#All For Jan: "Ne legyünk cinikusak, ne mondjuk, hogy a haláluknak volt értelme!"

2020. február 21. - 23:30 | Régió

Dunaszerdahelyen először tartottak megemlékezést a két évvel ezelőtt meggyilkolt újságíró, Ján Kuciak és menyasszonya, Martina Kušnírová emlékére. Érte a múltban kritika a dél-szlovákiai településeket az országos megmozdulásokat kiváltó borzalmas kettős gyilkosságra adott reakció hiánya miatt, némelyekben pedig önkritika is megfogalmazódott. Ennek egyik eredménye volt a mai, civil kezdeményezésből született, és az országos, Tisztességes Szlovákiáért kezdeményezéstől is függetlenül megrendezett esemény, melyre meghívást kapott az egyik volt államfőjelölt, a tudós Robert Mistrík is.

#All For Jan: "Ne legyünk cinikusak, ne mondjuk, hogy a haláluknak volt értelme!"
Fotók: a szerző - További felvételekért kattints!

A megemlékezés első részében azonban még nem ő, hanem Hrapka Zsófia, a dunaszerdahelyi magángimnázium diákja idézett a Hálózat c. filmből magvas beszédet, majd Mészáros Lajos jogász következett, aki arra emlékeztetett, hogy "Kuciak személyében egy olyan embert vesztett el közösségünk, aki hivatását gyakorolva, őszintén és elszántan szeretett volna hozzájárulni ahhoz, hogy igazán élhető legyen ez az ország mindannyiunk számára. Emellett pedig saját, egyáltalán nem hivalkodó életét szerette volna élni, a mindennapokban boldogulni, örülni és örömet okozni."

Véleménye szerint a gyilkosság utáni első reakció a döbbenet volt, hiszen senki nem gondolta volna, hogy ma ez megtörténhet.

"És mégis: egy napon az újságíróba, aki az objektív tájékoztatással élve kereste az igazságot, aljas módon belefojtják a szót."

Az okok keresése haragot szült és cselekvésre ösztönzött: "mi sem, a mi régiónk sem volt közömbös az iránt, ami történt. Sokan voltak közülünk, akik a kezdetektől ott voltak Pozsonyban, hogy leróják kegyeletüket az áldozatok előtt, és hogy kinyilvánítsák, egy tisztességesebb országban szeretnének élni. Mások az éterben hallatták a hangjukat és hangsúlyozták, hogy ami történt, az soha nem ismétlődhet meg. És volt olyan is közöttünk, aki első könyvét Ján és Martina emlékének ajánlotta. Nem, nem maradtunk, nem maradhattunk közömbösek."

Mészáros Lajos emlékeztetett arra, hogy "a fiatal újságírónak nem volt hatalma. Eszközei csupán a szavak, az igazságérzete, a tehetsége, és persze az olvasói, a nyilvánosság voltak. (...) Ám annak ellenére, hogy számos oknyomozói felismerése és leleplező írásai nyomán a bűnözőket, a korruptakat kellett volna felelősségre vonni, végül ő és Martina viselték a szomorú következményeket. Pedig nem pont fordítva kellett volna lennie?

Nem pont a rendszernek kellett volna megvédenie Ján Kuciakot ahelyett, hogy kiszolgáltassa őt gyilkosainak?" - tette fel a kérdést.

Úgy véli, "a válasz talán itt van a szemünk előtt: a korrupt döntéshozók és hatalommal visszaélők számára a nyilvánosság, vagyis mi magunk vagyunk az igazi ellensúly." Figyelmeztetett arra, hogy "az álhírek virágzó korában, a propaganda reneszánszában van talán a valaha volt legnagyobb szükség a független, tényekkel dolgozó, objektív szemléletű és tárgyilagosan kritikus újságírókra. Kuciak szomorú példája pedig azt mutatja, hogy az ilyen újságíróknak pedig ránk, a társadalom mindennapi támogatására van létfontosságú szüksége".

Leszögezte, Ján halála megmutatta, hogy az állam, ha nem képes megvédeni minden állampolgárát, kimondhatatlan szenvedések okozója is lehet. "Ján azért harcolt, hogy Szlovákia ne legyen szenvedések okozója, hanem, hogy egy modern, igazságos állam legyen" - hangsúlyozta.

