Csémi László: "Sokszor az embercsempészek szívtelensége hozza olyan helyzetbe a bevándorlókat, hogy kirívó eset lesz belőle"

Csémi László (Fotók: Cséfalvay Á. András)

Kapcsolódó cikk:

Költözik az Ádor utcából a pokoli körülmények közt működő dunaszerdahelyi idegenrendészet

Ép ésszel felfoghatatlan, ami a dunaszerdahelyi idegenrendészetnél történik

Az idegenrendészet az a szerv, amellyel polgárok közvetlenül nem igazán találkoznak. Miből áll tulajdonképpen a munkájuk?

Az Idegenrendészeti és Határőrségi Hivatal az Országos Rendőrfőkapitányság egyik legszélesebb hatáskörrel rendelkező hivatala, sőt, európai viszonylatban is a széles hatáskörrel rendelkezők közé tartozik az ilyenfajta hivatalok, állami szervek körében.

Ugyanis nemcsak a határellenőrzés, határvédelem, az illegális migráció, vagy embercsempészet elleni harc tartozik a feladatkörünkbe, hanem a határon átnyúló bűncselekmények felderítése és kivizsgálása, a legális migráción belül az idegenrendészeti tartózkodási engedélyeztetés, az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökséggel (Frontex) való együttműködés, emellett szakmai szinten veszünk részt brüsszeli munkacsoportokban, a szlovák EU-elnökség alatt pedig a Bevándorlással, Határokkal és Menekültüggyel Foglalkozó Stratégiai Bizottságban (SCIFA) vezetői kötelezettséget láttunk el. Ezenfelül a hivatal igazgatójaként a Frontex vezetői tanácsának is tagja vagyok, ami további feladatokat ruház ránk. Folytathatnám azzal, hogy kötelesek vagyunk biztonsági eljárásokat folytatni minden egyes vízumkérelemmel kapcsolatban, bármely nagykövetségünknél is nyújtsák azt be a világban, valamint más EU-tagállamokkal ellenőrzési információcserét végzünk további vízumfeldatok terén. Tehát ha külföldiről van szó, teljesen mindegy, hogy menedzser, munkavállaló, sportoló, határátkelőn átutazó turista, vagy nem legális migráns, azok közigazgatási, biztonsági, vagy részint büntetőeljárási ügye mind a hivatalunk hatásköre.

A hivatal ebben a formájában 2000-ben alakult, szerkezeti felépítését tekintve pedig 2002-ben lett teljes, amikor létrehoztuk az Illegális Migráció Elleni Nemzeti Egységet a hivatal szerves részeként. Az idők folyamán több szerkezeti átalakuláson estünk át annak érdekében, hogy az egyre szélesedő hatáskört megfelelően el tudjuk látni, hisz a néhány évvel ezelőtti bővítés is komoly feladatokat rótt ránk, ami az embercsempészet minden, a Büntető Törvénykönyv által meghatározott formája elleni harcban nyilvánul meg. Valójában jövőre leszünk 20 évesek, amelyet április közepe táján szeretnénk méltó módon megünnepelni.

Akkor tulajdonképpen az egész világgal kénytelenek foglalkozni. Felmerül a kérdés, hogy annak idején segítette vagy inkább nehezítette a munkájukat a 2007-es schengeni csatlakozás?

Erre szakmai szinten nincs egyértelmű válasz, viszont társadalmi szempontból túlnyomórészt pozitív érveket tudunk felhozni. A schengeni övezetbe való belépés hétköznapi szemmel egyik napról a másikra történt, viszont törvényi és gyakorlati szinten hosszú éves felkészülés előzte meg. Csatlakozásunk után a rendőrgyakorlatban másféle hozzáállást, jogi eszközöket, szolgálatteljesítési módszereket kellett alkalmaznunk. Tehát foglalkoznunk kellett azzal, hogy az egyik napról a másikra megszűnt határellenőrzés ellenére hogyan tudunk mégis gátat szabni annak, hogy különböző egyének vagy akár bűnszervezetek ezt kihasználják. Természetesen ezekre a kihívásokra nemcsak mi válaszoltunk, hiszen vannak európai törvények és normák, melyek azt szabályozzák, hogyan kell eljárni a belső határokon és pótolni a hiányzó ellenőrzéseket annak érdekében, hogy az állampolgárok biztonsága biztosítva legyen, és ezt minden tagállam kisebb-nagyobb sikerrel elsajátította. A 2015-ös és 2016-os év viszont az illegális migráció tekintetében bizonyítéka volt annak, hogy a fent említettek ellenére Európa nem megfelelő módon reagált bizonyos jelenségekre a világban..

