Európa mi vagyunk
Egy modern állam fontos ismérve, hogy hogyan viszonyul a kultúrához. Hiába deklaráljuk és hangoztatjuk az európai és állampolgári kultúrjogot, ha nem tisztázzuk, miért is van nélkülözhetetlen szerepe a mindennapjainkban.
A kultúra több mint puszta szabadidős tevékenység - az egyén és a közösség mindennapi megnyilvánulása, ami a társadalomban keletkezik és formálódik. Szűkebben értelmezve a művészeteket, nyelvünket foglalja magába. Tágabban értelmezve azonban világlátásunkat, értékrendünket és szokásainkat is. A kultúra a modern 21. századi demokrácia alappillére, éppúgy ahogy a fenntartható gazdasági-társadalmi fejlődés és a környezeti tudatosság.
Nem egy népességszámtól függő mennyiség, hanem alapvető minőség. S mint ilyet, egészében kell támogatni.
A kultúra realitása a sokszínűség. A különféle kultúrájú, eltérő életmódú és meggyőződésű emberek, közösségek megbecsülése azonban nem magától értetődő. Ezt mi szlovákiai magyarok fokozottabban érzékeljük a mindennapjainkban. Előrelépés azonban csakis akkor valósulhat meg, ha a nyitottság és esélyegyenlőség gyakorlattá válik. Ha nemcsak követelünk, hanem a mindennapjainkban mi magunk is toleránsak és szolidárisak vagyunk. Mi tudjuk, milyen kollektív bűnösnek lenni és azt is, hogy milyen, amikor megemlítik, milyen jól beszélsz magyarul. Az anyanyelveden.
Nem gondolom, hogy kulturális identitásunk bármiféle jelzővel megbélyegezhető. Egy illúzió, ha normatívan szeretnénk definiálni akár azt is, hogy mi a magyar. Hiszen ahhoz, akik ma vagyunk hozzájárul a természet, amelynek részese vagyunk, a nyelvek, amelyeken beszélünk, a kultúrák, amelyeket megismerünk, a könyvek, amiket elolvasunk és az emberek, akikkel találkozunk. Szlovákiai magyar az, aki akkor is vállalja nemzetiségét, amikor az nem trendi.
Dobban a szíve a himnusz hallatán, és tudja, hogy a sztrapacska káposztával készül, nem juhtúróval. Ha akarja, csehül nézi Menzel filmjeit, és megérti Tamási Áron Ábeljét.
A szlovákiai magyar azt is tudja, hogy Európa ellen nem lehet harcolni, mert Európa mi vagyunk. Maga ellen az ember nem szokott harcolni.
Hogyan látjuk biztosítottnak a szlovákiai magyar kultúra és művészet fejlődését? Mi kell ahhoz, hogy legalább azonos ütemben fejlődhessen a szlovákkal és a magyarral, nyitott legyen, ugyanakkor megőrizze identitását? A kultúrának szövetségesekre van szüksége, hiszen azáltal, hogy észrevehetően növeli egy hely, régió vagy az ország vonzerejét és az életminőséget, pozitív hatást gyakorol a demográfiai változásokra is.
Nagyon leegyszerűsítve: ha valaki kultúráját és a környezetét az alapvető humánum szellemében éli meg és próbálja formálni, jó úton jár.
(PR-cikk)