"Úgy, ahogy az újságírók, mi sem törődhetünk bele, ezáltal pedig nem lehetünk közönyösek a közügyek iránt és nem felejthetünk. Emellett pedig minden egyes adandó alkalommal ki kell állnunk az igazság és annak feltárói mellett, hogy megmutassuk, nincsenek egyedül. Legalább ennyivel mindannyian tartozunk Ján és Martina emlékének" - fogalmazott Mészáros Lajos.

Mészáros Lajos beszéde:

Az őt követő Robert Mistrík arra hívta fel a figyelmet, hogy "mindannyiunknak, akik itt állunk, hatalmas szerencséje, hogy ezen a világon vagyunk. (...) Az élet mindenek felett áll, minden anyagi dolog, minden hatalom, minden vallás felett." A gyilkosságot, kivégzést pedig a legrosszabbnak tartja, amit egy ember elkövethet.

"Janko és Martina meggyilkolása mindig is a politikával függ majd össze, és ugyan sok mindent mozgásba hozott a haláluk, az életük értékesebb. Szüleik elvesztették gyerekeiket. Ne legyünk cinikusak, ne mondjuk, hogy a haláluknak volt értelme. A gyilkosságnak nincsen értelme" - húzta alá.

A meggyilkolt fiatalok szüleinek üzenve azt mondta, "átérezzük fájdalmukat, és ha valamivel tudjuk is enyhíteni, azt csupán önök iránti csodálatunk szimbolikus tolmácsolásával, hogy tisztességes és bátor gyermekeket neveltek. Bocsássák meg mindannyiunknak, hogy nem tudtuk őket megvédeni!"

"Beszélhetünk különböző nyelveket, szimpatizálhatunk különböző pártokkal, különböző történelmi terhek nehezedhetnek ránk, de soha nem engedhetjük meg a gyilkolást" - jelentette ki.

Hozzátette, "legyünk jók egymáshoz, de soha ne feledkezzünk meg a rosszról, amelynek soha nem szabad győzedelmeskednie a tisztesség és a szeretet felett".

Végezetül a magángimnázium diákja, Csóka Zsófia állt fel a lépcsőre, és söpört végig gondolataival a mintegy 150 fősre hízott tömegen.

"Kopogtak, kinyitotta az ajtót és lelőtték. Bementek a házba és lelőtték a menyasszonyát is. Csak képzeld el… megbeszélitek otthon, hogy a csajod csinál kaját, majd megnéztek valami vígjátékot, erre kopognak és lőttek a tervnek. Lőttek."

Hangsúlyozta, "a 21.században ilyen történik, amikor már elviekben mindenkit elfogadunk, legyen az fekete, fehér, vagy szivárványszínű, lelőnek valakit, aki csak a munkáját végezte. Jól. Végezte." Emlékeztet rá, "a mi generációnk hivatalosan kimondott szabadság nélkül valószínűleg eret vágna, hiszen lételemünk, vágyunk rá, kell a szabadság és elvileg létezik is. Ezek után mondhatjuk, hogy létezik?"

"Bár nem lehet különbséget tenni halál és halál között, de ha bármit is képviselsz és vállalod annak következményeit, akkor nemcsak egy ember vagy, hanem egy eszme is, ami a te lényedből árad. Arra kell törekednünk, ha egy nap meg is halunk, az eszme, amit képviseltünk, ne haljon meg. Megölték az újságírót, de az igazságot nem ölhetik meg" - fogalmazott.

"Megöltek egy újságírót. nálunk. A környéken. Te, aki ezt hallgatod, érted is beszélek. Értünk beszélek, mert mi vagyunk itt a jövőbeli politikusok, ország vezetői, ügyvédek, bírók. Ez mind a mi generációnk feladata lesz valamikor. Mi teremtjük meg az ország légkörét. (...) Rengetegen kérdezik, mi lesz a jövőmmel, mi lesz velem, belőlem. El kellett döntenem, mit akarok csinálni. És én újságíró leszek" - zárta szavait a végzős Csóka Zsófia.

A megemlékezés ezt követően mécsesek gyújtásával zárult, majd az NFG-ben folytatódott, ahol Szigeti Lászlót, a Kalligram kiadó alapítóját és Rácz Vincét, a Pátria rádió munkatársát kérdezte Kálmán Norbert.

Bondor Jusztina, a magángimi diákja énekelt, miközben a jelenlévők elhelyezték mécseseiket:

(SzT)