„Ez csak lány, az meg gyerek” – a nőiességről, a női lét nehézségeiről beszélgettek Bősön

A Mert nőnek lenni jó polgári társulás csapata szombaton Bősre látogatott. A Castle kávézó megtelt különböző korosztályú hölgyekkel, fiatalok és idősebbek együtt élvezték a klubestet.

„Ez csak lány, az meg gyerek” – a nőiességről, a női lét nehézségeiről beszélgettek Bősön
Felső sor balsól Dobsa Melinda, Bartalos Tóth Iveta Alsó sor Zalka Anita, Mészáros Krisztina, Bodó Mária (Fotók: Antal László) - További felvételekért kattints!

Bartalos Tóth Iveta elmondta, a 2019-es év számukra a tabuk ledöntéséről szól. Olyan témákkal foglalkoznak, melyekről alig, vagy egyáltalán nem merünk beszélni. Bősön ezúttal a „Milyen az igazi mai nő?” kérdésre keresték a választ. Az est levezénylésében a házigazdák segítségére volt Bodó Mária televíziós műsorvezető, aki elmondta, úgy véli, fontos beszélni a választott témakörről, hiszen egy nőnek ma rengeteg szerepben kell teljesítenie, s megannyi társadalmi elvárással kell szembenéznie. Az estet egy személyes történet elmesélésével kezdte: „Nemrégiben egy 19 éves lánnyal beszélgettem, akinél 12 éves korában anorexiát diagnosztizáltak. Elárulta nekem, e betegség onnan eredt nála, hogy szeretett volna már akkor megfelelni a fiúknak, ugyanis azt látta, hogy a srácok pontozzák a lányokat, így ő is a legjobbak, a 10 pontosok közé akart tartozni. Miközben hallgattam őt, rádöbbentem, hogy milyen fiatalon elkezdünk az elvárásokkal foglalkozni, azoknak élni.”

Kapcsolódó interjúk A nőci, ha eleven c. sorozatból:
 
Bartalos Tóth Iveta: "Aki mindennel harcol, az önmagával harcol igazán"
 
Mészáros Krisztina: "A Mert nőnek lenni jó az indulása pillanatától ajándék nekem"

Ennek nyomán Zalka Anita pedagógus kifejtette, hosszú éveken át cserkész volt. Tizenévesen nagyon élvezte azt a fajta, mondhatni kicsit fiús életstílust, amit az a közösség nyújtott számára. Egy idő után azonban úgy érezte, szeretne nőiesebb lenni. „Végül ez magától jött az életembe. Megismertem a páromat, feleség, majd édesanya lettem” – emelte ki. A kissé fiús vonal elmondása szerint továbbvezethető a lányára, akit praktikus megfontolásból nagyon ritkán öltöztetett szoknyába. Kislánya máig inkább egy „nadrágos lány”, aki anyukája után szintén cserkész.

„Lehet, hogy ez az én nevelésemnek a következménye, de az is lehet, hogy egyszerűen csak az ő személyiségéből fakad, nem tudom. Azonban, így negyven felé közeledve kimondhatom, egyre jobban érzem az igényét annak, hogy én magam nőiesebb legyek.”

Dobsa Melinda

Dobsa Melinda idegenvezető női küzdelmeként egyedülállóságát nevezte meg: „36 éves vagyok, egyedülálló és gyermektelen. Bár nem érzem ettől rosszul magam, a társadalommal szemben, úgy gondolom, ez az én küzdelmem.”

Mészáros Krisztina kifejtette, annyi fajták vagyunk, ahány életkorban benne vagyunk, s annyi fajták, ahányféle ember körbevesz bennünket, hiszen meghatároznak minket a szüleink, a gyermekeink, a kollégáink, a közösség, amelyben létezünk. „Mindenhol egy kicsit próbálunk megfelelni. Egyfajta kényszert érzünk erre. Azzal foglalkozunk, hogy mit mondanak majd mások. Jómagam mindig szerettem volna beállni a sorba, mostanra elmondhatom, nem sikerült. Semmit nem úgy csináltam, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Ezáltal megtanultam, hogy ne akarjak olyan ideálnak megfelelni, amibe nem illek bele. Mostanra annyit változott a világ, hogy ki lehet lógni a sorból. A nőiességhez hozzá tartozik, hogy vállaljam, amit megéltem, s vállaljam önmagam” – osztotta meg gondolatait Krisztina.

