Bemutatták a Vizeskönyvet, a Kukkónia sorozat legújabb kötetét Dunaszerdahelyen

Vizeskönyv címmel jelent meg a Kukkónia könyvsorozat negyedik része. A könyv bemutatójára tegnap késő délután került sor a dunaszerdahelyi MOL Aréna VIP Bronz termében.

Bemutatták a Vizeskönyvet, a Kukkónia sorozat legújabb kötetét Dunaszerdahelyen
Fotók: Cséfalvay Á. András- További felvételekért kattints!

A bemutatón a könyv szerzőjét, Derzsi Bernadettet, valamint a könyv csodaszép fotóit készítő Dömötör Edét faggatták. Kellemesen telt a beszélgetés, a megjelentek érdeklődve hallgatták Bernadett és Ede élményeit, ugyanis a könyv készítői elárultak néhány kulisszatitkot, valamint több kedves, vicces kis történetet is megosztottak hallgatóikkal.

„Az első két könyv inkább a múltunkat tárta fel. Ezeket még a kolléganőm, L. Horváth Katalin írta. Jómagam a harmadik könyvnél cseppentem bele ebbe a történetbe. A harmadik kötet már a jelenünket boncolgatta. Foglalkoztunk benne a hagyományokkal, az itt élő emberekkel és kicsit a környezetünkkel is. Már ekkor megszületett a negyedik, most megjelent könyv ötlete, hiszen itt élünk a Duna ölelésében egy szigeten, még sincs fogalmunk arról, hogy mi rejlik a lábunk alatt” – mondta el portálunknak Derzsi Bernadett.

Bernadett és Ede munkájuk során rengeteg új információval gazdagodtak. Megismerkedtek a vízzel kapcsolatos negatív jelenségekkel, problémákkal, ugyanakkor meseszép helyeket is bejártak. Elmondásuk szerint sokat tanultak a környezetünkről, a vízi élőlényekről, az ivóvízről, s még sorolhatnánk.

„Az ivóvizünk sajnos nagyon problémás, főként az atrazin szennyezés miatt, valamint a dán sertéstelepek is nagyban befolyásolják a talajvizünk minőségét, ami szintén eljuthat az ivóvízkészletünkig. Az ivóvíz az egyik alapköve az emberi létezésnek. Bár a jelenlegi helyzet elég súlyos, mégis úgy gondolom, még nem késtünk el, még tudunk ezen változtatni. Ami kissé menthetetlennek tűnik, az a csicsói szakajtás, a Lion-tó és környéke. Ezt a területet borzasztóan elhanyagolják. Újra életre kellene kelteni e vidéket, ugyanis hatalmas kincset rejt, a vízben és akörül 350 növényfaj él. Ahogy mondtam, menthetetlennek tűnik, én mégis bízom abban, hogy történni fog valami, ami javulást hoz”

– fejtette ki a szerző.

A Vizeskönyv közel 200 oldalon keresztül taglalja a Csallóköz vízi világát. A könyv alkotói odafigyeltek arra, hogy ne csupán a Csallóköz egy részét mutassák be, igyekeztek az egészet felkutatni. A könyv külön fejezetekre osztott. Bernadett a Lionnal, a nagyléli sziget rehabilitálásával, a hódokkal és a nutriákkal, valamint az ivóvízzel foglalkozó részt említette kedvenceként, ugyanakkor hozzátette, az összes téma közel áll a szívéhez. A tartalmat illetően kontrasztok jellemzik a kiadványt: pozitív töltetű témákkal és veszélyt jelentő problémákkal egyaránt foglalkozik.

A Kukkónia legújabb kötete mondhatni egy képeskönyv, hiszen megannyi káprázatos fotó szerepel benne. A természetfotók mellett néhány divatfotó is került az oldalakra, mely kicsit tarkítja a könyvet, változatossá, elegánssá, egyedivé teszi azt. A képek szinte mesélnek. Hűen ábrázolják mindazt, amit a szerző szavak formájában ad át az olvasónak. Sőt, attól talán még egy picit többet is elmondanak Dömötör Ede felvételei.

„Nem vagyok természetfotós, ezért igazán nagy kihívást jelentett számomra ez a feladat. A riporteri munkám során szerzett tapasztalataimat azonban remekül a segítségemre tudtam hívni, hiszen ez a fotózásnak az a műfaja, ami talán a legtöbb területet felöleli. Továbbá a könyvben nem csupán természetfotók szerepelnek, riportfotók egyaránt helyet kaptak benne” – mondta Dömötör Ede, aki a kérdésre, hogy melyik volt a kedvenc helyszíne, gondolkodás nélkül rávágta, hogy a Tőkési-ág.

„Olyan tiszta vizet, mint ami ott van, még a Csallóközben nem nagyon láttam. Teljesen lelátni a fenekére, még a benne található édesvízi szivacsot is láttuk.”

Bernadett kiemelte, a könyvben nagyon sokak keze benne van, elkészülését rengeteg háttérmunka tette lehetővé.

„A borítón hiába van csak Ede és az én nevem, a könyv nem csupán nekünk köszönhető. Óriási köszönet jár az összes riportalanyomnak, akik számtalan információval láttak el bennünket. Az Új Nő szerkesztősége, Nagyvendégi Éva és Renczes Péter voltak azok, akik elvégezték az utolsó, ámde kiemelten fontos ecsetvonást”

– húzta alá Bernadett.

SzC