1
-illusztráció-
Megosztás
Ahány nő, annyiféle kebel – sőt, a természet változatosságának köszönhetően még az is kizárt, hogy valaki mértani pontossággal egyforma mellekkel büszkélkedjen. Muszáj leszögezni: akármilyen méretű és formájú mellekkel áldott meg a sors, igenis lehetünk velük tökéletesen boldogok – írja a joy.hu.
Létezik viszont egy fejlődési rendellenesség, ami hiába nagyon gyakori, valahogy még mindig nem szokás róla beszélni, s amivel talán egy picit hosszabb utat kell bejárni az önelfogadásig…
Az úgynevezett csőmell (vagyis tubuláris emlő) olyan deformitást, azaz a normálistól eltérő alaki sajátosságot jelent, amit a tudomány mai állása szerint genetikai és környezeti tényezők egyaránt befolyásolnak, ám a pontos kiváltó oka egyelőre ismeretlen.
A következő jelek árulkodnak róla, hogy érintett lehetsz:
– hosszúkás, hegyes forma,
– aszimmetria,
– nagy távolság a két mell között,
– keskeny mellalap,
– nagy átmérőjű, olykor „pufi” bimbóudvar,
– „lógás”, tehát a mell alaprészének alsó vonala alá nyúló szövetek,
– kis távolság a mellbimbó és az alsó vonal között,
– kevés mellszövet (dekoltázs csak szivacsbetétes melltartóval, vagy azzal sem).
Ha a fentiek közül passzol rád néhány állítás – vagy esetleg mind –, a következő lépés azon múlik, hogy kibillent-e a testi-lelki egyensúly állapotából ez az egész.
A hölgyek sokszor évekig szenvednek lelkileg, míg plasztikai sebész tanácsát vagy segítségét merik kérni. Gyakran a szülők sem engedik a lányukat műtétre – azzal, hogy a becses testrészük még megváltozik, vagy jó úgy, ahogy van. Sajnos csak operációval lehet a fejlődési rendellenességen változtatni, de szerencsére számos technika létezik, mellyel kialakítható a szép formájú és megfelelő nagyságú mell. Leggyakrabban szilikon implantátum és mellfelvarrás kombinációjával lehet elérni a kívánt eredményt, viszont speciális módszereket, például sajátzsír-visszatöltést is alkalmazhatunk – árulta el egy plasztikai sebész.