Intézkedéskáosz, lagzimigráció, égi irgalom
Teljesen igaza van Szlovákia eddigi legtökösebb államfejének, Zuzana Čaputovának abban, hogy a járványügyi intézkedések érthetetlenné váltak, s ez így nem lesz jó.
Ha most a nép egy emberét iskolázottságától függetlenül csak akkor engednénk át egy másik járásba, ha levizsgázna abból, mikor és hová kötelező maszkot vennie, milyen feltételek mellett léphet vagy nem léphet be az unokahúga iskolájába, hányadikként vehet vagy nem vehet már részt misén, meg nem rendezett szabadtéri koncerten, beltéri színházi előadáson vagy fordítva, sporteseményen, hová ülhet, állhat, hány kezét kell vagy nem kell éppen fertőtlenítenie, ha van vagy nincs rajta kesztyű kisiskolás, netán nyugdíjas korában satöbbi, akkor bizony szépen otthon is maradhatna.
Hiszen nem csupán azért van káosz, mert az intézkedések bonyolultak, naponta / pár naponta változnak, sok van belőlük, rengeteg a különféle célcsoportjuk, ráadásul pongyolán, s főleg nem egyértelműen fogalmazták meg őket, hanem azért is, mert már a közzétételük is zavart kelt.
Miért kell majdani, de még el nem fogadott vésztervekkel zaklatni a népet? Amikor valami biztos és mindenkire érvényes, akkor és a célcsoportnak megfelelően tessék kommunikálni. Amennyiben pl. a relatíve művelt iskolaigazgatók, más intézményvezetők is millió kérdéssel bombázzák jobb híján egymást a fészbúkon (más illetékes ritkán akad vagy épp kapacitása nincs…), mit szóljon, akinek nem munkaköri kötelessége ezzel foglalkozni, s esetleg csak 5 perc esti híradónyi időt szánhat erre a munkája és családja mellett?
A járásokra bontás az ország kicsinysége miatt teljesen logikátlan (járáshatárokon levő falvaknál fokozottan), de ha megyei szinten gondolkodnának, az ugyancsak nélkülözné a józan észt.
Pontosan úgy, ahogyan a mai megyerendszer nélkülözi azt, hiszen nem a logika, a valaha működő hagyomány és a földrajzi-gazdasági rend mentén alakították ki, hanem az aktuális politikai akarat és lehetséges parlamenti szavazati arány szerint. Így aztán megyei szinten úgy nincs köze Slovenská Ľupčának például Ragyolchoz, mint akár járási szinten Párkánynak Rastislavicéhoz. Miközben a külön járásokba eső Tornalja és Füge gondjai adott esetben hasonlóbbak tudnak lenni.
És akkor arról ne is beszéljünk, hogy milyen a járványügyi intézkedések betartása az országhatárokon.
S hogy ezek nem csupán intézményi szinten kerül(nek) pénzbe… A legújabb jelenség a káosz és a helyenkénti balgaság kijátszására többek között épp a pénz és persze az esemény fontossága. Állítólag ugyanis elkezdődött a lagzimigráció a vörössel jelzett járásokból a zöldekbe…
Mert ugye nem mindegy, életed legfontosabb eseményén négyen álltok-e szájkosárban 5 percig vagy 150-en ropjátok hajnalig.
És el tudom képzelni a járáshatárokon a sokkal morbidabb tormigrációt is, mert az emberi lelemény és a beidegződött szokások nem ismernek (járás)határokat. Ami persze csak még több piros foltot fog generálni a térképen…
Igen, én innen is az iskolaügyhöz fogok visszakanyarodni. Ugyebár: fogalmazáskészség fejlesztése, szövegalkotás és -értés, nyelvtan, stílus, kommunikációelmélet és -gyakorlat, irodalom. De persze ha ez a politikusoknak még mindig amolyan úri hívság, mint a tudomány és a művészet, aminél előbbre való az autógyári szalagmunka (melyet szintén leírt vagy elmondott szövegekből tanul meg az ember, ugyebár), akkor a következő járványügyi intézkedések akár kódolva is jöhetnek, úgy sem lesznek haszontalanabbak a mostaniaknál. Pedig nagy szükség lenne itt a folyton megkérdőjelezett, mert valóban megkérdőjelezhető logikára. Főleg azért, mert a dezinformációs csatornák is szívesen besegítenek – úgyhogy az ég legyen irgalmas nekünk.
