Eleven nőcik (interjúk) – Kiss Limpár Éva: "Véresre törtem a koponyám, mire végül átjutottam"
December első két hetében volt megtekinthető "A nőci, ha eleven" című jótékony célú kiállítás a dunaszerdahelyi Buena kávézóban Horváth Reni (Horen) fotográfus varázslatos őszi portréiból. A kiállított fotókon 29 "eleven nőci" szerepelt a tágabb régiónkból, akikkel egy-egy interjú is készült, melyek közül naponta egyet közlünk a Paraméteren. A hölgyek mindegyike ugyanazokat a kérdéseket kapta, rajtuk múlt, milyen terjedelemben válaszolnak. Az interjúsorozattal várhatóan január első hetében érünk a sor végére. A sorozat tizenegyedik részében következzék Kiss Limpár Éva, kézműves. Olvassák szeretettel! (11.)
A kiállításon szereplő hölgyek (a listát fokozatosan kattintható linkekkel töltjük fel):
Horváth Reni (kezdeményező) – Antal Ágota, Babos Kitti, Bartalos Tóth Iveta, Bertók Tóth Katalin, Bíró Bea, Bokor Réka, Bugár Anna, Dékány Nikolett, Dobos Bacu, Dudás Viktória, Durica Kati (interjú nélkül), Gasparik Kriszta Maja, Gál Mislay Enikő, Hodossy Katalin, Horváth Melani, Igari Annamária, Kacz Éva, Kiss Kósa Annamária, Kiss Limpár Éva, Kurucz Klaudia, Lantos Borbély Katica, Mészáros Krisztina, Molnár Karácsony Emőke, Mórocz Magdolna, Nagy Szilas Ildikó, Nagy Tímea, Norina Hella, Ollé Kulcsár Gabi, Pálfy Ella, Pápay Annamária, Pukkai Judit, Rencés Kovács Julianna, Récsei Noémi, Štefkovič Patasi Ági, Szarka Zsuzsanna, Takács Noémi, Tóth Erika, Tóth Helen, Tóth Tünde, Varga Lívia, Virág Anita, Volner Nagy Melinda.
KISS LIMPÁR ÉVA
Kézműves / Dunaszerdahely
Itt keresd:
Facebook: Dark Side Soutache
Kapcsolódó cikk:
Ragyogó tekintetű gyermekek, nehéz sorsú családok részesültek a dunaszerdahelyi nőcis kiállítás melletti gyűjtésből
Ha egyetlen bővített, de tömör mondatban kellene bemutatnod, ki vagy és mivel foglalkozol, az hogy hangzana?
Önmagam megismerésével foglalkozom – ennek az eszköze nálam az alkotás, ezen belül leginkább az ékszerkészítés, még pontosabban a sujtásékszerek készítése, néha szövegek fabrikálása.
Tevékenységedet, szívügyedet illetően mire vagy a legbüszkébb, és mit szeretsz benne legjobban?
Legjobban a fejlődés lehetőségét szeretem a munkámban. Ezért nem készítek soha két tök egyforma ékszert. Minden sikeresen véghezvitt kísérletemre "büszke" vagyok (bár talán nem ez a helyes kifejezés, inkább "átmenetileg elégedett"-et mondanék). A szó klasszikus értelmében "büszke" egy debreceni ékszerkészítő verseny közönségdíjára vagyok – arra is főként azért, mert rekord számú szavazatot kaptam, nagyrészt olyanoktól, akik nem ismerték a munkáimat előtte.
Kérlek, írj le egy, a tevékenységedhez kötődő konkrét kedves szituációt/történetet!
A nyakékeim meglehetősen feltűnőek. Egy kedves barátnőm mesélte, hogy odament hozzá egy férfikollégája, és kicsit zavarban azt mondta, hogy ő tényleg nem udvarolni akar, ne adj isten bámulni a dekoltázsát, de muszáj megmondania, hogy az ékszere egyszerűen lenyűgöző.
Ki az az inspiráló személy vagy melyik az az esemény, aki/ami erre a pályára terelt?
Magamat tereltem mindig , egyediségemet – mivel másom se volt, mindig féltve őriztem. A művészet egészében inspiráció, de egyben éltető forrás és menedék számomra, ebből egy személyt, momentumot kiemelnem szinte fájdalmasan nehéz. Tágas birodalom ez az agyamban, amin bármikor körültekinthetek, mindig más ötlik a szemembe.
