A hős partizán nem fecseg - interjú Bugár Bélával
Politikai matuzsálemként már 27 éve részese a közéletnek a szlovák parlament alelnöke, és ahogy mondja, akár infúziós csővel a karjában is képes egyengetni pártja prioritásait. Úgy véli, a számunkra fontos ügyek keresztülviteléhez most soha korábban nem tapasztalt politikai akarat kínálkozik. A Híd vezetője partizánként igyekszik megválogatni a szavait, de szerinte az MKP-nak halálos csókot jelentene összebútorozni Matovičcsal. Ugyanakkor a két honi magyar párt együttműködését sem látja rózsásan. A magyarországi „sorosozó” kampányt butaságnak tartó Bugár rendszeresen összefut Orbán Viktorral is, akivel már a pártjaik közötti „hogyan tovább” is szóba került.
Hogy szolgál az egészsége? A nyári koalíciós válságkor még orvoshoz futkosott.
Hála istennek már rendben vagyok! Az történt, hogy már másodjára törött el az egyik porckorongom. Nem segített a sok stressz, meg hát az ember nem fiatalodik. De ez már a múlt, most már heti négyszer-ötször tornázom, hiszen túl kell élni a saját halálunkat is.
A sok negatív energiát, amit a politikában összegyűjt az ember, valahol ki kell adni.
És így van ez a karácsony körüli időszakban is.
A megyei választások után talán rá is fér önre egy kis feltöltődés. Mit szól az eredményekhez, ami az MKP-Híd viszonylatban, számokban kifejezve: 33-10?
A trendeket kell figyelni. Igaz, hogy a regionális közgyűlésbe most 33 képviselőt juttatott be az MKP, de korábban 40 mandátumot nyertek el, tehát náluk csökkenő a tendencia. Mi 9-ről 10-re bővültünk. Nem állítom, hogy hú, de nagy eredményt értünk el, de így teljes a kép. Az is igaz, hogy ezeken a választásokon a hét és fél éves Híd mérhette össze az erejét a 27 évvel ezelőtt megalakult pártstruktúrákkal szemben. Keleten így is nagyon jól szerepeltünk, Nagyszombat megyében viszont vacakul.
A régi hidas arcok leszerepeltek, például Gál Gábor vagy František Šebej...
A pozsonyi adatokkal csínján kell bánni, a fővárosban nagyon nagy az ellenállás a jelenlegi kormánnyal szemben. Számítottunk is erre, hogy Pozsonyban rosszabb eredményt fogunk elérni. Šebej is több szavazatot szerzett, mint 4 évvel ezelőtt, viszont most magasabb volt a részvételi arány. Ami meg Gált illeti, neki mondtam is, hogy nem megoldás az „ahogy esik, úgy puffan” hozzáállás.
Ha valaki indul a választásokon, annak kötelessége keményen kampányolnia és ő ezt nem tette meg.
Ennek ereményeképp pedig lemaradt pár száz szavazattal.
Kapott emiatt fejmosást?
Hát azt el lehet képzelni!
A megyei választási kampány során ismét „villantott” a kulturális minisztérium nyelvrendőrségi feladatokban jeleskedő alkalmazottja. Kívánnak tenni valamit annak érdekében, hogy véget érjen a magyar feliratok elleni államigazgatási hadjárat?
A tárca államnyelvi osztálya vezetőjének már kifelé áll a rúdja. Megmozdulásával nekünk is, a hidas képviselőnek is bekavart az ország keleti végében.
Amit erről az egészről mondhatok, az az, hogy leállítottuk Elena Kačalovát, és dolgozunk azon, hogy ez a nyelvrendőri szerepkör fel legyen számolva.
A 2010-es parlamenti választásoktól számítva eleve fokozatosan csökken a párt támogatottsága. A tavalyi koalíció létrehozása óta meg az úgynevezett kávéházi értelmiség is leolvadóban van. Hova vezethez ez a trend?
