16 év után új, állandó tárlat nyílt a szlovákiai magyar paraszti életről Pozsonyban
Étel, ital, álom… - Mindennapok és ünnepek a nép életéből címmel nyílt állandó néprajzi kiállítás Pozsonyban, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma galériájában, február 20-án.
A kiállítás célja bemutatni a szlovákiai magyarok népi kultúráját, a napi munkát a hozzávaló eszközeivel, s az ünnepeket a hozzá tartozó hagyományaival. A múzeumnak tizenhat év után sikerült felújítania a már meglévő néprajzi kiállítását, ezáltal aprólékosabb betekintést nyerhetünk gyökereink, őseink életébe.
Az ünnepélyes megnyitó a dunaszerdahelyi Varga Zaránd furulyajátékával vette kezdetét. Zaránd az est folyamán hegedű-előadással is szórakoztatta a megjelenteket, kiket Branislav Panis, a Szlovák Nemzeti Múzeum főigazgatója köszöntött. Branislav Panis továbbá örömét fejezte ki a kiállítás létrejöttét illetően, s köszönetet mondott az igazgatónőnek, Jarábik Gabriellának a kitartó munkájáért.
A megnyitón részt vett Rigó Konrád, a kulturális minisztérium államtitkára, aki a következőképpen szólt: „Jelentős ez a nap, mégpedig több szempontból is! A kérdésekre adott válaszok ugyanis igazolják azt a programot, amit 2001-ben fogalmazott meg a Magyar Kultúra Dokumentációs Központja, majd egy évvel később a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma. A Szlovák Nemzeti Múzeum tagintézményeként működő magyar múzeum 2003 májusában nyitotta meg első állandó kiállításait ebben a történelmi épületben, a Brämer-kúriában. Akkor a néprajzi kiállítás csaknem egésze múzeumi kölcsönzésekből állt össze, és most, közel 16 évvel később egy új állandó kiállítás megnyitóján találkozhatunk, amikor az Étel, ital, álom… - Mindennapok és ünnepek a nép életéből című tárlat esetében a gyűjteményi tárgyak túlnyomó többsége már a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma etnográfiai gyűjteményének féltve őrzött kincsei” – fogalmazott.
Rigó Konrád
Úgy véli, egy állandó kiállítás megnyitója mindig hordoz magában valami bizonytalanságot, főképpen, ha egy korábbi állandó kiállítást váltunk egy újjal.
„Ez pedig az állandónak nevezett kiállítás ideiglenessége! Pedig nem titok, hogy egy állandó kiállítás időtartama mindössze 5-10 év, a korábbi – Hagyományok és értékek c. kiállítás – ennél sokkal tovább szolgálta a tárlatlátogatókat. Az új állandó kiállítás komoly szellemi alkotás, mindig az adott korszak és alkotóinak tükre. Mintegy igazolása Marcel Proust muzeológusok által gyakran idézett gondolatának, hogy A valódi utazás nem az, amikor új tájakat fedezünk fel, hanem az, ha új szemmel nézzük az ismerős vidéket” – emlékeztetett.
Elsőrendű feladatnak tartja, hogy a látogatók megismerésén keresztül készüljenek a korszerű, érthető, szakmailag megalapozott és hatásos kiállítások. „Bármennyire is a régmúlthoz kötődik számunkra a múzeum fogalma, mégis szakmai és kulturális létkérdés, hogy új szemmel, új szempontokból nézzük az ismert tárgyakat, ami kommunikálni képes a látogatók igen változatos csoportjainak tekintetével” – szögezte le Rigó.
Az államtitkár szavait követően Jarábik Gabriella hangsúlyozta, a tárlat csakis az összefogásnak hála valósulhatott meg, így köszönetet mondott minden együttműködő intézménynek, magánszemélynek. Elmondta továbbá, büszke az elmúlt tizenöt évben elvégzett munkájukra, valamint arra, hogy a megnyílt tárlatban szereplő tárgyak többsége immár a múzeumuk tulajdonában áll.
A kiállítást annak kurátora, Danter Izabella méltatta. Kifejtette, tematikus egységei a gazdálkodási módok, a háziipar, a házimunkák, a lakáskultúra, az öltözködés, a népművészet és a szokásvilág eszköztárának nevezetes tárgyi és szellemi emlékeiből válogatnak a 19. század közepétől napjainkig. A kiállítást Arany Adalbert László és Lipcsey Gyula az 1940-es és 1950-es években készült fotói egészítik ki.
„A 19. század közepétől napjainkig a gazdálkodás különböző formái honosodtak meg. A pásztorkodás és az állattartás, valamint a földművelés és a növénytermesztés a paraszti gazdálkodás alapágazatait képezték és az élelem bebiztosításának meghatározó forrásai voltak” – húzta alá a kurátor. Hozzátette, a hagyományos gazdálkodáson belül a háziipar és a házimunkák különböző formái fejlettek voltak.
„A természetben fellelhető anyagokból szerszámokat és más eszközöket készítettek. A vászonkészítéshez szükséges kenderfonál előállítása az elmaradhatatlan éves munkákhoz tartozott, mivel a kendervászon nemcsak a ruházkodásban, a lakásbelsőben és a háztartásban, hanem a gazdaságban is elengedhetetlen volt. Az ünnepi textíliákat és a viseleti darabokat kézzel hímezték ki a lányok, asszonyok” – fejtette ki.
Danter Izabella
Beszélt arról is, hogy a paraszti társadalomban a családi élet központjában a lakóház állt, ahol gyakran három-négy generáció élt együtt. A lakásbelsőt úgy alakították ki, hogy megfelelő feltételeket biztosítson a pihenésre, az étkezésre, a mindennapi és szezonális munkák elvégzésére. Biztonságot nyújtson a családi élethez és a naptári évhez fűződő, ritmikusan ismétlődő ünnepek megéléséhez.
„A kiállítás egyes részei bemutatják a pitvart és a szoba berendezését. A hagyományos paraszti társadalomban a hitélet átszőtte a mindennapokat. Előkelő helyet kaptak azok a tárgyak, melyek a vallásgyakorlást segítették elő. A kiállítás a két legnagyobb ünnephez, a karácsonyhoz és a húsvéthoz fűződő népszokásokat és hiedelmeket idézi, s rámutat regionális sokszínűségükre”- fejtette ki a kurátor.
Az ünnepi beszédeket követően a szép számú közönség együtt vonult le a földszintre, hogy megtekintse az ott berendezett kiállítást.
(SzC)
