„Az emberiség nagyon elvont fogalom” – karanténkérdés Bolemant Lillának

RN: Az esélyegyenlőség szempontjából milyen társadalmi változásokat fog előidézni a világjárvány?

BL: Egy olyan egyszerű szó, mint az esélyegyenlőség sokakban rögtön ellenérzéseket vált ki. Veszélyeztetve érzik magunkat, azt gondolják, hogy ha a hátrányos helyzetben lévőknek segítő kezet nyújtanak, azok rögtön elveszik az életterüket. Sajnos erre az érzésre épít és ezt erősíti a politikai hatalom is. Néha azonban érdemes elgondolkoznunk a szavak értelmén. Az esélyegyenlőségnek mint nagyon sok, az emberekkel való egyenlő bánásmódra utaló szónak sokféle jelentést tulajdonítanak, pedig semmi mást nem jelent, csak azt, amit a Biblia is kimond: „Szeresd felebarátodat!”. Vagyis add meg neki azt az esélyt, hogy szabadon élhessen, szabadon gyakorolhassa a vallását, tanulhasson, dolgozhasson, utazhasson, családot alapíthasson, egyedül élhessen és még sorolhatnám. És tedd ezt mindenféle előítéletek nélkül: ne ítélkezz, hogy meg ne ítéltessél!

Azok, akik manapság a keresztény értékek védelmének a jelszava alatt bántanak másokat csupán azért, mert más a bőrszínük, a nyelvük, a vallásuk, a nemi identitásuk, azok éppen a keresztény szeretet ellenében cselekednek és beszélnek.

Sajnos a világjárvány idején úgy látszik, ez még inkább felerősödött, hiszen látjuk, hogy akár Szlovákia, akár Magyarország kormánya hogyan igyekszik felhasználni ezt a „lehetőséget” arra, hogy megerősítse a hatalmát, többek között az olyan intézkedésekkel, amelyek az esélyegyenlőséget gyöngítik. A magyarországi hatalom például éppen most utasította el a nők elleni erőszak felszámolása egyezményének beemelését a magyar jogrendbe, a szlovák parlament, miután még a karantén előtt megtette ugyanezt, most odáig ment, hogy még az ombudsmani jelentést sem volt hajlandó tudomásul venni, ami óriási szégyen, és nagyon rossz hír az országra és a társadalom „gyengébb” felére nézve, mert ugyan kitől várhatnak segítséget, ha az ország parlamentje elutasítja a problémáikat, az azokkal való foglalkozást, miközben arról papol, hogy a családokat fogja támogatni.

A család védelmébe bele kellene, hogy tartozzanak most például azok a gyerekek, akiknek nincs számítógépük, internetes hozzáférésük, nekik vajon hogyan „segít” a távoktatás? Vagy hogyan oldja meg egy egyedülálló szülő, aki jó esetben nem veszítette el a munkáját, hogy dolgoznia kell a munkahelyén vagy otthon? Persze, aki eddig is a megélhetéséért küzdött, most milyen segítségre számíthat? A hírek alapján azt hihetnénk, hogy nálunk csak középosztály és felsőbb osztályok vannak, a rosszabb helyzetben élőkkel mintha nem foglalkozott volna a válságstáb.

Nem beszélve a bántalmazott nők, gyerekek és idősek helyzetéről, akik most sokkal inkább ki vannak téve a lelki és testi agressziónak, mint máskor, hiszen be vannak zárva egy olyan emberrel, aki folyamatosan bántalmazta őket eddig is, vagy éppen a járvány miatti bezártság váltja ki belőle azt az agressziót, amely eddig ott lappangott benne. Ráadásul most a segítségnyújtás és -kérés lehetősége is korlátozott, hiszen még ha működnek is például a segélyvonalak, egy bántalmazott embernek nincs lehetősége a napi 24 órás együttlét-ellenőrzés miatt segítséget kérni. A segélyvonal mellett e-mailcímet is létrehoztak a segítő szervezetek, talán így valamivel könnyebben juthat információkhoz a bántalmazott, de vészhelyzetben így is nagyon nehéz a segítségkérés. A járvány miatt kialakult helyzet tehát inkább negatívan befolyásolja az esélyegyenlőséget.