Csalódás számunkra, hogy hogyan alakul a támogatottságunk, annak ellenére, hogy ebben a fura összetételű kormányban egy csomó eredményt tudunk felmutatni. Most is mondom és bizonyítani tudom, ez alatt a másfél év alatt sokkal többet értünk el ezzel a kárhoztatott és kritizált kabinettel, mint az előző három kormánypozícióban (1998-2002, 2002-2006, 2010-2012 – a szerz. megj.) töltött választási időszakunkat együttvéve. Legyenek azok gazdasági vagy kisebbségi ügyek.
Nem túlzás ezt állítani? Például, ha azt mondaná, hogy ilyen sikeres másfél évük még nem volt, talán az közelebb állna az igazsághoz. Hiszen az említett dzurindás és radičovás megbízatási időszakban jött létre például a Selye János Egyetem, vagy a...
Az tényleg nagy dolog volt. De az amnesztiák megszüntetése nem volt nagy dobás? Vagy beszéljünk a Kisebbségi Kulturális Alapról (KKA). Régóta próbálkoztunk ezzel, de soha nem tudtuk ezt keresztülvinni. Továbbá megtartottuk az iskoláinkat, törvényileg garantáltuk, hogy nem szűnnek meg, ráadásul 5 százalékkal növeltük a kisebbségi iskolák támogatását, a fejkvótát. Tehát ezen a téren is tudunk nagy dolgokat felsorakoztatni.
És ha már itt tartunk. Azt sosem felejtem el, hogy a Radičová-kormányban milyen harcokat vívtunk a kisebbségi nyelvhasználati törvény kapcsán. Ugyanúgy a Dzurinda-időszakban is számtalanszor megkaptuk azt, hogy bár mindenki elismerte, egyik-másik prioritásunk része a kormányprogramnak, de kivitelezésére nem volt politikai akarat. Ebben a kormányban ezt a mantrát még soha nem hallottam.
Ami most benne szerepel a kormányprogramban, az ellen nincs apelláta. Ez az, amit a választópolgár talán nem lát, de én naponta tapasztalom. És ez korábban nem így volt.
Ezért egészen eddig nem sikerült a vasúti kétnyelvű táblák kihelyezése vagy a kisebbségi iskolák ügyének rendezése és még sorolhatnám.
Tehát a kisebbségi kérdések vonatkozásában is igaznak tartja ezt a meghatározást, hogy a mostani másfél év lepipája a Mikuláš Dzurinda és az Iveta Radičová vezette kormányok teljesítményét?
Az elmúlt 20 évhez képest minden téren előrelépést értünk el. Ha csak a kisebbségi kultúrák támogatását vesszük, emlékszünk még arra, hogy a második Dzurinda-kormányban milyen energiákat emésztett fel az is, hogy 4,5 millióra emeljük fel az állami hozzájárulást. Amit aztán Ficóék megint lecsökkentettek, viszont ez a kormány az összeget most 8 millióra emelte. És aztán törvényt hoztunk, ami garantálja, hogy a politikusok nem szólnak bele a szétosztásába, hiszen a KKA szervei maguk döntenek arról, hova menjen a pénz. Ezzel megteremtődött a kisebbségi önkormányzatiság alappillére.
Az előbb említett vasúti kétnyelvűség már a 2011-es nyelvhasználati törvényben is benne volt. De ott szerepelt egy jogi műhiba és így most csak egy miniszteri utasítással kozmetikázták a jogszabályt, aminek köszönhetően például Komárno mellett már ott szerepelhet a Komárom felirat is. Az említett utasításos megoldással viszont az a baj, hogy egy ilyen rendelkezést bármikor el lehet törölni.
Ahogy a törvényt is el lehet.
De a törvényt sokkal körülményesebb, mert azt a parlamentben kell véghezvinni.
Viszont lássuk a különbséget: a Radičová-kormányban még ezt sem tudtuk keresztülvinni, hogy helyezzék ki a táblákat a vasútállomásokon. El is hangzott akkor az unalomig ismert mondat: nincs politikai akarat. Itt most volt.
Állomásainkkal szemben a megállóhelyeink bosszantóan egynyelvűek. Ezekkel mi lesz?
Jövőre megnyitjuk a vonatkozó vasúti törvényt és akkor a megállóhelyekre is ki lesz téve a magyar helységnév.