Említs olyan tényezőket, amiktől a kezdetek után, egy folyamat végén az lettél, aki ma vagy!
Zárkózott vagyok, kívülálló. Nagy küzdelmembe került kifejezni magam, és ha sikerült is, gyakran érdektelenségbe ütköztem, kudarcot vallottam és visszavonulót fújtam. Mintha egy jégtükör alól próbáltam volna kitörni – véresre törtem a koponyám, mire végül átjutottam.
Hogyan tekintesz ma a kezdő, évekkel ezelőtti önmagadra, mi az, amiben leginkább megváltoztál mostanra?
Semmit sem változtam, azon kívül, hogy megbékéltem azzal, aki vagyok. Nagy csata volt, őrzöm a sebeket. Ez a béke viszont nem statikus állapot, állandó karbantartást igényel a fenntartása.
Egy idézet, ami inspirál az életben, illetve ami legutóbb szöget ütött a fejedben /”életfilozófiád”/?
Mindennap felbukkan legalább egy, tehát nem lenne érdemes falvédőre hímezni őket, mert gyakran cserélném...
Ma épp Márai: "Megtudtam, hogy nincs "egyszerű ember", s a testi és szellemi képességek és sajátságok mögött lobog és világít minden emberben valami pozitív, valami őselem, az emberiességnek egy molekulányi rádiuma".
Mikor a lakótelepen szembejön a pitbullos kopasz a jakuza-feliratos pulcsiban, ez jut eszembe.
Nevezd meg kérlek a három legmeghatározóbb tulajdonságod, aminek a sikeredet/életed alakulását köszönheted!
A siker kellemes melléktermék, és semmit sem igazol. Csodálatos teljesítmények maradnak észrevétlenek, kevésbé értékeseket, vagy kifejezetten pocsékakat meg ünnepelnek. Ami az életem minőségét meghatározza: a hála képessége. Hajlam a derűre. Hit.
A kiállítás megnyitójakor készített videónk:
Magadban mit értékelsz leginkább, illetve szeretsz legkevésbé?
Szeretem, hogy ironikus vagyok. Ha-ha. Nem szeretem, ha ingerült vagyok. Próbálom kordában tartani a házsártosodást, de mivel öregszem, néha kitör belőlem a banya, pedig egyébként higgadt embernek tartanak. Bosszant, mivel ez nem a tudat reakciója, hanem az idegeké. Ja, és imádok halogatni.
Másokban mit értékelsz leginkább, illetve legkevésbé?
Giccsesen hangzik, de egy emberben számomra a legfontosabb, hogy jószívű legyen. Legkevésbé a felszínes ítélkezéssel, közhelyes gondolkodásmóddal tudok mit kezdeni, az anyagi világba ragadtakat meg inkább szánom.
Említs 3 olyan szlovákiai magyar nőt, akit te a saját értékrended szerint nagyra tartasz!
Ha nem bánjátok, én inkább női közösségeket emelnék ki, amelyek számomra példamutatóak:
1. Mert nőnek lenni jó polgári társulás – Sokrétű tevékenységük, szókimondásuk hiánypótló, a "kétszemélyes agytröszt", Krisztina és Iveta egyénisége erejével és irigylésre méltó kommunikációs szkillekkel küzd kis világunk jobbá tételéért.
2. A dunaszerdahelyi Hurciklub csapata – úttörő a munkásságuk a babahordozás, a tudatos, kötődő nevelés, anyatejes táplálás népszerűsítésében (ezek mind ősi módszerek, csak a rosszul értelmezett "modern" száműzte őket a padlásra)
3. Minority Kids – a kisebbségben élő gyerekek, anyák jogaival, problémáival foglalkozó, főként szakembereket tömörítő társulás.
Szerinted mit kéne szem előtt tartania más nőknek ahhoz, hogy ilyen „elevenek” legyenek, mint te?
"Pokolra kell annak menni, aki dudás akar lenni". A pokol fenekét pedig megszemlélni, valami kincset ott zsebre vágni és elrugaszkodva felhozni onnan a fényre.
(SzT)