Schengen viszont természetesen rengeteg előnyt is jelent, elsősorban állampolgári szempontból. Rendőri szempontból annyit könnyített, hogy már nem kell az addigi határátkelőkön szolgálnunk, viszont a munkánk nem lett kevesebb, mivel a bűncselekményeket felderítő, vagy titkosszolgálati eszközök használata jóval nagyobb mértékű emberi és szolgálatteljesítési odafigyelést igényel, mint azelőtt.

A külső határt illetően Ukrajna felé is lényeges változások mentek végbe az elmúlt 10-12 ében. Erősítettük a védelmet mind technikai, mind személyi szempontból, többszöröztük a rendőri jelenlétet. Ennek eredménye, hogy

tíz év folytonos növekedés után a tavalyi évben 2819 illegális tartózkodású személy ellen kellet fellépnünk, viszont ez évben először tudunk beszámolni évközi stagnálásról, illetve várható 10% csökkenésről a nem legális migrációt illetően.

A szerkezeti felépítésünk biztosítja, hogy megfelelő módon tudunk reagálni egyes kihívásokra. Ezek közül a legnagyobb az illegális migráció elleni harc, ami mindennapos, viszont Szlovákiát a legális migráció is komolyan érinti. Ahogy az ország gazdaságilag előrelépett, úgy az elmúlt években több mint 130%-kal nőtt a túlnyomórészt munkavállalói státusszal Szlovákiába érkező külföldiek száma. Ma több mind 138 000 külföldi él hazánkban, elsősorban ukránok, szerbek, oroszok, vietnamiak, kínaiak, koreaiak, de irániak is. Aki itt szeretne vállalkozni, dolgozni, sportolni, tanulni, családi státuszából kifolyólag huzamosan letelepedni stb., annak az idegenrendészeti alosztályainknál kell tartózkodási engedélyhez folyamodnia.

Évi 23 500-ról csupán három év alatt 54 ezerre növekedett a kérvényezők száma, ami hatalmas kihívás. Ráadásul ebben nincsenek benne azok kérvényei, akik már itt tartózkodnak és például hosszabbítanak, új okmányért, vagy állampolgársági kérvényeikhez kapcsolódó véleményeztetésért folyamodnak, és folytathatnám.

Mennyi idő után van szükség a hosszabbításra?

Ezt a törvény szabja meg és különböző időtartamokról beszélhetünk, a tartózkodás céljának függvényében. Vállalkozás esetében az első engedély időtartama max. 3 év, viszont hosszabbítás estén a gazdasági minisztérium véleményére kell hagyatkoznunk, egyetemi tartózkodási engedély max. 6 év, lektori, önkéntesi, sportolói célokra max. 2 év, munkavállalási tartózkodást pedig 5 évig tudunk engedélyezni. De például ha a munkavállalói szerződés csak két évre szól, akkor az illetőnek két év után kell jelentkeznie.

A tartózkodási engedélyeztetés határozathozással végződik, tehát komplex közigazgatási eljárás, ami maga után vonja más minisztériumokkal való kötelező véleményeztetést is, ha pedig ezt megszorozzuk 54 ezerrel, illetve hozzáadunk más eljárásokat, amelyek nálunk folynak, akkor nem hiszem, hogy volna olyan állami szerv bármely országban, mely ilyen mértékű, rövid időn belül bekövetkezett növekedésre mindennemű kritika nélkül reagálni képes. Be kell, hogy valljam, a kritika pedig érkezett úgy a munkaadók, mint a munkavállalók és a lakosok részéről is.

Milyen intézkedéseket hoztak, hogy mérsékeljék ezt a kritikát?

