ezzel fog zsarolni engem“.

„Szerintem azóta is a telefonjában van az a videó“ – teszi hozzá.

Negyedik fejezet

Arra a kérdésre, hogy a kapcsolatuk alatt volt-e olyan személy, akinek beszámolhattak volna mindarról, ami történt velük, mindkét lány nemmel felelt. Réka például ezt azzal magyarázta, hogy Viktor módszeresen elszigetelte őt a külvilágtól, igyekezett barátait a lány ellen fordítani. Az áldozat végül még annak a szűk baráti körnek sem mert szólni, akikhez eleinte csatlakozott. „Szerintem – magyarázza utólag Réka – azért nem szóltam a barátaimnak, mert azt hittem, hogy ez az én hibám. Mert annyira belémverte, hogy mindenért én vagyok a felelős, hogy még amikor magányomban az a kis hang megszólalt bennem, hogy 'nem te vagy a hibás', még akkor sem hittem el. Magamat hibáztattam mindenért, ami történt velem, közben kifelé meg azt mutattam, hogy minden tökéletes.“

Az áldozat a családjához sem fordulhatott. „Nem akartam, hogy szétmenjünk még. Bizonyos szinten megkedveltem őt, oké, nem voltam szerelmes belé, de valami azért volt ott. Sokat küzdöttem a szüleimmel azért, hogy egyáltalán megengedjék, hogy együtt legyünk, mert tíz év azért az nagy korkülönbség. Ma már én sem engedném meg a lányomnak, az biztos. Visszatérve a kérdéshez, egyszerűen fönt akartam tartani azt a látszatott a szüleim előtt, hogy minden jó, hogy jó döntés volt az, hogy megengedték. Szerintem emiatt nem mondtam el nekik, és nem azért, mert nem bíztam volna meg anyuékban, mert tudom, hogy segítettek volna, hogyha elmondom“.

A segítség végül tényleg a család felől érkezett. Hat hónap után Réka, saját szavaival élve, „már annyira rottyon volt“, hogy mikor ellátogatott a bátyjához, minden egyszerre szakadt ki belőle.

Végül sógornője volt az, aki Réka nevében egy üzenetben szakított a fiúval, aki egy éles szócsata közepette, le is tiltotta őt. Végül a család többi tagja is aktivizálta magát, „például apa volt az, aki behajtotta Viktoron a kölcsönkért pénzt“. Elmondása szerint a fiú azóta nem zaklatta őt.

Luca kapcsolata szintén hat hónap után ért végét. Ugyancsak nem volt senki a közvetlen környezetében, akinek beszélhetett volna arról, mit kellett ezalatt a fél év alatt átélnie. Bár barátai voltak és bátran kijelentette, hogy száz százalékban mellette álltak volna, ha beszámolt volna mindenről, ám azt, hogy mégsem törte meg a csendet, visszatekintve így magyarázza: „Nem mertem őt elhagyni a saját lelkiállapotom miatt, hiszen akkor úgy gondoltam, hogy én mégiscsak egy beteg emberrel szakítanék. Hiába bánt velem rosszul, féltem őt elhagyni, pedig a barátnőim biztos ezt tanácsolták volna. De nekik sem mertem elmondani, se a szüleimnek, senkinek sem. Mivel ez volt az első párkapcsolatom, én azt hittem, hogy ez mind a kapcsolat része. A pofonok, a verbális bántalmazás. Én azt hittem, hogy ez normális, nem is mondtam el senkinek. Közben nem akartam senkit ebbe belerángatni, mivel akkor úgy gondoltam, hogy ez csak az én párkapcsolatom. Mikor Márton már teljesen felépült, Luca is lépett. Egy napon, közösen egyik barátjával, ellátogatott a fiúhoz, majd szemtől szembe kijelentette, hogy ennyi volt. Luca elmondása szerint a fiú könnyekben tört ki, és arra kérte a lányt, hogy beszéljék meg, mert a kialakult helyzetre biztosan találnak valamiféle megoldást. Luca erre nem volt hajlandó,

elmondta, amit el akart mondani, majd sietve távozott.

A szakértő válaszol

Kugler Gyöngyi klinikai szakpszichológus lassan már 30 éve dolgozik áldozati vagy bántalmazó kapcsolatban levő emberekkel, túlélőkkel. Igazságügyi szakértőként is nagyon sok tapasztalatot szerzett a párkapcsolati erőszak témájában.

Elmondása szerint a párkapcsolati erőszak esetén a dinamika úgy zajlik, hogy az egyik személy a másik fölötti hatalomra, birtoklásra tör. Ehhez különböző, erőszakos eszközöket használ. Ilyen például a partner elszigetelése az őt érzelmileg támogató közegtől (szülők, testvérek, barátok, stb). Másik ilyen eszköz a hatalom megszerzésére az anyagi függésben tartás.

A közvetlen – viselkedéshez tartozó – dinamikai elem a partner kritizálása, hibáztatása, mely eleinte enyhébb, később egyre durvább formákat ölt. Ez a fokozatosság téveszti meg az erőszak elszenvedőjét, mert eleinte – a kritikákra reagálva – magában keresi a hibát. Azt a kérdést teszi fel magának, hogy partnerének milyen szükségletét nem tudta kielégíteni. Belecsúszik abba a „gyermeki” szerepbe, hogy a másikra felnéz, és amikor kritikát kap tőle, akkor saját magában keresi a hibát. Partnere negatív megjegyzéseire magyarázkodni kezd abban a tudatban, hogy ő követett el hibát. Ehhez persze az is kell, hogy a bántalmazó ügyes taktikákat tudjon alkalmazni arra, hogy a partnere mindig saját magában keresse a hibát és a megoldást („Ha ezen változtatok, akkor nem kapok több kritikát, meg fogok felelni a partneremnek.”)