Visszakanyarodva a kisebbségi nyelvtörvényre, az bizonyos vonatkozásban nem érvényesíthető, hiszen a hivatali ügyintézést illetően több száz formanyomtatvány hiányzik. Mindössze három szerezhető be magyar nyelven. A jogszabály szépen mutat, a kirakatban a helye, de ténylegesen mintha nem működne az, hogy a régiónk településein bemegy az ember és anyanyelvén elintézi az ügyes-bajos dolgait.
Ez egy fontos kérdés, a kisebbségi kormánybiztosunk készített is erről egy felmérést, ami katasztrófális eredményt hozott: Bukovszky László egy kétnyelvű adatlappal fordult a magyarok által lakott települések önkormányzataihoz, és azok egy-két kivétellel csak a szlovákot töltötték ki. Amikor az önkormányzatnak megvan a hatásköre, hogy magyar feliratokat rakjon ki, ezzel sem élnek minden esetben. Az egyik dolog, hogy van egy aránylag jó törvényünk, a másik meg az, hogy azok, akik megvalósíthatják a jogszabályt, vajon kihasználják-e a lehetőséget. Ott van az érsekújvári kórház esete. Már azon is van magyar felirat. De eddig is lehetett volna, ám tudjuk, nem volt politikai akarat. És ahogy már párszor jeleztem, ennél a kormánynál az nem hiánycikk.
Visszatérve a formanyomtatványokhoz, azok kidolgozása is folyamatban van, a legnagyobb probléma, hogy azokat nem igénylik az önkormányzatok. Meg kell nézni, hogy például Dunaszerdahelyen hányan fordultak magyarul a járási hivatalhoz az elmúlt időszakban, mert egy korábbi felmérés azt mutatta ki, hogy alig.
Nem élünk a jogainkkal, és az önkormányzatok sem segítenek ebben.
Az igaz, hogy nem élünk a helyzet adta lehetőséggel. Ezt a tunya hozzáállást talán a korábbi rendszerből örököltük, hogy elvárjuk, hogy majd valaki megoldja a helyzetet. Ettől még az öntudatosabbja még ha szeretné, akkor sem tudna egy csomó dolgot elintézni az anyanyelvén, mert nincsenek űrlapok.
Feladatunk lehetőséget teremteni, az önkormányzatoké, a polgároké, hogy azt használják. Erre nem lehet őket rákényszeríteni. Alig használják a formanyomtatványokat, fütyülnek rá. Ez a legnagyobb probléma.
Ha nagyobb lenne az igény, a nyomás, akkor lenne több a nyomtatvány?
Ha ez segít, felhívom most a kisebbségi kormánybiztost, hogy elmondja, mi is a helyzet pontosan.
Remek!
Bugár Béla: Szervusz kormánybiztos úr, éppen egy interjút adok, és a kisebbségi nyelvhasználati lehetőségekről beszélgetünk. Mi a helyzet a hivatali ügyintézésben használatos nyomtatványokkal?
Bukovszky László: Ami a formanyomtatványokat illeti, az állam az anyakönyvi kivonatokat bebiztosította, azok tehát megvannak. Az önkormányzati vonalon azonban központi szinten nincsenek elkészítve az űrlapok, de most éppen azt tervezzük, hogy összegyűjtjük az összes létező fordítást és januárban, februárban közzétesszük azokat. Az államigazgatásban meg folyamatosan próbálunk haladni, itt tényleg nagy a hiányosság ezen a területen. A szociális hivatalokban minimális a kétnyelvű nyomtatvány, az adóhivataloknál meg egészében hiányoznak. Azon dolgozunk, hogy ezt kiszélesítsük.
Bugár Béla: Felmérés is készült, milyen igény van ezekre a nyomtatványokra?
Bukovszky László: Az utóbbi két évben a rendelkezésre bocsátott hivatali okmányokból kiindulva minimális volt az igény a kétnyelvű dokumentumok iránt.
Várjuk a fejleményeket. A másfél éves kormányzásuk eredményeinek eladására mekkora energiát fektetnek? Annak idején a Híd kommunikációban profinak tűnt, de mintha ezt a jártasságot ez a kormány megette volna.