2017-ben intézkedéssorozat kezdődött ezzel kapcsolatban, mégpedig három irányban: szerkezeti felépítésben, továbbá legiszlatív intézkedésekkel és emberi erőforrások feltöltésével a hálózatba. Az első abban merült ki, hogy a 13 alosztályunk fennhatóságát úgy kellett elosztani, hogy nagyjából egyenlő mértékben legyenek terhelve. Ezen belül az állomány motiválása érdekében megpróbáltuk elválasztani az egyes szakmai munkaköröket, hogy aki szofisztikáltabb tevékenységet végez, magasabb fizetési osztályba tudjon lépni.

Legiszlatív, azaz törvényi intézkedéseken keresztül is próbáltuk egyszerűsíteni a munkát – itt lényeges, hogy az egyes iratokat effektivitási kulcs alapján már el tudjuk osztani az alosztályaink között. Ha egy külföldi történetesen Szerdahelyen kérvényezi a tartózkodási engedélyét, lehetséges, hogy valójában az Kassán kerül feldolgozásra.

Az erőforrásokat illetően lényegében kettős teher szorítását érezzük, nemcsak a munkateher növekedését, de a nyugati régióban tapasztalható állomány hiányát is, ami rendhagyó eszközök felhasználását igényelte.

Mielőtt megtörtént ez az elosztás, Dunaszerdahely hol helyezkedett el ebben a rendszerben a kérvények száma szerint?

Az elképzelt lista alján. 6-7 éve ez az alosztály alig 800 kérvényt dolgozott fel évente, 2015-ben 1766-ot, ma pedig 5200-nál tartunk.

Olyan régióban vagyunk, ahol meghatározó a cégek, vállalkozói szervezetek létesítése, bővítése, mivel a dunaszerdahelyi alosztályhoz tartozik a Galántai és a Szenci járás egy része is. Ez okozta az ugrásszerű növekedést. Idén februártól a Dunaszerdahelyi járás az említett elosztási kulccsal van tehermentesítve, és bízom benne, hogy januártól ez már fokozatosan érezhető lesz. Arról nem is beszélve, hogy az intézkedési folyamatnál az év elején bevezettük az online regisztrációs rendszert, amelyet online kérvénybenyújtási lehetőséggel bővítünk. Ez azt jelenti, hogy otthonról is ki lehet tölteni a kérvényt és időpontot kérni. A rendszert még tovább pontosítjuk a fennálló hibák kiküszöbölése érdekében, viszont az egyes alosztályokon ezzel is próbáljuk csökkenteni az ügyintézés folyamatát. Bízom benne, hogy az elmúlt 3 év megszámlálhatatlan intézkedése után töréspontot tudunk elérni a jövő év folyamán, és megfelelő szolgáltatásokat tudunk majd nyújtani az idegenrendészet terén is, természetesen a biztonsági szempontokat nem feledve.

Ennek fényében Dunaszerdahelyen ugyanakkor infrastrukturális változás előtt is állunk, ugyanis láthatjuk, milyen minősíthetetlen környezetben vagyunk most itt. Az év elején az alosztály átköltözik a Malom utca 2-es szám alá. Ez a költözés ideiglenes, míg lezajlik az Ádor utcai épület átépítése. Találkoztam olyan kérdésekkel, hogy miért nem lehetett ezt hamarabb, de a válasz sajnos egyszerű: erre a célra csak a közelmúltban találtunk megfelelő épületet.

Pozsonyban, Zsolnán, Eperjesen, és Nagymihályban például már volt erre lehetőség tavaly és tavalyelőtt, Újvárban és Dunaszerdahelyen viszont most szabadultak fel épületek, mivel a korábban felkínáltak, figyelembe véve az ár-érték arányt nem feleltek meg.

Miben előnyös a Malom utcai épület?

Nagyobb lesz a klienszóna, és ha esetleg valaki várna is az ügyintézésére, bent lesz rá lehetősége, nem úgy, mint itt, ahol váróterem sincs. Ezenkívül az ügyfélszolgálati ablakok száma is növekszik, itt ugyanis csak kettő van. Arról nem is beszélve, hogy a kollégáim is emberhez méltó környezetben tudják folytatni a munkájukat. Ezenkívül több mint 30-40 rendőr kerül be a hálózatba, többek között a medvei idegenrendészeti központ munkatársai is, így a beérkező ügyiratok folyamatos elosztásra kerülnek. Úgy gondolom, mindez jóval meggyorsítja majd a feldolgozást, a munkaadók hamarabb számolhatnak majd a munkavállalókkal, és jobban tudunk összpontosítani arra is, hogy milyen személyek kerülnek be az országba.