Bartalos Tóth Iveta 15 éves korában esett át egy műtéten, melynek során megfosztották petefészkétől, ugyanis kétoldali petefészekrákban szenvedett. Ebből kifolyólag természetes úton nem lehet gyermeke. „Ezeket alapul véve, nem felelek meg a női kritériumoknak. Bármennyire erős az ember, ezek a kikötések nagy hatással tudnak rá lenni. Sokáig kevesebbnek éreztem magam, az elvárttól kevésbé éreztem magam nőnek. Ehhez társult a harcos természetem, ami szintén rádobott a ’férfiasságomra’.

Hosszú évekbe telt, míg a megbélyegzéseket le tudtam vetni magamról. Ez akkor kezdődött el, amikor büszke örökbefogadó anyává válhattam. Ez volt az első lépés afelé, hogy nőnek tekintsem magam. Hogy belsőleg is nőnek érezzem magam, az kellett, hogy elfogadjam magam olyannak, amilyen vagyok. Tudatosítanom kellett, hogy ez a dolog nem azon múlik, hogy megfelelek-e minden elvárásnak. 39 éves leszek. Az utóbbi két évben éreztem ennek a kiteljesedését.”

Iveta hangsúlyozta, nem a végső állapot jelenti a boldogságot, hanem az út, amin végigmegyünk.

Azért keresünk egy társat, hogy egységet teremtsünk, hangzott el Mészáros Krisztina véleménye, melyet úgy folytatott, egy nőnek a teljességhez nincs szüksége férfira. Az egyedülálló Dobsa Melinda számára élete utolsó hét éve egy nagyon fontos szakasz. Ez idő alatt sikerült igazán megismernie és elfogadnia önmagát. „A boldogsághoz fontos az önbecsülés, ami tapasztalataim alapján a mai nők többségéből hiányzik” – emelte ki.

Ahhoz, hogy igazi nőnek érezzük magunkat, Bartalos Tóth Iveta véleménye szerint, először meg kell fogalmaznunk, hogy valójában ez mit jelent a számunkra. Úgy gondolja, a társunknak erősítenie kell bennünket, azonban kiteljesednünk saját magunkban kell. Nem szabad külső személytől függővé tennünk azt, hogy mennyire érezzük magunkat nőnek.

Mészáros Krisztina egy 18 éves korában megélt történettel vázolta fel a női lét „megszégyenítését”. Nőgyógyászati műtétje után egy hónapot egy kifejezetten nőgyógyászati problémákat kezelő gyógyfürdőben kellett eltöltenie. A kezelések többsége meztelenül zajlott. Többek közt közel hatvan nő lubickolt a medencében egyszerre, anyaszült meztelenül.

„Borzasztó kellemetlen volt, ahogy annyi nő egyszerre néz végig rajtam úgy, hogy az utolsó szőrszálamat is megfigyelték. Gyűlöltem ott lenni. Sokáig tartott feldolgoznom, hogy ne érezzek undort a nőkkel szemben.”

A régi korokra hivatkozva, amikor a családban mindent a fiúgyermek örökölt, Iveta elmondta, úgy véli, a lányokba már születésüktől kezdve kódolva van egyfajta kisebbségi érzet. A mostani generációra ez már talán nem jellemző – folytatta –, de régen sokszor elhangzott a mondat: „Ez csak lány, ez meg gyerek.”

Bodó Mária szerint a nők a férfiak szemével látják magukat, az ő elvárásaiknak akarnak megfelelni. Mészáros Krisztina ehhez hozzáfűzte, a társulásuk által szervezett szemináriumokon azt látja, a hölgyek sokkal felszabadultabbak, ha nincs az összegyűlt társaságukban férfi. Olyankor sokkal őszintébbek, más szemmel nézik egymást is. Azonban amint vegyes társaságba kerülnek, szinte vetélytársként tekintenek egymásra, s már felüti a fejét a megfelelési kényszer. Hangsúlyozta, ezen el kellene gondolkodnunk.