Ez mindig problémás ügy. Például most, pár hete, a magyar iskolák fejkvótájának az emelésekor beszámolt a sajtó a sikerünkről, de aztán személyes találkozókkor arra döbbentem rá, hogy sokan nem olvasnak napi sajtót, nem hallgatnak rádiót, így meg nagyon nehéz eljuttatni az információt hozzájuk. Még hírlevelet sem olvasnak, amikben beszámolunk az eredményeinkről.
A másik oldalon meg az vált jellemzővé, hogy a pozitívumokat túlkiabálják negatívumokkal. Itt mindenre ráfogják, hogy korrupció. Hogy rosszul vezetjük az országot.
Pedig nemzetközi felmérések mutatják, hogy szabadabb az ország, mint korábban. A Szlovákiában dolgozó nagykövetek is elmondták, hogy a korrupció ellen érdemben teszünk. Ez elhangzik egyszer-kétszer, de az ellenkezője - az ellenzék meg a média részéről - meg tízszer. És nem tudjuk ezt túlharsogni. Hogy hogyan reagál a társadalom bizonyos fejleményekre, annak fokmérője lehetne akár a nyavalyás mečiari amnesztiák eltörlésének a fogadtatása. 20 éves igyekezetünket most koronázta siker, viszont hányszor olvashatta, hogy ez a Híd eredménye? Én csak egyszer.
Mert nincs látszatja, elmaradt a felelősségrevonás.
Az ilyen véleményre begorombulok.
Az ellenzék néhány tagja is odajön hozzám és azt mondja: csak akkor fogunk hinni magának, ha valaki majd végre a rács mögé kerül. Erre én mi mást is reagálhatnék? Maga megőrült? Mi vagyok én? Vizsgálótiszt, ügyész, bíró egy személyben? Maguk diktatúrát akarnak? Mert ott az lehetséges.
De a rendőrség, a bíróság működését törvény szabályozza. Rendszerszintű megoldásra van szükség. Például a belügyi belső ellenőrző szervet a jelenlegitől eltérően lehetne létrehozni, és ha a rendőrség le is állít egy ügyet, azon a belső ellenőrzés közreműködésével polgári nyomásra a hatóságnak továbbra is dolgoznia kell. Ilyen megoldás korábban nem volt. Nem a személyi változás a lényeg. Egy újonnan kinevezett káder vagy jobb vagy rosszabb lehet az elődjénél. Viszont ez az előbb felvázolt rendszerszintű változtatás minőségi fordulatot hozhat és jövőre kerülne terítékre.
Az mindenképpen visszatetsző, hogy Robert Kaliňák 2006-tól másfél év megszakítással a mai napig belügyminiszter, viszont korrupció miatt meg éppen csak az első Fico-kormány faliújságos botrányának SNS-es elöljáróit ítélték el. Mintha Szlovákiában nem is lenne megvesztegetési botrány.
És Kaliňáknak ehhez mi köze?
Mégiscsak a rendőrség gyűjti be a bizonyítékokat.
Azt kell megnézni, mikor került az ügy a bíróság elé. És hogy azt hány éve tárgyalják.
A félig bolond ellenzék miatt leegyszerűsítődik minden szakpolitikai kérdés.
Mintha a rendőrség volna az a szerv, amelyik büntethet. A rendőrség csak begyűjti az információkat, a többi más hatósághoz tartozik. Nem lehet mindent egy ember nyakába varrni, még ha Kaliňáknál is találunk sok mindent.
Romániában kéthavonta lecsuknak politikusokat. Az nem követendő példa, ami ott van?
Románia oda jutott, ahova remélhetőleg Szlovákia soha, amíg én benne leszek a politikában. Ez a román Korrupcióellenes Ügyészség önálló életre kelt, és irányíthatatlannak tűnik. Kérdezzék meg az RMDSZ-t, mit csinál ez a szerv velük. Beleszól a koalíciós egyezségek személyi döntéseibe. Az RMDSz-esek is panaszkodnak rájuk.