Milyen az elutasítási arány a tartózkodási engedélyeknél?

Az elutasítási arány nem számottevő, hisz inkább arról van szó, hogy a kérvényező, aki teljesíti a törvényben előírtakat, jogosult a tartózkodási engedélyre. Meghatározott okmányokat kell felmutatni , melyeket bizonyos átvilágítási folyamaton keresztül ellenőrzünk, és biztonsági eljárásokat végzünk. Ha bármi bizonytalanság merül fel, és az nem például hamis állítás, vagy hamisítással kapcsolatos, esetleg más bűncselekmény, a kérvényezőnek módjában áll pontosítani további okmányokkal az állításait, alátámasztani a tartózkodási célját.

Gondolom, feltétel a büntetlen előélet is, de ezen belül nincs pardon?

Mint rendőri szervnek, számunkra az engedélyeztetésnek nem annyira az adminisztratív, mint az ellenőrzési része a fontos, amibe az erkölcsi bizonyítvány vizsgálata is beletartozik. Teljesen mindegy, hogy ukrajnai, észak-macedón, kínai vagy akár vietnami az illető, a nemzetközi és diplomáciai szabályozások alapján ellenőrizni tudjuk az okmány hitelességét. Természetesen azért odafigyelünk az egyes ügyek hátterére is. Konkrét példákba nem bocsátkoznék, de el tudom képzelni, hogy ha valaki öt évre visszamenőleg „csak” egy közlekedéssel kapcsolatos kihágást követett el, ami az ő országában akár szigorúbb eljárást is vonhat maga után, ám nem sofőrnek jön ide dolgozni, vagy az is lehet, hogy családösszevonási állandó tartózkodási engedély után folyamodik, akkor ezt bizonyára figyelembe vehetjük, mérlegeljük.

Korábban készítettünk egy interjút Both Péter járási rendőrkapitánnyal, és ő említette, hogy a rendőri állományban nagyon nagyok a hézagok a Dunaszerdahelyi járásban. Említette Ön is, hogy az idegenrendészet sem áll jól ezen a téren, illetve hogy ez rendhagyó intézkedéseket igényelt? Mit értsünk ezalatt?

Azt kell mondanom, nagyon rossz időszakot élünk meg ezen a téren, és ez már eljutott némely keleti alosztályokhoz is, ami eddig ritkaság volt. Én úgy próbáltam megoldást találni a helyzetre, hogy első körben a keleti régiók kollégái jártak ide azonnali kisegítésekre, szolgálatteljesítésre, ami persze nem volt közkedvelt parancs. Majd aminek kollégáim szintén nem nagyon örültek, kissé ellentmondásosan onnan vontam el a legtöbb szabad álláshelyet, ahol a legnagyobb gond van.

Áthelyeztem keletre, abban bízva, hogy az ottani alosztályokon képesek lesznek betölteni azokat, majd a következő törvényi változással utánuk tudom vinni a munkát, tehát az közigazgatási aktákat. Ez végül sikerült, ugyanis az átszervezésnek köszönhetően betöltésre kerültek bizonyos számú adminisztratív munkahelyek, így a dunaszerdahelyi aktákkal foglalkozni tudnak máshol. Az üresedés azonban így is számottevő, százalékban mérve a dunaszerdahelyi hivatalunkban 36%, de van, ahol 44%-ot tesz ki.

2015 óta az emberek jó része a média és a politika interpretációin keresztül értelmezi a bevándorlási válságot. Idegenrendészeti szempontból viszont mekkora ez a krízis?

Folyamatosan analizáljuk, hogy kik számára vagyunk tranzit, illetve célország.

A nem legális migráció Szlovákiában az elmúlt évben 2819 személyt tett ki. Ennyi személy ellen kellett intézkednünk, viszont ha megfigyeljük, mi történik az országon belül, illetve a külső határon, összesen évente kb. 350 személy marad, aki valamilyen módon az ukrán-szlovák határon át próbál bejutni az EU-ba. Ezek főleg vietnami, srí lankai, bangladesi, szomáliai és török származású személyek voltak az utóbbi időben.

