Kiss Márta kukorékoló csallóközi kakasa országos második helyet ért!

Kiss Márta a Komenský Egyetem Pedagógiai Karának képzőművészet szakán végzett, sokan ismerhetik a dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin Alapiskolából, melynek oktatójaként ő valósította meg a suli névadójának életútját ábrázoló falfestményt. Emellett volt már számos kiállítása Dunaszerdahelyen, Komáromban, Somorján. Most az alapítvány elismerése kapcsán faggattam.

(Megint) felkapott a média, mit szólsz? ;-)

Csak örülni tudok, hogy van miért! ;-)

Mit kell tudni erről a versenyről, korábban is neveztél már?

Ez a VUB bank támogatásával zajlik, és a szlovákiai kortárs fiatal festészetet támogatja. 118 bejelentkezett alkotásból 20 alkotást neveztek a döntőbe, amelyeket egy kiállítás keretén belül a Nedbalka Galériában mutattak be.  Ez volt a második nevezésem.  Múlt évben Tyúksors című képemmel próbálkoztam. Eredménytelenül.  

Ideje aludni menni

A falusi udvart ábrázoló festményed a második helyezést érte el. Egy hétköznapi laikus kívülálló számára, mint amilyen én is vagyok, a három kiemelt közül ez értelmezhető a legkönnyebben. Te hogy látod ezt, számít az ilyesmi (is)?

A realizmus él és fog is. Szerintem a képem banalitása keltette fel a figyelmet. Az Ideje aludni menni című festmény benevezésénél az annotációba annyit írtam: „Azt festem, ami van: Ideje aludni menni.”

Azt gondolom, hogy a festészet kezd belefáradni a bonyolult koncepciókba, filozófiákba, és mintha az egyértelműség kezdene nagyobb szerepet kapni. Szeretem az egyszerűséget, a letisztult, spontán gondolatokat, és ezt festményeimben igyekszem közölni is. Szerintem mindegy, hogy az önkifejezés melyik stílusát választja az alkotó – absztrakt, konstruktív, figuratív stb. – az a fontos, hogy jellemezze őt. És ez ott meg is mutatkozott. 

A kép a sok szín és átmenet, elmosódó kontúrok miatt olyan mintha élne, mintha nem álló- hanem mozgókép lenne, és szinte hallom is azt a kakast. Mesélnél egy picit a technikáról, amivel dolgozol?

Örültem, hogy a bemutatásomnál megemlítették az autentikusságot, ami valóban működik gondolatban és anyagiságban is. Ez a kép tartalmaz tyúkürüléket, földet a helyszínről, különböző udvari struktúrákat. Ezek az elemek, absztrakt részletek, egy valós jelenetet formálnak.

A képeiden anélkül, hogy megjelenne az alakja, észrevehető az ember, a beavatkozása a vidéki környezetben, és ez egyfajta kontrasztot teremt. Szép az, amit látunk, és mégsem, valahogy ilyen kettős érzések dörmögnek bennem. Köze van ennek ahhoz, amit láttatni akarsz? Mi a kiindulópontod, amikor nekifogsz egy műnek, és hogyan lesz belőle kész mű?

A baromfi témájú képek szarkasztikus történetek a mindennapokból, amely az ember tulajdonságait cifrázzák.  Az emberi közösség, a társadalom ironikus megközelítése a tulajdonságaink, vágyaink komikus kifestése. A helyszín egy falusi színház, amelyben zajlik az élet. A kiindulópont általában egy röpke gondolat, ami megvalósításra késztet. Az Ideje aludni menni című kép rámutat a túldolgozott hétköznapjainkra, kimerültségünkre, egy kezdő festő érzésvilágára, amiben gyakran jelen van a hajnali kakaskukorítás reménnyel töltve.

(SzT)