Egyedülálló szülők
Mindannyian ismerünk gyermeküket egyedül nevelő szülőket. Az okai különbözőek lehetnek: válás, szétköltözés, vagy a legrosszabb, a haláleset. Manapság a leggyakoribb ok a válás. Egy nő a gyermekeiért mindenre képes. Vajon tisztában van vele, mi mindenre kell felkészülnie válás után? Legtöbb esetben az anya az, aki tovább nevelheti gyermekét, az apából pedig jobb esetben hétvégi apa lesz, rosszabb esetben még az sem.
Minden hétköznapi problémát egyedül kell megoldania, társ és segítség nélkül. Az anyára hárul az összes hétköznapi teendő, házimunka, szülőértekezlet, szakkörök, óvoda, na és persze a munka. Mindezek mellett gyermekének biztosítania kell nemcsak az anyagi hátteret, hanem a szeretetet, figyelmet, kiegyensúlyozott életet. Mi máson is aggódhatna ilyenkor egy anya, minthogy gyermeke hogy fogja viselni szülei szétválását? Mennyire viseli meg lelkileg ilyenkor a gyermeket az apa elvesztése? Itt több szempontot figyelembe kell venni. Milyen volt az apa-gyerek kapcsolat? Példát mutatott a gyereke számára? Kivette a részét a feladatokból, vagy este pottyant csak haza egyenesen az ágyba? Valószínű, mivel válásra került a sor, nem lehetett minden a legnagyobb rendben.
Sokszor vissza-vissza esünk, mert tartunk attól, hogy gyerekünket nagyon megviselné a szétválás, azt gondoljuk, a legjobb, ha együtt maradunk. Tévedés. A gyereket ugyanúgy megviselik a mindennapos vitatkozások, kiabálás, feszült légkör, folyamatos egyet nem értés. Ez mind közrejátszik a gyerek lelki és érzelmi fejlődésében. Inkább jobb csonka családban felnőni, mint állandó harcok kereszttüzében élni, amiről ő nem is tehet.
Az én környezetemben is vannak egyedülálló anyukák. Tény, hogy nehezebb a hétköznapi élet számukra, viszont megtanultak segítséget kérni. Az élet megtanította velük a "tudnál segíteni?" kérés fontosságát.
-para-