Hozzávetőlegesen 1400 azok száma, akiknél a határátkelőkön, repülőtereinken derül fény arra, hogy megsértik az európai tartózkodási szabályokat. Ebben az esetben túlnyomórészt ukrán, albán, de jemeni állampolgárokról is beszélhetünk. Évente kb. 800 személyre tehető, javarészt szerb és ukrán állampolgárokról van szó, akik ellen a belterületen intézkedünk, például az illegális munkavállalásokkal kapcsolatban. Megjegyezném, hogy az eljárási folyamatok a munkaadók ellenőrzését, illetve szankcionálását is magukba foglalják. A fennmaradó rész bizonyos hányada az az illegális bevándorló, akik kamionok, vonatok raktereiben rejtőzve, az ún. balkáni útvonalon érkeznek, akik főleg afgánok, bangladesiek, marokkóiak és pakisztániak.

Az illegális bevándorlók egy része pedig úgymond pszeudoillegális migráns, akik legális úton érkeztek, viszont itt válik a státuszuk illegálissá, például meghaladják a vízum által biztosított tartózkodási időt, illetve hamisítják okmányaikat, vagy a tartózkodási kérvényeikhez szükséges adatokat. Ha más országokhoz viszonyítjuk, akkor ez nem tűnik számottevőnek, viszont szlovákiai viszonylatban nem kevés. Ehhez párosul a prognózis. Nagyon kell figyelnünk, mi történik a harmadik országokban, a balkáni útvonalon, Törökországban vagy Szíriában, bosnyák területeken. Ez pedig állandó tervezést és felkészülést igényel.

Törökországnak ez a fenyegetése, hogy visszaküldi azokat a személyeket, akik elindultak az Iszlám Államért harcolni, Szlovákiát mennyiben érinti, tudni egy számot, akik szlovák állampolgárként indultak el innen?

Természetesen Szlovákia uniós tagként érintett, de konkrét információt ehhez nem tudok fűzni. Nagyon komoly háttérmunka folyik a terrorveszély elhárításával kapcsolatban nemzeti és brüsszeli szinten is, minden rendőri és biztonsági szerv bevonásával. Így hivatalunk szakemberei nemcsak, hogy aktívan részt vesznek a folyamatokban, de javaslatokkal élünk főleg az Országos Rendőrfőkapitányság keretein belül. Fel kell készülni rá rendhagyó szemlélettel, ugyanis európai állampolgárokról van szó, alapvetően magasfokú utazási/mozgási jogkörrel. Ezt kiemelt részének tartom a mostani tevékenységünknek, hisz a médiában is megjelent pár éve, hogy néhány terroristaként megjelölt személy járt Szlovákiában is. Az ügyállások alapján, természetesen voltak, akiket letartóztattunk, tolonceljárásokat is folytattunk velük kapcsolatban.

A 2800-as szám, amit említett az illegális bevándorlókat illetően, mennyiben érintette a dunaszerdahelyi alosztályt?

Ez az alosztály inkább egységes parancsnokság alatti biztonsági akciókban vesz részt, a legtöbb tolonchatározatot viszont a kelet-szlovákiai és a pozsonyi alosztályok hozzák.

A dunaszerdahelyi alosztály jórészt a Metrans cégnél feltartóztatott illegális bevándorlókkal kapcsolatosan járt el, más esetekben a tolonchatározatait például a medvei idegenrendészeti központon keresztül érvényesíti, amely a gálszécsivel (Sečovce) együtt a szabadságuktól megfosztott személyekkel, illegális bevándorlókkal és az említett határozatok végrehajtásával foglalkozik.

