1848/49-nek szerdahelyi hősei is voltak!

2019. március 16. - 18:05 | Régió

Nagy Attila dunaszerdahelyi helytörténész a pénteki megemlékezésen elhangzott beszédében ejtett néhány szót azokról a hősökről, akik korabeli vagy későbbi szerdahelyiként kivették a részüket a forradalomból és a szabadságharcból.

1848/49-nek szerdahelyi hősei is voltak!
Illusztráció - Fotó: Paraméter

„Hála Istennek, sokat hallhattunk a mártír Petőcz György Pozsony megyei alispánról, aki 500 honvédet újoncozott, és emiatt agyonlövetett, vagy Szini Sebő Alajos huszárőrnagy régi korokba illő lovagi vitézségéről a tábióbicskei csatában, amikor egykori barátját, Riedesel bárót a csatatéren párbajban legyőzte. Arról azonban kevesebb szó esik – vagy talán mondjuk ki: felénk eleddig nem is nagyon hallottunk róla – hogy innen, ennek a városnak a kebeléből kiket emelt a haza oltárára az 1848-as forradalom forgószele” – jegyezte meg.

Említést tett az egykor szerdahelyi Babirák Mátyás hadnagyról, továbbá Mihálcsek István hadnagyról, aki dunaszerdahelyi postamesterként is tevékenykedett, ám ’48-ban élelmezési tisztként a komáromi várban szolgált Klapka György mellett.

Szintén a komáromi várőrségnél, a 8. hadtestben teljesített szolgálatot vezérkari hadnagyként Loóg Móric ügyvéd, a későbbi dunaszerdahelyi telekkönyvvezető. Csavojszky Vince későbbi dunaszerdahelyi jegyző a vár térparancsnokságának főhadnagyaként szolgált annak kapitulációjáig.

Az akkoriban huszonéves Zsitvay Gyula őrmester elszökött a 19. Schwarzenberg gyalogezredből, ám a 3. hadtest kötelékében jelen volt a világosi fegyverletételnél.

Az 50. Hunyadi honvédzászlóaljnál töltött be hadbíró főhadnagyi rangot Krascsenits Ferenc, az alsó-csallóközi kerület későbbi országgyűlési képviselője.

Szelle István főhadnagy önkéntesként a Pozsonyban alakuló 4. Honvédzászlóaljnál jelentkezett, majd harcolt a délvidéki és erdélyi hadszíntereken, eredményessége okán pedig maga Bem tábornok tüntette ki a katonai érdemjel 3. osztályával.

Nagy Attila beszélt arról is, hogy talán Krascsenics és Szelle volt a két utolsó csallóközi, akik látták élve Petőfi Sándort, ugyanis később azt mesélték, hogy a segesvári csata előestéjén vele együtt boroztak.

Említést tett Szerdahely, Előtejed, Nemesszeg, Újfalu szülöttjeiről, Takácsy Miklós hadnagyról, Szighethy Pál főhadnagyról, Deák Lajos hadnagyról és Orosz Lajosról, a 98. honvédzászlóalj hadnagyáról.

A Jellasics elleni harcokban vett részt a sikabonyi Gálffy Ignác hadnagy, aki szintén végigküzdötte a szabadságharcot. Vele együtt három testvére, József, Béla és György is részt vett a csatákban.

Nagy Attila emlékeztetett Bertalanffy János esetére, aki fiatalként „Vasváry Pál szabadcsapatában harcolt főhadnagyként, s egy alkalommal csapatával az ellenségtől elfoglalt egy „szekerész különítményt” – 500 nyeregnyi felszereléssel, 1000 pár csizmával”.

Akkoriban édesapja, Bertalanffy Antal bérelte a szerdahelyi Sárga kastélyt, ám az ott elszállásolt osztrák tábornok, Collosedo herceg figyelmeztette őt, hogy fia lépjen át a „rendes honvéd zászló alá”, mivel rablónak tekintették volna, ha így elfogják.

Nagy Attila felsorolt még néhány nevet abból a időből: Mészáros Lázár jegyzőét, őrmesterét, Pápai József őrmesterét, Szighethy Gáspár ügyvédét, őrmesterét, Mihályfi Mihály bognárét, tizedesét, Tilovits Pál csizmadiáét, tizedesét, továbbá a közhonvédokét, Banyák János zenészét, Biró Sándor napszámosét, Buják János napszámosét, Derzsi Mihály csizmadiáét és Sárközi Mátyás zenészét.

Kapcsolódó cikk:
Hájos: Néha nem ártana belenézni a tükörbe!

(SzT)