Megosztás
Harmadik szülinapjára fóliasátrat kért szüleitől. Meg is lepték egy alagútfóliával, öt évvel később viszont már nagyobbra volt szüksége. 13 éves volt, amikor kertészetben kezdett dolgozni. Élete azóta is a zöldség- és gyümölcstermesztés, emellett táncol, a sütés is érdekli és a gimnáziumban is sikeres. A 17 éves balázsfai Kázmér Máténál jártunk.
Máté két kertet is művel Balázsfán, az egyikben támrendszerrel termeszt sárgadinnyét fóliasátorban. Ez a módszer meglehetősen ritka a Csallóközben, hiszen a dinnyét többnyire szabadföldön termesztik.
A fiatal kertész úgy döntött, idén új kihívásokat keres, ezért belevágott a dinnyetermesztésbe. „Az interneten fedeztem fel a támrendszeres dinnyetermesztést. Nagyon megtetszett, és úgy döntöttem, idén kipróbálom. A földön termesztett dinnye viszonylag kevesebb törődést igényel, itt viszont csupán egyetlen főágat hagyunk meg, az összes oldalhajtást le kell csípni” – magyarázza a dinnyemester.
A kert rendezett, bőségesen terem a görögdinnye, a kukorica és a többi zöldség is, Máté pedig joggal büszke a kertjére, hiszen nyilvánvaló, hogy rengeteg munka van benne. Ő persze nem munkának nevezi, inkább csak elfoglaltságnak, amivel imád foglalkozni.
A laikusokban felmerülő első kérdés egészen biztosan az, hogy megbírja-e az egyetlen madzagon futó növény a több kilós lógó dinnyéket. „A falubeliek eleinte azt hitték, hogy uborkát termesztek a fólia alatt. Aztán amikor meglátták, hogy kezdenek gömbölyödni a dinnyék, nagyon meglepődtek. Mindenki a csodájára járt, és arról faggattak, hogy létezik, hogy nem szakad le a termés. Eleinte a szüleim is kételkedtek, hogy működni fog-e, mert ők se láttak még korábban ilyet. De én abban bíztam, hogy a természet úgyis alkalmazkodik önmagához, és így is lett. Nézd, ezt az ágat szabad kézzel letépni sem tudom” – mutatja.
Az örömben viszont volt némi üröm is, pár hete ugyanis tolvajok jártak Máté kertjében: „Egy éjszaka ellopták a termés csaknem felét. A szüleim vették észre, hogy mi történt, először nem is merték elmondani. Megviselt a dolog, főleg azért, mert tényleg szívvel-lélekkel foglalkozom a kertészkedéssel. Sosem okozott például problémát, ha hajnalban, még sulikezdés előtt el kellett jönnöm kinyitni a fólia ajtóját.”
Május végén ráadásul betegség is megtizedelte a termést: a csapadékos idő miatt beszivárgott a víz a sátorba, a párás levegő pedig hozzásegített a gombabetegség kialakulásához. „Sajnos nem tudtuk időben elkapni, így a permetezés már nem segített volna. Valójában egyelőre mi is csak próbálkozunk, tanácsot pedig nem tudok kitől kérni, mert a szabadföldön termesztett dinnye más törődést igényel. De jövőre már okosabbak leszünk” – mondja lelkesedéssel a kertész, majd megmutatja a speciális öntözőrendszerét is, amivel a növényt alulról, úgynevezett csepegtetőmódszerrel öntözi.
Miközben beszélgetünk Mátéval, máris érkezik egy helyi lakos, Erzsi néni, aki dinnye felől érdeklődik. Az eladással nincs probléma, hiszen a faluban összetartó a közösség, sokan érdeklődnek és visszajárnak hozzá. „Az embereknek az tetszik, hogy többnyire a szemük láttára szakítom le a dinnyét, ezáltal tudják, hogy friss, és akár hosszabb ideig is tárolhatják” – teszi hozzá.
A dinnye mellett kukoricát is találunk a kertben, sőt, már az őszi palánták is nőnek. „Megközelítőleg hatezer kukoricát ültettünk ki, nagy részét palántáról, június közepén pedig már szedtük a termést. Idén legalább két héttel előbbre vagyunk a tavalyihoz képest. Ennek csupán annyi hátránya van, hogy hamarabb ürül majd ki a kert.”
Aztán jön a téli időszak, amit Máté elég nehezen visel. „Ilyenkor többnyire tortákat szokott sütni, mert persze nem bír nyugton maradni. Egészen kiskorától kezdve az élete a kertészkedés és a tánc” – árulja el az édesanya, Gyöngyi, akitől megtudjuk, hogy Máté már hatéves korától foglalkozik a tánccal is, nyolc éve pedig Südi Iringó Táncstúdiójának növendéke.
Máté a dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin Gimnázium harmadik osztályos tanulója lesz szeptembertől, és már azt is tudja, hova tovább az érettségi után: a Nyitrai Mezőgazdasági Egyetemen szeretne zöldségtermesztést tanulni.
„Voltak napok, amikor éjjeleket tanult, majd hajnalban kelt a kert miatt. Maximalista. Nemcsak az iskolában, hanem a mindennapi életben is. Eleinte féltettük, hogy túlterheli magát, nem egyszer próbáltuk rábeszélni, hogy lassítson, de aztán rájöttünk, hogy hiába beszélünk neki, mert imádja, amit csinál. Azt mondta, nyugi anya, bírom” – mondja Gyöngyi, Máté pedig máris azzal vág vissza, hogy ő bizony bírja is.
Lassításról pedig szó sincs, sőt, már most tervezi a jövő évet: „Jövőre szeretnék még egy kisebb fóliasátrat, amelyben paprikát termesztenék, a nagy sátorban pedig egy sorral kevesebb dinnyét ültetek majd, annak a helyére pedig paradicsom kerül.”
Jövőre tehát biztosan jön a folytatás, Máté pedig egyelőre csak abban bízik, hogy minél rövidebb lesz a téli időszak.
(Farkas Linda)