A helyzet súlyosbodik az erőszak elszenvedője számára, mert egy olyan zárt rendszerbe kerül a rajta hatalmat gyakorló féllel, amelyből már nem lát kiutat. Ugyanis idővel a bántalmazó már lelki terrort, sőt akár fizikai erőszakot is alkalmaz a partner megfélemlítésére.

A lelki terror talán legsúlyosabb formája az, amikor a partner megélt, valós élményeit tapasztalatait is felülírja a másik. („Nem is ezt mondtad, nem emlékszel, hogy akkor mit tettél? Majd én elmondom.”)

Ezt nevezik „gázlángozásnak.” Az elnevezés a híres Gázláng c. filmből származik.

Kugler szerint néhány hónap után az áldozat gyengének, kiszolgáltatottnak, tehetetlennek érzi magát. Ez az elbátortalanítás, erővesztés önbizalom-zuhanás kedvez a bántalmazónak, aki továbbra is markában tartja partnerét, uralkodik fölötte.

A pszichológust arról is kérdeztem, hogy mi alapozza meg az agresszori, illetve az áldozati viselkedést. A szakember szerint a bántalmazónál szinte minden esetben a gyermekkori sérülései, traumái állnak a háttérben.

Ugyanakkor komoly hibába esünk – akár elszenvedőként, akár szakemberként –, ha ezt valamiféle felmentésként értékeljük, és együttérzünk, vagy szimpátiát gyakorlunk a bántalmazóval.

Másik jogos kérdés, hogy mi alapozza meg az áldozatnál, hogy ilyen partnert válasszon, és ne lépjen ki időben a bántalmazó kapcsolatból. Ebben az esetben is a saját gyermekkori sérüléseiben keresendő a kulcs, például amikor valamelyik szülő rosszul bánt vele.

A terápia ereje

Kugler szerint a túlélők és az áldozatok nagy számban jelentkeznek terápiára. Ilyenkor a terápia célja a gyermekkori sérülések feltárása, és az egészséges felnőtt én megerősítése.

A „túlélőkkel” folytatott terápia során a kliens már kijött a mérgező burokból, eltávolodott az akkori élményeitől, így rálát azokra az ártalmas hatásokra, melyektől szenvedett. Ezáltal lehetőség nyílik a gyermekkori ártalmas hatások és azokra gyermekkorban adott „túlélési” reakciókra való ránézésre, azok estleges módosításra. Például a „jó gyerek leszek, mindig engedelmeskedem, akkor kevesebb büntetést kapok” gondolat befészkelheti magát a gyermek lelkébe, és felnőtt életében is ez irányítja.

Így köthet ki olyan partner mellett, aki erre ráérez és ezzel visszaél.

Áldozathibáztatás

„Sajnos a laikusok – és fájdalmas kimondani, de szakemberek – körében is gyakran hangoznak el áldozathibáztató mondatok: Miért nem lépett ki az erőszakos kapcsolatból? Miért nem szólt valakinek, aki segített volna kilépni? Miért nem csináltatott rögtön látleletet? Miért hallgatott olyan sokáig a bántalmazásról? Miért nem fordult a rendőrséghez?“ – meséli a szakember.

Kugler szerint a rendőrséggel kapcsolatban nagyon sok a negatív tapasztalat, ám azt örvendetesnek tartja, hogy lát ebben valamiféle pozitív változást.

„Nagyon sok bántalmazott gyermeket vizsgálok szakértőként 'kiskorú veszélyeztetése' bűncselekményének gyanúja esetén, és azt tapasztalom, hogy a gyermeknél a lelki terrort, érzelmi bántalmazást már sokkal komolyabban kezelik, mint például 15 évvel ezelőtt“ – mondja, de egyúttal hozzá is teszi, a párkapcsolati erőszaknál már nem ilyen jó a helyzet. „Ha vérfolyás már nem is kell, azonban konkrét bizonyítékokat kell gyűjteni, ilyen például a látlelet.“

Tennivalók

Kugler Gyöngyi szakpszichológus szerint sok még a tennivaló a párkapcsolati erőszak és a gyermekek védelme terén.

„Csak azt tudom javasolni, hogy mindenki a maga területén, a maga tevekénységi körén belül tegye a dolgát. Ha az a gondolat korlátozna minket, hogy mi csak egy csepp vagyunk a tengerben, akkor gondoljunk arra, hogy tenger – végtére is – cseppekből áll.“

Ha úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a Felvidéki Lelki Elsősegély Telefonszolgálat alapdíjas telefonszámait, ahol magyarul fogadják a hívását: 0918500333, 0904500338.

Magyarországon a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen (NANE) egyesület által létrehozott segélyvonal is hívható: +36 80 505 101 (nane.hu), az alábbi linken pedig megtalálhatóak a szlovák segélyvonalak: bezmodrin.sk/dolezite-kontakty.

(Poroknovec Erik)