„Erős ember az, aki sír, de abba tudja hagyni” – gondolatok Lippai Mariannától
Lippai Marianna neve bizonyára sokak számára ismerősen cseng. A közkedvelt magyarországi motivációs író és előadó, az ÉLETKEdv megálmodója nemrégiben Nagymegyer városába látogatott, köszönhetően az Authentica Kultúra Határok Nélkül szervezőirodának. Marianna története szomorúan indult, ugyanis kislánya, Dominika gyógyíthatatlan genetikai betegséggel küzdött. 13 évesen ment előre. Az édesanya kitartása és ereje akkor és azóta sem tört meg. Eleget tesz kislányának tett ígéretének, miszerint továbbra is boldogan éli majd az életét. Nagyon nehéz időszakon ment át, azonban rátalált a neki szánt útra, s egy gyászoló anyukából motivációs íróvá nőtte ki magát, erőt és hitet adva rengeteg hasonló helyzetben lévő embernek.
Hogyan indult el az ÉLETKEdv?
A kislányom előmenetele után új életet kezdtem. Újra férjhez mentem, s Pestre költöztem. Bár először vonakodtam az írástól, úgy gondoltam, senki nem kíváncsi a történetemre, mégis belevágtam. Blogként indult az egész, melyet egyre többen és többen kezdtek el követni. Közben azt éreztem, hogy gyógyul a lelkem, jól esett kiírnom magamból az érzéseimet. Majd egy barátnőm unszolásának és közreműködésének hála létrejött a közösségi oldalon az ÉLETKEdv, azóta ott jelennek meg az írásaim és a videóim.
Mostanra több, mint 300 ezren követik az oldalad. Mit gondolsz, miért érint meg ilyen sok embert a mondandód?
Nem veszek el és nem teszek hozzá magamhoz. Nem cicomázom ki, nem játszom meg magam. Az vagyok, aki. Az igazi arcomat mutatom. Emberséges és őszinte vagyok. Azzal foglalkozom, amivel nemcsak én, de mások egyaránt küszködnek.
Sokszor hallani, az az erős ember, aki sosem sír, aki eltitkolja a könnyeit. Egyetértesz ezzel?
A sírás nem a gyengeség jele. Isten nem véletlenül áldott meg minket különféle érzésekkel. Amikor úgy éreztem, én is sírtam, s azt gondolom, ezért vagyok most ilyen erős. Nem szégyellem a könnyeimet. Az az erős ember, aki sír, de abba tudja hagyni. Hiszek benne, hogy meg kell élni a fájdalmat, majd utána felállni és menni tovább.
Amikor a kislányodról beszélsz, a „halál” szó helyett rendre az „előrement” kifejezést használod. Miért van ez így?
Nem használom a „meghalt” szót, átformáltam arra, hogy „előrement”. Ebben ugyanis benne van, hogy fogok még találkozni vele. Hiszek benne, hogy jó helyen van.
Végig ott voltam Dominika mellett. Éreztem, hogy a lelke elment, s ottmaradt egy test az ágyban. Ekkor kimentem a szobából, hiszen már nem volt ott keresnivalóm, mert Domi már nem volt ott. Hiszek Istenben, tudom, hogy a lányom vele van.
Bár a boldogság fogalma már elcsépelten hangzik, még mindig tévhitben élünk ezzel kapcsolatban. Hogy látod, mit jelent valójában boldognak lenni?
Mindig valami nagy dolgot várunk. Azonban az életben, mint minden más, ez is apró kicsi dolgokból tevődik össze.
Úgy vélem, a boldogság pillanatnyi állapot a lelkünkben. Nem hiszek abban, hogy reggeltől estig tart, nem egy folyamatos állapot.
Sokaknak várakozással telik el az élete. Mindig kötjük valamihez a boldogságunkat, s közben nem vesszük észre a mindennapi örömöket. Állandóan elégedetlenek vagyunk, mindig többre vágyunk, s nem értékeljük azt, amink van. Közben mindent természetesnek veszünk, elfeledkezünk a háláról. Én hatványozottan hálás vagyok azért, hogy egészséges vagyok, mindazok ellenére, amin átmentem.
Az írásaidban sokszor foglalkozol a szülő-gyermek kapcsolatokkal. Neked sikerült őszinte kapcsolatot kialakítanod Dominikával?
Mindig törekedtem az őszinteségre. Az a baj, hogy mi mindössze 13 évet kaptunk, ami nem olyan hosszú idő. Próbáltam minden korszakában őszinte lenni. Soha nem hazudtam neki arról sem, hogy az édesapjával nem élünk jól. Hiába tettem volna, hiszen a gyerekek pontosan látják, ha probléma van. Nem tudjuk becsapni őket. Domi is tisztán látott mindent. Nagyon rossz érzés volt, amikor hozzábújtam, s azt éreztem, hogy sajnál és meg akar védeni az apjától. Furcsa volt, hiszen az én feladatom, hogy megvédjem őt.
A betegségével kapcsolatban sem ködösítettem, mindig tudattam vele az egyes fázisokat. Nem akartam, hogy a halálos ágyán azt mondja, hazudtam neki. Így, bármilyen nehéz volt, őszintén válaszoltam a kérdéseire. Ha mi nem vagyunk őszinték a gyermekünkkel, ő sem lesz az velünk.
Azt gondolom, nem kell színészkednünk előttük akkor sem, ha éppen szomorúak vagyunk. Nemcsak mi aggódunk a gyermekünkért, ez fordítva is igaz. Így lehet egy nagyon szép kapcsolatot kialakítani.
Minden nehézség ellenére régen és most is odafigyelsz a megjelenésedre. Miért tartod fontosnak, hogy egy nő mindig csinos legyen, hogy minden nap odategye magát?
Nem mások miatt rakom rendbe magam. Tizenéves korom óta ilyen vagyok. Ha csak krumpliért küldött el anyukám a boltba, akkor is kicsinosítottam magam.
Szeretem látni azt, aki visszanéz rám a tükörből. Az a probléma, hogy a legtöbben nem látjuk meg magunkban a szépet. Nem szabad magunkat kritizálnunk. Lássuk meg a jót! Ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, ez is fontos. Nem azt mondom, hogy folyamatosan kisestélyiben legyünk, de igenis figyeljünk oda magunkra, legyünk ápoltak! Ha az első randira rendbe szedjük magunkat, akkor tegyük ezt meg évek múltán is. Sokszor azt látom, miután gyermeket szül egy nő, minden más megszűnik a számára. Nem kell címlaplánynak lenni, de magunkból hozzuk ki a legjobbat a szülés után is! Ne felejtsük el, elsősorban nők vagyunk, s utána anyák. Meg kell tartanunk a nőiességünket!
Szlávik Cyntia