Csűrhetjük-csavarhatjuk, fura, hogy nálunk eddig nagy halak nem akadtak horogra.
Kérdés az, hogy a komoly hal csinál-e olyan hibát, ami alapján vizsgálatot lehet indítani ellene és utána meg bekasztlizni. Nézzük meg a Bašternák-ügyet, még most sem tudjuk, hogyan fog zárulni. És ezzel már egy ideje a bíróság és az ügyészség foglalkozik. Az, hogy a rendőrség hogyan készítette elő az anyagot, az egy dolog, de itt adókról, azaz a pénzügyőrségről van szó.
Párton belül minden a legnagyobb rendben van? Mintha nézeteltérésekre adott volna alkalmat Andrej Danko moszkvai útja, ahol úgy tűnt, a házelnök behízelgett az oroszoknak. František Šebej ezt elítélte, ön pedig mintha emiatt rámorgott volna a képviselőjére.
Šebejre azért morogtam rá, mert nem lehet szemellenzővel nézni a világot. Amikor a parlament elnöke Oroszországban járt, ugyanakkor például a Mercedes cég egy újabb üzemet létesített a hatalmas kiterjedésű országban.
Amikor az egész világ beruház az oroszoknál, mi pápábbak akarunk lenni a pápánál.
Nekem az volt a bajom Šebejjel, hogy ő az egész moszkvai utat kifogásolta. Ez butaság. A német elnök is kint tárgyal Moszkvában, és az teljesen rendben van. Az izraeli parlament elnöke is felszólal az orosz dumában, az is ok. És akkor mi ezt ne tegyük? Mi a fontosabb nekünk szlovákiai politikusként? Az, hogy jó pofát mutassunk az amerikaiak felé, vagy az, hogy az ország érdekét védjük? Amerikát mondtam, de egyes EU-s tagországra is gondolhatok. Itt van ez a német gázvezeték, ami megkerül minket és így rengeteg tranzitdíjtól esünk el. Kinél tiltakozzunk? Berlinnél? Tehát ebben a konkrét kérdésben eltér az én és a párttársam véleménye, de ez nem párton belüli feszültség. A Hídon belül lehetnek különböző álláspontok és ez rendben is van.
És Žitňanskával is nagy az egyetértés az alkotmánybírók kinevezésének módjával kapcsolatban? Támogatja az ő elképzeléseit?
Az államfő kissé eltolta ezt az egész kérdést, ezért az eredeti elgondolásunkat már nem tudjuk végrehajtani. Ez dióhéjban az lett volna, hogy az összesen 15 alkotmánybírót a parlament, a Legfelsőbb Bíróság és az államfő jelölhetné. De egy másfél évvel ezelőtti egyezségünkkel ellentétben Kiska nem tette meg a szükséges lépéseket, hanem húzta, halasztotta az időt és ezért aztán nem fogtunk hozzá az alkotmánybírósági refomtörvénynek.
Az idő szorít minket, jövőre a parlamentnek meg kell választania 18 jelöltet és az elnöknek ebből 9 alkotmánybírót kell kiválasztania. Így most már csak arról tudunk beszélni, hogyan lehetne szigorítani az alkotmánybírói jelöltek kiválasztásának a feltételeit, meg arról, hogy ne sima, hanem abszolút többséggel legyenek megválasztva a jelöltek.
Danko ezt a javaslatot bírálta? Az SNS elnöke a napokban mondott egy olyan értelmezhetetlen dolgot, hogy Žitňanská az igazság matuzsáleme.
Ha matuzsálemről beszél, akkor inkább rólam beszéljen, én vagyok 27 éve a politikában.
Ön a testével védelmezi Žitňanskát, mondván: Danko inkább önre lőjön?
Így van! És az sem szentírás, amit a koalíciós partner mond. Különben is, Danko szerintem nem tudta pontosan, mit is kritizál. Ugyanis senki nem látta még ezt az említett javaslatot. Ő valószínűleg még az előző elgondolást, az imént említett háromszor ötös felosztású tervezetet bírálta.