Bodó Mária a mikrofonnál

Mária két év anyasági idő után, egy hónapja tért vissza a munka világába. Gyermeke megszületése előtt nagyon feszített munkatempót diktált magának, folyamatos megfelelési kényszerrel küzdött. Az anyaság óriási változást hozott az életébe. „Az elmúlt két évben nagyon nagy önismereti utat tettem meg. Fejlesztenem kellett azokat az oldalaimat, melyeket addig elhanyagoltam. Azt tapasztaltam, talán kicsit a munkámnak is köszönhetően, hogy a nők számára kiemelt helyen vannak a külsőségek, az, hogy külsőleg mennyire érezzük magunkat nőnek. Úgy gondolom, fontos feladatunk, hogy ne csak ezt helyezzük előtérbe.”

Iveta beszélt arról, hogy minden korosztályban mást tartunk fontosnak. Elmondta, úgy véli, 30 éves korunk felett kezdünk el igazán élni. Ekkor lehalkul a külső hang, s arra figyelünk, hogy mi milyenek szeretnénk lenni. „Annál szexibb nincs, mint amikor valaki önazonos” – húzta alá.

A klubest folyamán felmerült a nők, lányok édesanyjukkal kialakult kapcsolata, hiszen ez nagyban meghatározza a nőiességünket. Mészáros Krisztina többek közt hangsúlyozta, mindannyiunknak szüksége van arra, hogy biztos pontként édesanyánk és édesapánk egyaránt mellettünk álljon.

„Azért jó és egyben nehéz nőnek lenni 2019-ben, mert van egy hatalmas feladatunk, mely egyben teher is. Ez nem más, mint, hogy változtassunk a család felállásán. A férfiakból társakat kell faragnunk. Segítsünk nekik megtanulni, hogyan legyenek aktív tagjai a család mindennapjainak. Továbbá fontos, hogy az előttünk lévő generációkból hozott rossz dolgokat, hibákat ne adjuk tovább”

– zárta az estet Bartalos Tóth Iveta.

Ehhez Zalka Anita hozzáfűzte, nem arra szeretnék buzdítani nőtársaikat, hogy felrúgják a családmodellt, hanem arra, hogy merjenek nőiesebbek lenni. „Nem az a cél, hogy holnaptól ne főzzünk. Csak teljesítsük ki női énünket” – szögezte le Anita.

Egy korábbi MNLJ-klubesten is jártunk:
 
Szülési traumákat, eddig titokban tartott történeteket boncolgattak Dunaszerdahelyen

Az est végeztével kíváncsiak voltunk a jelenlévők benyomásaira, így néhányukat megkérdeztük, egyetértenek-e a hallottakkal. A válaszok a következőképp hangzottak:

„Több alkalommal részt vettem már ezeken a rendezvényeken. Nagyon tetszenek. Jó kicsit kimozdulni az otthoni közegből, s együtt lenni a barátnőkkel. Mindig feltöltődve megyek innen haza. A ma esti témával kapcsolatban kifejezetten nincs rajtam nyomás. Mindig jól éreztem magam a bőrömben, mint nő. A családom és a párom is támogat ebben. Ettől függetlenül ez az előadás is tudott újat adni nekem” – Béli Andrea.

„Szerencsésnek mondhatom magam, sosem kellett az est folyamán említett dolgokkal megküzdenem. Bár egy teljesen más generáció ad elő, mint amibe én tartozom, nagyon szeretem hallgatni őket. Más a véleményem, mégis tudok velük azonosulni, megértem őket” – Nagy Margit.

„Ez egy est, melyet közösen tölthetünk el a barátnőinkkel. Egyetértek a hallottakkal, miszerint szükségünk van én-időre” – Darnay Veronika.

(SzC)