Azt remélem, hogy a járvány után viszont újra és még nagyobb erővel felléphetünk majd a gyengébbek érdekében, de a mostani kormánnyal szemben ehhez nagyon nagy erő kell majd!

RN: Miképp profitálhat ebből az időszakból az emberiség?

BL: Szeretném azt mondani, hogy az ember kicsit átgondoltabban fog talán viselkedni, jobban odafigyel az embertársaira és a környezetére, de e téren szkeptikus vagyok. Azok az emberek, akik eddig is érzékenyen reagáltak a környezetük igényeire, még elmélyültebben foglalkoznak talán majd a bolygó túlélésének kérdéseivel, és persze a mellettük élő emberek igényeivel is. Biztosan lesznek, akik mostanában döbbennek rá az élet végességére, és ez hatással lesz a további életvitelükre, de ez lehet akár negatív hatás is.

Az emberiség pedig nagyon elvont fogalom, és azt gondolom, globálisan is hoz változásokat ez a járvány, de ezt csak később fogjuk tudni felmérni, hogy a hatalmi, gazdasági vagy az emberi tényező változik-e nagyobbat és milyen irányban.

RN: Egyebek mellett mi az az egy dolog, amire megtanított a világjárvány?

BL: Új dolgot nem tudom, tanultam-e. Új dolgokat sem igazán tapasztaltam, mert az emberek a várt módon reagáltak, ki-ki a saját vérmérséklete és ideái szerint a segítség, megértés és a konspirációs elméletek gyártása közötti skálán.

Végre rá voltam kényszerítve arra, hogy ne száz dologgal foglalkozzam egyszerre, és az időmet úgy használjam fel, hogy több jusson egy-egy fontos tevékenységre, amelyeket eddig gyakran halogattam. A sok utazás és vele együtt több tevékenység kimaradt, ezért több időm volt elmélyedni a számomra legfontosabb dolgokban, mint az irodalom kutatása, olvasása és az irodalomterápia, amely az esélyegyenlőségi munkámnak is része. Szerencsére ez utóbbi virtuális terápiaként is végezhető. Talán azt tudatosítottam végre igazán, hogy a kevesebb néha több!

Bolemant Lilla fotóját Somogyi Tibor készítette.

Bővebben: Womanpress Kiadó

Récsei Noémi önálló beszélgetőestjei

Kapcsolódó cikkek:

• „A járvány alázatra int” – karanténkérdés Tóth Krisztinának

• „Most a korábbi vetéseink aratása következik” – karanténkérdés Limpár Imrének

• „A zajban és a rohanásban elfeledkezünk a múltról” – karanténkérdés Mészáros Andrásnak

• „…mintha hadiövezetbe indulnék” – karanténkérdés Szamosi Zsófiának

• „A vuhani számok láttán megtorpant a propagandagépezet” – karanténkérdés Hizsnyai Tóth Ildikónak

• „Már most írják a darabokat, gyűjtik az ötleteket filmekhez” – karanténkérdés Tenki Rékának

• „Fel fog értékelődni a laikusok szerepe a gyermekvédelemben” – karanténkérdés Dr. Gyurkó Szilviának

• „Gyakran gondolok a nagyszüleimre. Szeretnék tőlük bocsánatot kérni” – karanténkérdés Grecsó Krisztiánnak

• „Azt hiszem, most kezdődik a 21. század” – karanténkérdés Hégli Dusannak

• „Többször átértékeltem magamban a baj fogalmát” – karanténkérdés Hadas Krisztának

• „Szakmai szempontból az a legnagyobb veszteség, hogy tehetséges, szorgalmas, megbecsült kollégáktól kell megválnunk” – karanténkérdés Vrabec Máriának

• „Ha szakadékba nézel, a mélység is visszanéz beléd” – karanténkérdés Hercsel Adélnak

• „A molekuláris genetikai analízisek sokat segítenek a vírus feltérképezésében” – karanténkérdés dr. Tóth Tar Évának

• „Az elszigeteltség, a távolság nagyon erős önismereti helyzetet generál” – karanténkérdés Paár Juliannának

• „Azért nem kis dolog az, amely az emberiség egészét minden kontinensen négy fal közé zárja” – karanténkérdés Lackfi Jánosnak