De nem ő lenne az első, akinek nemet mondanék. Ficóval ugyanezt megcsináltam a minap, amikor az úgynevezett bérbefagyasztásról volt szó. Amikor a kormányfő megüzente, darabjaira hullik a kormány, ha a parlament megemeli a képviselők fizetését. Erre jeleztem neki, hogy a végrehajtó hatalmi ág nem diktálhat a parlamentnek, itt most elvekről van szó.
Ha bomlik a kormány, hát akkor történjen meg. Senki nincs a bársonyszékéhez nőve.
Mikor rukkol elő a Híd az alkotmánybírósági javaslatával?
Valószínűleg januárban már a koalíciós partnerekkel egyeztetünk erről a kérdésről.
Az igazságügyi miniszternél maradva, itt van ez az EU-s kisebbségvédelmi csomaggal – Minority SafePack (MSP) - kapcsolatos európai kezdeményezés. Ön szerint szerencsés volt az a nyilatkozata, amikor ön kijelentette, a nap nem azért kel fel, mert a kakas kukorékol, azaz nem azért táncoltak vissza a szaktárca által elkövetett ballépésből, mert az MKP félreverte a harangokat. Mert az tagadhatatlan, hogy hiba történt, amikor Pozsony csatlakozott Bukaresthez a Románia által az uniós kisebbségvédelmi intézkedések ellen indított perben.
Így van, ez hiba volt.
Ebben a kijelentésben viszont nem volt túl sok bűnbánat.
Elnézést, nem bűnbánatot kell tartani. Aki dolgozik, hibát is követ el. Csak azt be kell ismerni.
Mikor is történt ez a dolog? Segítek: augusztusban. A nyári koalíciós válság kellős közepén. Amikor én infúziós csővel a kezemben verettem elsimítani a kormánypártok közötti nézeteltéréseket.
Žitňanská meg sajnos nem figyelt oda. A külügytől kapott egy anyagot, és azt automatikusan továbbította. Ez volt a hiba. Utána én ezt gyorsan megbeszéltem a koalíciós partnerekkel, és megegyeztünk, hogy visszaszippantjuk a Bukaresthez történő csatlakozást. Lajčák nemigen örült ennek, de ez legyen az ő baja.
Žitňanská kapott ezért szemrehányást?
Nem ezen múlik, hanem hogy beismerte, nem figyelt oda. Ennyi. Meg aztán az is intézkedést igényelt, hogy a román fél eléggé megorrolt emiatt, hogy ők egyedül maradtak ebben a MSP-vel szembeni törekvésükben.
Azt tudja, hogy mit reagáltak a románok?
Tudom, de nem ide tartozik.
Dehogy nem!
Látott már hős partizánt?
Egy micsodát?
Egy hős partizánt agyon lehet kínozni, de nem árul el semmit.
De kár! Azt viszont árulja el, a Híd mennyire áll a kezdeményezés mellé? Például aláírásával támogatta-e ön az MSP ügyét?
Ismerik Nagy József európai parlamenti (EP) előterjesztését? Ez lefedi ezt az egész uniós kisebbségvédelmi kérdéskört és a Híd szilárdan mögötte áll. Az biztos, hogy vannak olyan vélemények, amelyek szerint sem az aláírásgyűjtés, sem pedig az EP-s törvényjavaslat kidolgozása nem garancia, kérdés, hogy a parlamentben összejön-e a szükséges támogatás.
Értem. És ön aláírta az MSP-s kezdeményezést?
Nem az aláírás a fontos. Szlovákiában már amúgy is elegendő támogatás gyűlt össze, más országban kell intenzívebbé tenni a folyamatot. Azt hiszem Szlovákia kvótája kb 7 ezer...
Csak a minimum számot határozták meg, de ettől még minden aláírás számít.
Akkor, hogyha más országokban sikerült összegyűjteni a megszabott minimumot. Ha nincs meg, akkor ennyi. Más országokban kell megszerezni a minimumot, hogy a csomag mehessen a maga útján.
Ez most mit jelent? Nem bízik abban, hogy más országokban összegyűlik elegendő támogatás?
Nem várunk az aláírásokra, Nagy József készíti a törvénytervezetet. Hiszen miről szól az aláírásgyűjtés?
