A karácsony már csak ilyen (lamentatio)
A karácsony sokunk számára már csak ilyen. Igyekszel inkább nem gondolni semmire, hogy ki tudd zárni a külvilágot pár napra. Igyekszel a munkád és az emberek elöl elmenekülni kissé, mert minden szereteted és „türelmed” ellenére eleged van már ilyenkorra mindenből.
Erről nem a karácsony tehet, de még csak nem is a karácsony körüli vásárlási vagy fogyasztási őrület. Egyszerűen így van organizálva a naptári év, ekkorra gyűlik össze az, amit nem győztél korábban…
Így aztán sokak számára a karácsony menekülés.
Idén nekem is az volt, 3 napig a négy fal között élveztem, hogy akkor kelek-fekszek, amikor jólesik, azt és annyit eszem-iszom, ami és amennyi jólesik (és még beteg sem voltam), ahhoz szólok, akihez jólesik, arra mosolygok, akire jólesik... Le-lejöttem a géphez, de inkább csak zenét hallgatni. Három napig csakis a család vett körül, és ilyenkor látom, mennyire hanyagoljuk egymást év közben a munka és a távolságok miatt. Ezt persze nem fogjuk tudni helyrehozni, vagy csak részben, marad tehát reményként a következő karácsony.
Persze, mára megint elnyelt a szokásos (most valamivel üresebb) hírözön, csak épp olyan hír nincs köztük, amelyről egy jó politikai kommentár születhetne – hála a magasságosnak, ilyenkor a legtöbb politikus is otthon gubbaszt vagy elutazik síelni. Jó messzire. Az viszont látszik, hogy minden propaganda ellenére nem is annyira a fogyasztói társadalom terméket eladni kívánó része él vissza az ünneppel, hanem a politikusok jelenléte nélkül is perpetuum mobileként működő propaganda. Amely nem konkrét, hanem elvont terméket, ideológiát, eszméket, politikai programokat, gondolkodásmódokat stb. akar ránk sózni.
Pedig, ehhez mifelénk karácsonykor maximum (és fenntartásokkal) csakis a keresztény ideológiáknak lenne joga. Vagy inkább jó oka. A többiek – és ez e cikk miatt a végén tán az én fejemre is ráolvasható lesz, noha én ideológiával kufárkodni itt nem fogok – csak ürügyként használják a karácsonyi kultúrkör eszközeit.
Pedig én nem tudok olyan szépen-ízesen írni a karácsonyról, mint a közlekedési miniszter (vagy annak propagandistája), mert nem ez a szakmám. Olyan nyálas, vidéki szalagavatók szintjén (célközönség?) végigsomolygott frázisvideót sem vagyok képes forgatni, mint amilyet az ex államfőnk a FB-ján tett közzé.
De valahogy – noha nem vagyok egy templomjáró lélek és az egyházzal mint intézménnyel is sok a bajom – ilyenkor sokat gondolok az égiekre. A családunk sok tagja költözött oda föl karácsony környékén. Irodalommal és zenével foglalkozva pedig művészettörténeti szempontok tolulnak fel a kereszténység elemei bármivel kapcsolatban. Születés és halál, bűn, megváltás, türelem, szeretet. Hát a politikusok és lakájaik kissé másképp fogalmazzák ezt meg, mint Bach, Michelangelo, Bernini, Andersen, József Attila, Corelli, Liszt stb (pedig őket sok esetben szintén fizette valaki…).
Nigériai gyilkosok ölnek karácsonykor, bosszúból. De ebből migránshírt levezetni… Fuj.
Vagy elég megnézni, hogy a szlovákiai választási kampányban mekkora kereszténységi verseny indult el… Undorító. Közben meg a kereszténységet évtizedekig üldöző ex komcsik akarják lekörözni a klérofasisztákat. És/vagy fordítva. A Kuffák vagy a templomban szónokolnak kirekesztésről (én eddig csak Bezáktól olvastam ennek kritikáját, az érsek meg „csak” turnéztatja az érintettet) vagy a nácik listáján feszítenek. Testvériesen. A szomszédban az ottani érsek hangsúlyozza, hogy az egyház nem jótékonysági szervezet, nem NGO. Mondjuk, ez részben igaz, részben rohadtul nem, de teljesen mértékben érzéketlen dolog, főleg karácsonykor. Amikor a pápa (a főnöke) azt mondja:
„Az Egyháznak arról kell tanúságot tennie, hogy Isten szemében senki sem ’idegen’ vagy ’kizárt’.”
Most akkor én, a laikus, akivel – nem csak karácsonykor – lépten-nyomon szó szerint és átvitt értelemben is „szembejön” a kereszténység, mi okosat gondoljak erről a skizofréniáról?
Idegesít, amikor a kereszténységgel él valaki vissza. Nem azért mert a szent dolgok ne lennének kikezdhetők olykor vagy bálványimádattal kéne őket babusgatni és védeni. Hanem mert a visszaélés rosszabb egy nyílt ellenző argumentációnál. A szabad vélemény, még ha esetleg téves is, szerintem jobb (logikusan ellenérvelhető), mint a lopás után kiforgatott vélemény hazugsága.
De a karácsony már csak ilyen. Ürügy lehet mindenre és az ellenkezőjére is. Sajnos a kereszténység ugyanitt tart: ürügy lehet mindenre és az ellenkezőjére is. És ez még a nem keresztény embereket is el kell szomorítsa. Mert ha egy szeretetet hirdető gondolkodás ide jut, akkor kivétel nélkül minden gondolkodásmód vagy kultúra ebek harmincadjára kerülhet.
Ez most kicsit olyan három napi elzárkózásból lassan ébredést magán viselő, kevésbé szerkesztett lamentáció, mely a jeremiádig sem akar eljutni, inkább csak az emelkedettséget nélkülöző rapszodikus, „időszembesítő” szövegecske, tudom. Ám mi más lehetne, amikor – Adyval szólva – rettentő kettősség hullt ránk tiszta hó helyett: „Mienk az arany, myrrha, tömjén / S a nagy fájó gondolatok.”
Ódát karácsony után csak a propagandisták zengnek.