Az utóbbi évben a legnagyobb probléma az ún. vietnami szakasszal volt. Az év elején másfél éves munka eredményeképp egy bűnszervezet került felderítésre, mely annyi embert volt képes csempészni, hogy ez azonnal megmutatkozott az idei statisztikában. Hosszabb ideje dolgoztunk ezen és sikeresen lezártuk. Ugyancsak az új modus operandi a külső határunkon kisebb repülőgépekkel való csempészet, ami ellen próbálunk fellépni. Amint az új ukrán kormány felállt, első utam főhatárügyi kormánybiztosként Kijevbe vezetett, tárgyalásunk kiemelt témája volt az effajta illegális migráció és árucsempészet megfékezése. Összevont erővel fogunk fellépni, a szlovák légierő helikopteres és radarfelderítési szakaszainak bevonásával is.

Külön figyelmet érdemel az embercsempészet és kizsákmányolás elleni harc. E téren több, a Legfőbb Ügyészség által jóváhagyott nemzetközi vizsgálati csoportot állítottunk fel. Sajnos több olyan, a médiában is megjelent felderítésről tudunk beszámolni, amelyek szexuális, munka-kizsákmányolási, vagy kényszerházassági ügyeket érintenek. Ezeket csakis a kimagasló nemzetközi együttműködés által lehet végrehajtani, ami az operatív és vizsgálótiszt kollégáim érdeme. Kiemelhetem a brit, német, osztrák, magyar, cseh, lengyel együttműködésünket, de az Europol által nyújtott támogatásokat is.

Az illegális migrációt illetően mi számít kirívó esetnek – például hova sorolhatjuk azt, amikor a közelmúltban gyerekek egy csoportja szállt le egy konténeres szerelvényről Dunaszerdahelyen?

Sajnos azt kell mondanom, hogy az ún. metransos estek nem kirívóak. Mi azt gondoljuk, hogy ez egy taktika. A kiskorúakat küldik előre, és ha nekik sikerül valamilyen módon bejutniuk az unió területére, majd valamilyen menekültügyi vagy tartózkodási státuszt szerezniük, akkor az európai törvényeket kihasználva a családegyesítés útján a családtagok is könnyebben tudnak a későbbiekben beutazni. Hozzá kell tenni, hogy természetesen számukra nem célország, hanem tranzitország vagyunk.

A legkirívóbb esetek, amelyek sérüléssel, halállal végződnek, mint az essexi tragédia Angliában.

Szlovákiai viszonylatban is történtek olyan esetek, amikor valakik megfagytak, vagy kimerültségbe haltak bele a külső határon. Vagy amikor beteg emberek érkeznek, akik magukkal szemben is felelőtlenül viselkednek, nem mérik fel a környezetet és erejüket. Sokszor az embercsempészek szívtelensége és pénzéhsége hozza olyan helyzetbe a bevándorlókat, hogy kirívó eset lesz belőle, de sajnos fegyverhasználatról is beszámolhatok.

Mi a hivatalos eljárás gyerekek kapcsán?

Meg kell különböztetni, hogy olyan gyerekekről van-e szó, akik egyértelműen kiskorúak, vagy olyanokról, akik a felnőttkorhoz közeliek.

Óriási kritikának voltunk kitéve emberjogi szervezetektől, mivel az idegenrendészeti törvény értelmében addig, amíg nem bizonyosodik be, hogy valakik kiskorúak, úgy járhatunk el velük szemben, mintha felnőttek volnának. Viszont nagyon korrektnek tartom, hogy ezeket a személyeket kötelesek vagyunk orvosi ellenőrzés alá vetni. Az illető csuklócsontjainak röntgenvizsgálata alapján szakvélemény határozza meg a hozzávetőleges életkorát. Ha a szakvélemény alapján hozzávetőleg például 18 és fél, de akár 17 éves is lehet, mi már úgy járunk el, mintha kiskorú lenne.

A további általános eljárás szerint a kiskorúakat a gyámhatóságnak adjuk át, majd az erre kijelölt megfelelő otthonba kerülnek. Az említett dunaszerdahelyi esetekben is volt ilyen orvosi eljárás.

Tudni kell, hogy különböző folyamatokat eszközölünk, de soha nem egyedül, hanem nemzetközi szintű operatív, felderítési munkán keresztül. Próbálunk a lehető legtöbb információhoz jutni, előre megtudni a külföldi partnerszervek által, hogy mi várható, és megpróbáljuk elejét venni az illegális migrációnak. Minden hatáskörünk terén első szempontunk honfitársaink biztonsága.

(Szilvási Tibor)