Arról, hogy az Európai Bizottság (EB) majd foglalkozhasson az MSP által feszegetett kisebbségügyi kérdésekkel.
Igen, csak erről. De mire összegyűlnek az aláírások, addigra nagyon remélem, már meg lesz az a törvénytervezet, amivel Nagy Józsefnek köszönhetően már az EP is foglalkozhat.
De így – az MSP és Nagy József kezdeményezésével - két irányból mehetne a küzdelem ebben a témában, és...
Ami nem baj..
Sőt! Éppen ez az, hogy az EP-ben Nagy József viszi az ügyet, az Európai Bizottságot meg az aláírások aktivizálnák. Így mehetne két fronton a csata az uniós kisebbségvédelmi csomag összeállításáért. Ezt a bizottsági hadszínteret meg polgári kezdeményezéssel lehet megalapozni és úgy tűnik, ezt ön még nem támogatta aláírásával.
Bármikor aláírom, ezzel nincs probléma.
Ez jól hangzik. Akkor lapozzunk is tovább: az oktatás, a kultúra, a kétnyelvűség helyzetét már érintettük, a közmédia kisebbségi dimenziójáról még nem beszéltünk. Mi a helyzet Jaroslav Rezník megválasztását követően? Mennyiben tud profitálni a Híd szavazóbázisa abból, hogy egy ex-HZDS-es került a médium élére?
Visszakérdezek: Mennyiben tudott hasznot húzni a szlovákiai magyar tévénéző vagy rádióhallgató abból, hogy korábban Václav Mika volt az igazgató? Hasonló a helyzet, mint a nagypolitikában. Itt is, alig telt el pár hónap és előre tudtunk lépni: bővült a Pátria Rádió dunaszerdahelyi sugárzása, és körvonalazódik a közszolgálati médiumokban dolgozók fizetésének az emelése. Továbbá szó van még a televízió magyar adásának fejlesztéséről is, de erről még korai beszélni.
Mégis, ez érintené a műsoridő bővítését?
Is. Amúgy meg értem ezeket a kérdéseket, a csipkelődést. De a kérdés feltevése rossz. Amit az elmúlt 20 évben nem sikerült elérni, azt 3 hónap alatt akarják bevasaltatni, mert egy egykori HZDS-es került a közmédia élére.
Kérem szépen, az SNS-el eddig többet értünk el, mint például Dzurindáékkal, aki mindig azzal hárított, hogy nincs elegendő politikai akarat a magyarokkal kapcsolatos témákra.
Erre az egyik legkézenfekvőbb példa az, amikor az SDKÚ-val a kormányban megegyeztünk, milyen lesz a területi közigazgatási felosztás, beleértve Komárom megye létrehozását is. Majd a parlamenti szavazáskor ők összejátszottak Mečiarékkal, és aztán azzal jöttek elő, hogy ez a végeredmény egy jó hír Szlovákiának.
Az agyonkárhoztatott Ficóékkal és az SNS-el ilyenre nem került sor. Visszakanyarodva Mikára, nála sokszor próbáltuk elérni, hogy bővüljön a frekvencia, és nem volt hajlandó lépni ez ügyben.
Szóval egyelőre megbízhatóan viselkedik az SNS. Tényleg, Danko a tenyeréből eszik még mindig?
Eddig sem evett.
De olyan elismerően beszél önről, hogy az már gyanús.
Az rendben van, de ettől még neki megvan a saját elképzelése, és ami a lényeg, amiben megegyezünk, ahhoz tartja magát.
Mindenképpen nagy változás ez az egész. Korábban elképzelhetetlen lett volna, hogy egy szlovákiai magyar politikus parolázzon az SNS első emberével. Igaz, azt is láthattuk a múltkor, hogy az épülő új komáromi hídnál Orbán Viktorral is kezet fogott, pedig azt gondolná az ember, a Fidesz vezére csak az MKP-s politikusokkal áll szóba.
Ugyan! A napokban is kezet fogtunk, az Európai Néppárt ülésén. Az elmúlt egy hónapban vagy háromszor már. Néha beszélgetünk is.
Miről?
A hogyan továbbról. De komolyabban majd csak a magyarországi parlamenti választások után lehet erre visszatérni.
Hogyan tovább? Mármint a Híd és a Fidesz közti viszonnyal összefüggésben?
Igen.
Ez biztatóan hangzik.
Majd meglátjuk, egyelőre óvatosságra intek mindenkit. Más szóval a puding próbája annak megkóstolása. Akkor lehet eldönteni, hogy az milyen. És az együttműködésbe még nem kóstoltunk bele.
Ezt próbálnák ki tavasszal?
Vagy igen, vagy nem. Kettőn áll a vásár. És nem rajtunk múlik.
Ettől függetlenül mi a véleménye arról a magyarországi kampányról, aminek központjában Soros György áll?
Elég nagy butaságnak tartom, hogy egy nyolcvanvalahány éves ember nyakába olyat akarnak varrni, amihez abban a formában semmi köze nincs.
Az biztos, hogy a Fidesz médiagurui egyhez nagyon értenek: hogyan kell érzéseket kiváltani a választókból.
És ezzel a kampányukkal ezt a célt elérik.
Ami a Hidat illeti, ön a párt kampányarca. Utódlásáról nem folyik a pártban valamiféle diskurzus?
Nem, csak a sajtóban. Ez az újságírók veszőparipája.
Ha azt mondanám, hogy 2022-ben még mindig ön lesz a pártelnök, hitetlenül csóválná a fejét?
Én a politikában már semmin nem csodálkozom. De tényleg: semmin se.
Tehát ezen sem. Ami valaha lehetetlen volt, az ma már lehetséges. Itt van például Igor Matovič, aki hangosbemondóval járja a vidékeinket, és hülyeségeket harsog, hogy például Bugár azt akarja, hogy a páciensek 30 eurós illetéket fizessenek az orvosoknál.
Mit szól a Matovič-MKP összeboruláshoz?
Azt, amit Menyhárt Józsefnek személyesen is elmondtam pár napja: ez szerintem egyet jelent a halálos csókkal.
Erre ő azt mondta, hogy kötve hiszi, hiszen ha a Híd is túlélte a Fico-SNS koalíciót, akkor majd az MKP is az ellenzéki honatya közeledését.
Azt viszont ne felejtsük el, hogy például a kettős állampolgárság ügye kapcsán Matovič képviselte a legkeményebb álláspontot. Annak idején azt kiabálta a parlamentben, hogy a Slota kell ahhoz, hogy gátat szabjanak a magyar állampolgárság térnyerésének.
A halálos csóktól elvonatkoztatva hogyan látja az együttműködés lehetőségét az MKP-val?
Ha kooperációról van szó, mindig kettőn áll a vásár. Mi az elmúlt időszakban kétszer kezdeményeztük, hogy üljünk le és beszéljük meg a két párt együttműködésének az eshetőségét. Ez első meghívást elutasították, a másodikat elfogadták, a tárgyalások azonban semmit sem mozdítottak előre. Az azonban láthatóvá vált, hogy az MKP helyi struktúráiban hatalmas az ellenállás.
S mivel az őszinte együttműködéshez nem elég a párt legfelsőbb vezetőinek a formális döntése, én jelentős változásra az MKP háza táján nem számítok. Sem a pártban, sem a helyi struktúrákban, sem a választók körében. Addig, amíg a párt azt üzeni a híveinek, hogy árulók vagyunk, semmi sem változik.
Ki üzeni ezt?
Nem akarok személyeskedni. Ez a bélyeg már szinte ragadványnév az MKP-s berkekben.
Kár, hogy ezek a ferdítések elfedik az igazságot, ócsárolják azokat az eredményeket, amelyek a szlovákiai magyarok érdekeit szolgálják. Nagy kár, hogy nem látják a fától az erdőt.
Szerintünk az oktatás vagy a kultúra nem eshet a politikai csatározások áldozatául. És mi tesszük a dolgunkat. Nem a közösségi hálón, hanem a törvényhozásban. Ott, ahol valós eredményeket lehet elérni.
Sidó Árpád
